A jelentés szerint az inflációra idén a világpiaci olajárak gyakorolják a legnagyobb hatást. A kormány a költségvetés készítésénél 14-18 dolláros hordónkénti árral tervezett, így amennyiben a 25-30 dolláros árszint tartósnak bizonyul, az inflációs előrejelzést 1-1,5 százalékponttal kell felemelni. Az olaj ára egyébként nemcsak az inflációban meghatározó, hanem - a cserearányok alakulásán keresztül - a hazai vállalatok exportpiaci versenyképességét illetően is, ami egyensúlyi szempontból kulcsfontosságú.
Eme cégek, valamint a vámszabad-területi társaságok versenyképessége közötti, szakadéknyi eltérésnek az Ecostat szerint valamilyen módon zsugorodnia kellene, mivel így a gazdaság féloldalas, túlzottan függ a multik döntéseitől. Magyarországon a transznacionális társaságok a nyersanyag- és feldolgozóipari kivitel 65 százalékát adják, ez az arány Szlovéniában 22, Finnországban pedig 10 százalék körüli. Az Ecostat prognózisa szerint a nemzeti gazdaság teljesítményét jelző GNI növekedési üteme idén 1-1,5 százalékponttal elmarad a GDP bővülésétől.
A jelentés szerzői úgy vélik, a gazdaságban az év végéig kitarthat a mostani lendület. A folyó fizetési mérleg jelenlegi hiánya a tőkebeáramlás révén gond nélkül finanszírozható, ám ez lényegesen biztosabb lábakra helyeződne, ha a külkereskedelmi mérleg középtávon tartósan 1-1,5 milliárd dollárral javulna. Így ugyanis a finanszírozás kevésbé függne a portfóliótőkétől, illetve a közvetlen tőkeberuházásoktól.
Bár az utóbbiakhoz kapcsolódó jövedelemkivonás tőkearányosan jelenleg alacsony, 4-5 százalék körül mozog, ez - a jelentés szerint - akár 10-15 százalékra is nőhet, ami 1-1,5 milliárd dolláros bizonytalanságot is okozhat a fizetési mérlegben.
M. CS.
