Nem felelnek meg az uniós előírásoknak a magyar levegőminőségi szabályok

Elsősorban a bankokat és az irodaházakat szerelik fel klímaberendezésekkel, amelyek a ventiláláson kívül a levegő hőmérsékletét és relatív páratartalmát is szabályozzák. A klimatizált belső terek levegőjének vizsgálatát két fő irányban végzik. A hőkomfortvizsgálat tárgya a hőmérséklet hatása az emberi szervezetre, a levegőminőség kutatása a nedvességtartalmat és a szennyezettséget, illetve a szaghatásokat méri.
Hőkomfortvizsgálatokat főleg panellakásokban végeznek; ezekben fűtési idényben a rosszul szigetelt falak felülete mindig hideg, ennek következtében a fűtött lakásban úgynevezett aszimmetrikus sugárzás keletkezik. A kutatók azt vizsgálják, hogy mekkora a fűtőenergia-veszteség, és hogy mekkorának kell lennie a fal felületi hőmérsékletének ahhoz, hogy a légmozgás ne okozzon huzatérzetet. A tapasztalatok szerint a társas lakóépületekben a belső mikroklíma nem mindenki számára megfelelő. Az elégedetlenkedők aránya eléri az 5 százalékot, ők azok, akik mindig fáznak vagy melegük van.
Az EU-normák alapján egy épület hőérzeti szempontból három kategóriába sorolható: az A 5-6, a B 10-15, a C minősítés 20 százalékos elégedetlenségi küszöböt engedélyez az adott épületben. Az A kategória a bankokra és az irodaházakra, a B és a C az egyéb közösségi épületekre, áruházakra, bankokra vonatkozik. Magyarországon jelenleg nincs olyan előírás, amely több különféle ismérv szerint szabályozná a belső terek mikroklímáját. A gyakorlatban az építkezések előtt a megrendelő közli, hogy milyen kategóriájú klímaberendezést akar beszereltetni.
Kellemes hőkomfortról akkor beszélünk, ha az ember a levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát és sebességét, valamint az eredő sugárzási hőmérsékletet optimálisnak találja. A műszaki előírások és szabványok általában a helyiség rendeltetése alapján határozzák meg a belső levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát. A huzatérzet elkerülése érdekében többnyire másodpercenként 0,25 méterben maximálják a légmozgás sebességét. Egyes országokban a műszaki előírások kiterjednek a sebességingadozásra és a levegő minőségére is.
A klimatizált épületekben a berendezések a levegő összes, nem termikus jellemzőit (páratartalom, szaghatás, sebességingadozás) is befolyásolják. A belső levegő minőségét a szellőzőlevegő minősége, a helyiség használata és a levegő szennyeződése határozza meg. A levegőt élettelen anyagok és élő organizmusok szennyezhetik; gázok, gőzök, szaganyagok, aeroszolok, vírusok, baktériumok, spórák.
A komfortterek szennyezőanyag-erősségének vizsgálatakor főleg a szaghatásokat mérik, ami meglehetősen szubjektív módszer. A szennyezőanyag-forrás erősségének mértékegysége az olf (1olf az az anyagmennyiség, amely egy nyugalomban lévő, átlagos ember pórusain kiáramlik). A levegőminőség mértékegysége a decipol (1 decipol a levegő szennyezettsége, ha tökéletes keveredés mellett 1 olf a szennyezőanyag forráserőssége, és a szellőzőlevegő térfogatárama másodpercenként 10 liter, óránként 36 köbméter).
A németországi követelmények egy klimatizált belső térben dohányzás esetén egy főre óránként 40-80 köbméter térfogatáramot biztosítanak, a magyarországi frisslevegő-pótlási előírások beérik 30 köbméterrel.
Külföldön már a múlt századtól foglalkoznak e témával; Magyarországon a belső levegőminőség szakterületén csak néhány éve kezdték el a kutatásokat a BME épületgépészeti tanszékének tanárai. Bánhidi László és Kajtár László szerint mindenesetre nálunk is célszerű lenne a külföldi gyakorlatban már bevezetett különféle levegőminőségi követelményeket figyelembe venni a hazai szabványok és műszaki előírások átdolgozásakor.
D. E. L.