A maginfláció általában jó előrejelzője a várható áremelkedésnek

A maginflációs mutatók számításának legfőbb célja, hogy a fogyasztói árindexből kiszűrjék a nagy ingadozásokat mutató és nehezen előre jelezhető komponenseket, jellemzően az energia, a nyersanyagok, valamint a fel nem dolgozott élelmiszerek árát. Az átmeneti hatásoktól megtisztított, kisimított árindexeknek - amellett, hogy jól követik a múltbeli infláció alakulását - a várható infláció tekintetében is jobb az előre jelző erejük, mint a hagyományos fogyasztói árindexeknek.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1998 júliusától, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1999 szeptemberétől teszi közzé rendszeresen maginflációs mutatóját. Mindkét árindexet "kizárásos alapon" számolják, a hagyományos inflációs mutatóhoz használt fogyasztói kosárból elhagyva azokat a termékeket, amelyek ára sokkhatásnak van kitéve. Noha a maginfláció számításának ennél kifinomultabb módszerei is léteznek, a jegybank szerint a hazai módszertani lehetőségeket alapul véve ez a gyakorlat biztosítja leginkább a kalkuláció közérthetőségét.
A két árindex számítási alapja eltérő, tavaly a statisztikai hivatal a normál fogyasztói kosár közel 20, a jegybank viszont csak valamivel több mint 10 százalékát adó termékeket hagyott figyelmen kívül (a kosár évente esedékes átrendezésével ezek az arányok kismértékben változhatnak). A KSH mutatójában - nemzetközi példákra hivatkozva - nem szerepeltetik a nem feldolgozott élelmiszereket, ezzel szemben az MNB-é tartalmazza például a nyers húsokat. Ez azzal magyarázható, hogy e termékcsoport inflációjának volatilitása kicsi, márpedig a jegybank a maginfláció számításához használt fogyasztói kosár összeállításánál elsősorban azokat a cikkeket igyekszik kiszűrni, amelyek áralakulása a legkevésbé anticipálható.
Hasonló megfontolásra vezethető vissza az is, hogy míg a KSH teljes mértékben eltekint az energiahordozóktól, addig az MNB által számolt maginflációba az adminisztratív úton szabályozott díjakat - távfűtés, elektromos energia, vezetékes gáz - bekalkulálják, mondván: a bejelentett központi és önkormányzati áremelések hatása előre jelezhető.
Az átmeneti sokkokat kiszűrni igyekvő jegybank tavaly a mutató számításához használt tételek közül hirtelen kihagyta a teljes fogyasztói kosár 1,8 százalékát adó gyógyszereket. A döntés a gyógyszer-ártámogatási rendszer 1999. júliusi változásával hozható összefüggésbe, amikor a kormány úgy határozott, hogy az azonos hatóanyagú készítmények közül a legolcsóbbakat támogatják leginkább. Ez a gyógyszerek árának aszimmetrikus emelkedésében csapódott le.
Az, hogy az MNB ezt a termékkört - átmenetileg, az akkori döntés következményeinek statisztikailag is felmérhető "lecsengéséig" - kihagyta a maginfláció számításából, ahhoz vezetett, hogy a tisztított mutató nem követte az inflációt: az éves fogyasztói árindex két hónap alatt csaknem 2 százalékponttal nőtt, miközben a jegybank maginflációs mutatója gyakorlatilag stagnált. Az MNB első látásra drasztikus eljárásának helyessége hamar beigazolódott: a kéthavi kilengést követően a fogyasztói árindex visszatért a normális kerékvágásba és - eltekintve egy kisebb év végi megtorpanástól - folytatódott az infláció lassú csökkenése.
(NAPI)