Nem mondott le a hejőcsabai gyárban a gumiégetésről az Uni-Cem

Az év elején Uni-Cem Rt. néven egyesült hejőcsabai és a lábatlani cementgyár beruházási és fejlesztési terveit jelentősen befolyásolhatja a Hejőcsabára tervezett gumiégető sorsa. A társaság a hőenergia-előállítására - elsősorban takarékossági szempontok miatt - forgódobos kemencéjében használt gumiabroncs-őrleményt égetett volna el, a terveket azonban - főleg környezetvédelmi okokból - civil szervezetek megtámadták. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bíróság végül is öt év procedúra után nekik adott igazat azzal az ítéletével, amellyel lényegében a jelenlegi körülmények között nem engedélyezi használt gumiabroncsok elégetését.
A hejőcsabai cég mintegy 800 millió forintot akart fordítani arra a technológiára, amely lehetővé tette volna a kemencék gumiabroncsokkal történő fűtését, amelyre 1995-től készült. A technológia kidolgozása volt az egyszerűbb dolog, ám a környezetvédelmi engedély megszerzése akadályokba ütközött. A gyár környékén élők ugyanis protestáltak a gumiégetés - szerintük - környezetet szennyező hatása miatt.
A HCM mindenesetre 1997 márciusában előzetes környezeti hatástanulmányt nyújtott be az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőséghez (ÉKF), amely a tényállás tisztázása, illetve a tervezett égetés környezeti hatásának pontosítása érdekében szükségesnek tartotta ellenőrzött üzemi kísérlet lefolytatását. Ennek megfelelően 1997. november-decemberben mintegy 200 tonna aprított gumiabroncsot égettek el üzemi körülmények között. A próbaégetés alatt végzett környezetvédelmi vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolták, hogy a kemence környezetvédelmi szempontból alkalmas gumiabroncs-hulladék eltüzelésére. A kéményen távozó füstgáz légszennyező komponenseinek mennyisége a maximálisan megadott óránkénti 1,8 tonna gumiapríték mellett alatta maradt a megengedett területi kibocsátási és technológiai határértékeknek. Az engedélyezési eljárásnál a felügyelőség figyelembe vette a külföldi cementgyárak, valamint a Duna-Dráva Cement- és Mészművek Kft. beremendi gyárának tapasztalatait is.
Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség 1998 júniusában környezetvédelmi engedélyt adott ki a HCM-nek használt gumiabroncsok égetésére. Az engedélyt azonban a Hejőcsabai Polgári Egyesület megfellebbezte, ám a levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos kifogásokat a környezetvédelmi főfelügyelőség megalapozatlannak találta. Ugyanakkor a gumidarabolás okozta zajra hivatkozva új eljárás lefolytatását írta elő, amit a HCM el is végzett, mindamellett továbbra is fenntartotta a környezetvédelmi engedély iránti kérelmét. A kiegészítő tanulmány szerint a gyárban gumiabroncs-darabolást nem végeztek volna, a gumit kizárólag darabolt állapotban szállítják. A gumiadagoló berendezések a cementgyár középső részén, üzemi épületekkel is körülhatárolt területen lesznek, a lakott területeken a zajkibocsátásuk nem észlelhető, zajvédelmi szempontból megfelelőek.
Valamennyi körülményt mérlegelve az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség 1999. április 30-án a HCM-nek megadta a részletes előírásokat tartalmazó környezetvédelmi engedélyt a használt gumiabroncsok forgódobos kemencében történő égetéséhez. Ez azonban nem léphetett életbe, hiszen ellene ismét fellebbezést nyújtottak be a környezetvédelmi hatóságnál.
A bíróság ítélete az ÉKF határozatát hatályon kívül helyezte, és a felügyelőséget új eljárás lefolytatására kötelezi. Az indoklásban egyebek mellett az is olvasható: a "HCM Miskolc egyik legjelentősebb légszennyező forrása", ráadásul az engedélyezett zajszintet folyamatosan és jelentősen túllépi, továbbá a város polgármesteri hivatala csak részletes környezeti hatástanulmány birtokában járulna hozzá az égetéshez, ami ellen egyébként is több ezer lakos tiltakozott.
A bírósági ítélet ellenére a gyár nem tett le a gumiégetésről, főleg azért, mert az általuk alkalmazott technológia a világ számos cementgyárában már jól vizsgázott, a környezetre veszélyes anyagokat megfelelően lehet hasznosítani, ártalmatlanítani.
A cementgyár szerint a gumiégetés körüli polémia nem a technológia egészségkárosító hatásáról, hanem a környezetvédelmi jogszabály értelmezésének különbözőségéről szól. Mindezek mellett - legalábbis a hejőcsabai gyár vezetői így vélik - a környezetvédelmi kormányzatnak nincs kidolgozott stratégiája az évente keletkező több tízezer tonnányi gumiabroncs megsemmisítésére.
A cég szakemberei állítják, hogy a technológia lényegéből adódóan a káros anyagokat a magas kalcium-karbonát-tartalom közömbösíti, miközben a magas hőfokon elégő gumihulladék nem okoz többletlégszennyezést. A társaságot főleg ez motiválja abban, hogy ne tegyen le eredeti szándékáról.
I. S.