Válaszút előtt a számviteli szakma

- Két évvel ezelőtt lezajlott a jelenleg érvényben lévő számviteli törvény európai uniós átvilágítása. A mostani tervezet az akkor elhangzott kifogások alapján szükségessé vált módosításokat tartalmazza?
- Az átvilágítás tízéves folyamat része, amelynek során az 1991-ben elfogadott számviteli törvény folyamatosan bővült (ma kétszer olyan hosszú, mint amilyen akkor volt). 1991-ben már úgy készítettük a törvényt, hogy figyelembe vettük az EGK idevonatkozó 4-es irányelvét, két évvel később pedig a konszolidált beszámolóról szóló 7-es irányelv alapján módosítottuk a szöveget. Az 1998. januári átvilágítás során az EU szakemberei két-három olyan pontra hívták fel a figyelmünket, amelyeknél a magyar szabályozás megengedett olyasmit, amit az unióé nem, vagy lehetőségként kezelt ott kötelező előírásokat. Ezeket figyelembe vettük a törvénytervezet elkészítésekor.
A jogharmonizációt a számvitel területén nem úgy kell elképzelni, hogy az egyes országoknak a megadott szabályokat egy az egyben át kell venniük. Az unió elvárja irányelveinek figyelembevételét, de ettől az egyes tagállamok számviteli szabályozása még lényegesen eltérő maradt. Még nagyobb a különbség Európa és az Egyesült Államok gyakorlata között. Klasszikus példa a szakmában, hogy amikor a Daimler Benz annak idején úgy döntött, meg akar jelenni a New York-i tőzsdén, a német jog alapján készült beszámolóját nem fogadták el. Kénytelen volt az USA számviteli rendjének megfelelő beszámolót készíteni, ám a két rendszer közti különbség miatt a Németországban nyereséges cégből a tengerentúlon - az átmenet időszakában - veszteséges vállalat lett. Az uniós irányelvek, az európai államok, illetve az Egyesült Államok szabályozása jelenleg - képletesen szólva - farkasszemet néznek egymással, amit az egységesülő világgazdaság nehezen tűr.
E téren valamilyen kompromisszumot kell kötniük az érdekelteknek, mégpedig rövid időn belül. Ennek eredménye hatással lesz a magyar számviteli szabályozásra is.
- A törvénytervezet elleni egyik kifogás, hogy túlságosan részletes. Miért nem lehet alacsonyabb szinten szabályozni a részleteket?
- A tervezet valóban meglehetősen sok részletes szabályt tartalmaz, aminek oka, hogy egyelőre nincs megfelelő mechanizmusunk az alsóbb szintű szabályozásra. Magyarországon ma még igaz az a régi tétel, hogy csak olyasminek a betartását lehet garantálni, amit legalább minisztériumi rendelet szabályoz. Könyvvizsgálók panaszkodtak, hogy egyes cégek nem hajlandóak magyarul is kiállítani exportszámláikat. (Hangsúlyozom: magyarországi székhelyű, itt termelő vállalkozásokról van szó!) Ezért kénytelenek voltunk a törvényben előírni a számlák magyar nyelven való kitöltésének kötelezettségét. Ez a példa is érzékelteti, hogy milyen kényszereknek kell időnként engedelmeskednünk.
A törvénytervezet ugyanakkor megnyitja a kaput az alsóbb szintű szabályozás külföldi gyakorlatának meghonosítása előtt. A 176. paragrafus rendelkezései alapján kialakulhat a szakmai szervezetek vitáiban létrejövő - az adóhatóság, a tb és a bíróságok előtt is elfogadott - számviteli standardok rendszere, amelyek az egyes számviteli feladatok ellátásának részletes eljárási szabályait tartalmazzák. A törvény, aminek ma sok kérdésre részletes választ kell adnia, e standardok elfogadásával - szó szerint is - vékonyabbá válhat.
Nagy-Britanniában a könyvelők, könyvvizsgálók és a hatóságok egyszerűen elfogadják a szakmai szervezetek által kialakított standardokat, Franciaországban a szakmai közösség ajánlásait pénzügyminisztériumi rendeletbe foglalva teszik kötelező érvényűvé. Németországban nincsenek standardok, hanem a szakmai kamarák, egyesületek állásfoglalásokat hoznak arról, "mit hogyan kell könyvelni", amiket azután egy-egy nagyobb bírósági ügy ítélete erősíthet meg. Magyarország választhatja bármelyiket e három út közül, de kereshet akár egy negyediket is.
- Újságírói szemszögből a törvénytervezet "legbombasztikusabb" javaslata az egyszeres könyvvitel fokozatos megszüntetése. Ez sokak érdekeit sértheti: olyanokét is, akiknek a cége ilyen elszámolást vezet, és azokét is, akik ehhez a fajta könyveléshez értenek.
