A tavalyi év közepén beindult, a gazdaság fellendülését alátámasztó külgazdasági konjunktúra várhatóan az idén sem gyengül, a belföldi fogyasztás sem lassul szignifikánsan, a beruházások növekedése pedig gyorsul, így a GDP idén előreláthatólag 5 százalék fölötti ütemben bővül - derül ki a Kopint-Datorg prognózisából.
A GDP idei növekedésére vonatkozó előrejelzését a Kopint felfelé módosította a legutóbbi jelentéshez - ami 4-4,5 százalékot tartalmazott - képest. Az azóta napvilágot látott tavalyi harmadik, illetve negyedik negyedéves, majd az egész éves GDP-növekedési adat azonban a korábbinál gyorsabb növekedési prognózist támasztott alá. Ugyancsak ebbe az irányba hatott, hogy a januári konjunktúrateszt a feldolgozóipari fellendülés folytatódását mutatta. Időközben stabilabbá vált a külső piacok konjunktúrája is.
A jelentés szerint az idei első negyedévben a GDP növekedése várhatóan 6 és 7 százalék között lesz, és a későbbi negyedévekben várható lassulással az év egészében reálisan 5 százalékos vagy azt némiképp meghaladó növekedés várható. Kedvező esetben - ez alapvetően az export és az import növekedési ütemétől függ - nem zárják ki az 5,5 százaléknál gyorsabb növekedést sem.
M. CS.
**** KERETBEN ****
Élénkítés vagy hangulatjavítás?
Úgy tűnt, a Fidesz vezette kormányzat a Széchenyi terv életre hívásával piaci oldalról - látványos beruházások, gazdaságélénkítés, munkahelyteremtés - akarja érzékeltetni a magyar lakossággal a gazdasági növekedés áldásos hatásait. Az utóbbi napok fejleményei azonban arra utalnak, hogy a közvetlen hangulatjavító intézkedések akár túlsúlyba is kerülhetnek a korán megnyitott kampányban.
A Széchenyi tervre fordítani kívánt 250-400 milliárd forint első hallásra soknak tűnik, ha azonban összevetjük a programban felsorolt célokra idén szánt költségvetési összegekkel, azt találjuk, hogy jobbára nem többletforrások mozgósításáról van szó. Az összevetést nehezíti, hogy egyelőre nem ismert, a Széchenyi terv milyen költségvetési forrásokat, címeket és célelőirányzatokat vált ki. A program mindazonáltal valószínűleg tartalmazza a Gazdasági Minisztérium négy, összesen 32 milliárdos célelőirányzatát, az autópálya-építés és a vasútfejlesztés 60-60 milliárdját, valamint a lakásépítés 71 milliárdját. Ehhez jönnek a költségvetés területfejlesztési és regionális kiegyenlítést szolgáló kiadásai, amelyek - bár szétszórva találhatók meg a büdzsében - címzett és céltámogatások nélkül is vagy 40 milliárdra rúgnak.
Ez a valószínűleg nem teljes felsorolás is több mint 250 milliárd forint, de benne lehet a programban a lakásépítés áfájának 40 milliárdos visszatérítése, vagy az alapkutatásra szánt 24 milliárd forint is. Ha ehhez hozzátesszük Matolcsy György azon kijelentését, amely szerint a kormány messzemenően figyelembe akarja venni a jegybank anticiklikus gazdaságpolitikára vonatkozó ajánlásait, akkor okkal vélelmezhetjük, hogy a program inkább a kiadások csökkentését, mint növelését célozza, hiszen a gazdaság a jelenlegi kormányzati kiadásokkal is gyors növekedési pályára állt. Makrogazdasági szempontból ez az eljárás helyes, hiszen valóban anticiklikus, ráadásul megteremti a szétaprózott fejlesztési források fölötti ellenőrzés és irányadás lehetőségét. Politikai szempontból leginkább az ügyes szó használata indokolt, hiszen a Széchenyi terv máris többet szerepelt az írott és az elektronikus sajtóban, mint az összes idei (cél)előirányzat együttvéve. A gondot inkább az jelenti, hogy mindeközben "dől a pénz" az államháztartásba, ami a jelek szerint közvetlen hangulatjavító intézkedésekre ragadtatja a kormány és a koalíciós pártok képviselőit. A távolabbi múltból még emlékszünk a köztisztviselők életminőségének javítására kilátásba helyezett 50 milliárd forintra, a nyugdíjak reálértékének 6 éven belüli 12 százalékos emelésére, most pedig itt a 40 ezer forintos minimálbér és a nagycsaládosok adókedvezménye.
Mindezzel nem lenne probléma, ha az egyensúlyi pálya kereteit időben és jól kijelölte volna a kormány. A hároméves makrogazdasági prognózis azonban már születésekor idejétmúlt volt. Az azóta eltelt idő megmutatta, hogy az államháztartás bevételei jelentősen meghaladják a tervezettet, ami cash flow alapon nagy mozgásteret ad a kormánynak, amely a jelek szerint nem nagyon akar ellenállni a kísértésnek.
MÁTÉ DÁNIEL