- Az egyszeres könyvvitel megszüntetését több szempontból is indokoltnak tartom. Mindenekelőtt azért, mert lényegesen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között az egyszeres könyvvitel megszületett. Húsz évvel ezelőtt a szabályok egyszerűsítésének jegyében indokolt lehetett egy csak a pénzbevételeket és -kiadásokat nyilvántartó könyvvezetés bevezetése. Csakhogy akkor a mainál lényegesen egyszerűbb gazdálkodást folytattak a vállalkozások. Ma már például egyre kevésbé igaz, hogy a cégek mai vásárlásai mai termelésük érdekében történnek. Mindezek miatt ma már az egyszeres könyvvitelt végző vállalkozásoknak is számos plusz nyilvántartást kell vezetniük a működésük megbízható, valós képének kialakításához, következésképp ma már ez a számviteli eljárás sem egyszerűbb, mint a kettős könyvvitel. Ésszerűnek tartom, hogy a kettős könyvvitel e körben való bevezetésével az összes vállalkozás minden számviteli nyilvántartása, folyamata rendezett keretbe kerüljön.
Érdekeket bizonyára sért ez a változás, hiszen százezres nagyságrendű az a vállalkozási kör, ahol egyszeres könyvvitelt vezetnek. Az APEH 1998-as adatai szerint 255 ezer társasági adót befizető vállalkozás működött Magyarországon. Ebből 125 ezer korlátlan felelősségű társaság folytatott egyszeres könyvvitelt (főleg bt.-kről van szó), zömük 50 millió forintnál kevesebb árbevételt ér el évente. A maradék 130 ezer cég hetven százaléka szintén alatta marad az 50 millió forintos éves árbevételi határnak, ugyanakkor mivel kft.-kről van szó, nekik kettős könyvvitelt kell alkalmazniuk. Azt mondhatjuk tehát, hogy miközben az összes hazai társaság 80 százaléka ebbe az árbevételi körbe tartozik, cégformájuktól függően vagy egyszeres, vagy kettős könyvvitelt folytatnak. Ez egyfajta diszkriminációnak is tekinthető a kft.-kkel szemben - ez a másik oka, hogy indokoltnak tartom az egyszeres könyvvitel megszüntetését.
- A törvénytervezet szerint 2001-től csak nyilvántartásba vett szakemberek könyvelhetnek mások számára. Nem jelent ez kvázi kötelező kamarai tagságot?
- Valamilyen egyesületi, kamarai tagságot mindenképpen jelent - ezt egy későbbi jogszabály határozza meg. A nyilvántartásba vétel elkerülhetetlen, európai uniós elvárás miatt, és ez alatt nem valamilyen leírt szabályt kell érteni, hanem tényleges, szóban megerősített követelményt. Amikor 1998-ban a jelenlegi törvény átvilágítása kapcsán Brüsszelben jártunk, az EU bürokratái összességében jónak tartották a magyar szabályozást, de rákérdeztek arra: vajon mi a biztosítéka a jó szabályok betartásának. Megoldott-e a számviteli szakemberek továbbképzése, illetve hogyan lehet fellépni a kontárok, a szakma etikai szabályait megsértő álkönyvelők, álkönyvvizsgálók ellen? Angliában például természetes dolog, hogy a számviteli szakemberek évről évre visszajárnak az egyesületek, szakmai szövetségek tanfolyamaira.
Idehaza a könyvvizsgálók kamarája mellett már öt éve működik a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete. Ez a szervezet a tízezer forint éves tagdíjért évente három előadást szervez a tagok lakóhelyének közelében (azaz nem csak Budapesten). A tagság tehát nem puszta formalitás, szolgáltatásokkal jár. Emellett a Magyarországon dolgozó körülbelül százezer mérlegképes könyvelő, könyvvizsgáló, illetve ezekkel közel azonos képesítéssel rendelkező szakember számára a nyilvántartásba vétel a tevékenységi engedély megadásának is tekinthető, a munkájukra igényt tartó szervezeteknek pedig lehetőséget nyújt arra, hogy legyen hova fordulniuk, ha ilyen szakemberre van szükségük. A szakmai szervezetek készülő etikai szabályai szerintem elemi garanciáját jelentik a megbízó és megbízott közti bizalom sérthetetlenségének.
- Milyen mélységű változást hoz az új törvény bevezetése a vállalatok eredményében? Nyereséges cégek hirtelen veszteségessé válhatnak?
- Nem számítunk ilyen nagy változásokra. A devizaértékelés szabályainak módosulása némi pluszt hozhat, a kötelező céltartalékképzést maga után vonó esetek körének bővülése valamivel ronthatja az eredményt. A pluszok és mínuszok lényegében kiegyenlítik egymást. Egyébként ha a törvényt még a nyári szünet előtt elfogadja a parlament - ahogy reméljük -, akkor az év második felében meginduló továbbképzéseken világosan kiderülhet minden érintett számára, mi változott, mit kell jövőre másként csinálnia.
KOMÓCSIN SÁNDOR