Vegyipari e-piacok - egyelőre csak a forma korszerű

Mint minden divathullám, az internet térnyerése sem mentes a túlzásoktól. Mivel az információtechnikai ipar az értékpapírpiacok kedvencei közé tartozik, kell-nem kell, minden egyéb ágazat is hajlamos a neve elé biggyeszteni az E betűt. A túlzások mellett persze általában van ennek reális tartalma is, hiszen még a szkeptikusok is elismerik az internet fontosságát.
A vegyiparban az eddigi tapasztalatok szerint az e-business alapvetően az e-piacokra fókuszált. Ezek olyan weboldalak, ahol egyidejűleg több eladó jöhet össze a vásárlóval vagy vásárlókkal, egy harmadik fél, a virtuális "vendéglátó" jóvoltából. Hasonló fórumok (amelyek működési elvüket tekintve lényegében elektronikus "bolha-" vagy "csomagtartó-piacok") elsősorban annak köszönhetik létüket, hogy néhányuk rövid időn belül látványos karriert futott be a részvénypiacon. A Chemdex.Com, az első tőzsdére is bevezetett vegyipari e-piac részvényeinek értéke tavaly augusztus óta a European Chemical News szerint ötszörösére emelkedett. Más kérdés az, hogy a PricewaterhouseCoopers ilyen irányú vizsgálódásaiból arra a következtetésre jutott, hogy jóllehet ezek a piacok érdekesek és innovatívak, hosszú távon nem maradnak kellően hatékonyak.
Mindenesetre a webalapú üzleti tranzakciók terjednek, mivel gyorsabbak, pontosabbak és kevésbé munkaigényesek, mint a hagyományos kereskedelmi tevékenység. Az internet nagy változásokat és eredményeket is hozott, főleg költségmegtakarítások révén, de ezen túlmenő, az ágazat tulajdonosi szerkezetét is megbontó hatása - mint azt néhányan feltételezték - egyelőre nem mutatkozik.
Ez év január végéig a statisztikák szerint körülbelül ötvenöt e-piac működött vegyipari területen, s ezek négy típuscsoportra - aukciókra, katalógusokra, ügynökségekre és úgynevezett közösségekre - tagolhatók.
Az e-aukciók lényegében árutőzsdék, koncepciójukban hasonlóak például a Chicago Board of Trade-hez. Tíz ilyen határidős e-piac van az interneten, közöttük a CheMatch és a ChemConnect a legismertebb. Tényleges forgalmukra vonatkozóan adatok nincsenek, de az egyelőre minden bizonnyal eltörpül a valós vegyipari piac volumene mellett. Bevételeik jobbára az ügyletenkénti jutalékból származnak, noha vannak ingyenes weboldalak is. Vegyipari határidős tőzsde létrehozására irányuló kísérletek már az internet előtti időkben is voltak, de a kellő likviditás hiánya miatt ezek eddig kudarcot vallottak. Nagyon valószínű, hogy ettől a problémától az e-piacok sem lesznek mentesek. Sőt, ezeknek még a hamis vételi és adási ajánlatok kiszűrésének feladatával is meg kell birkózniuk. Potenciális használóiként az áringadozásra hajlamos vegyi anyagok nagy volumenű szállítói és felhasználói vehetők számba.
Az e-piacok másik csoportját a katalóguskereskedelmet kínáló szolgáltatók alkotják. E weboldalakon a vevő és az eladó tetszése szerint válogathat a felsorolt termékekből és szolgáltatásokból, és szükség esetén beazonosíthatják egymást. Jelenleg huszonkét vegyipari katalóguspiac található az interneten. Ezeket nehéz lenne rangsorolni, de valószínűleg ennek nincs is jelentősége. Ezek a weboldalak döntően amerikai telepítésűek, látogatóik viszont nagyrészt az Egyesült Államokon kívüli cégek. A tényleges forgalmuk volumenéről itt sincsenek megbízható információk. E szolgáltatók bevételei hirdetési díjakból származnak.
Ilyen katalógusok természetesen voltak már az internet előtt is, az e-katalógus azonban olcsóbb és gyorsabb, mint a hagyományos. Elsősorban kisebb volumenű termékek - pld. íz- és illatanyagok, mosószer-alapanyagok és elektronikai, finomvegyipari termékek - adásvételére alkalmasak.
Az e-piacok harmadik csoportját az e-brókerek jelentik. Náluk - közvetítésükkel - például egy kutatóvegyész egy helyen vásárolhat anyagot, berendezéseket és tudományos irodalmat is. Ehhez hasonló, nem vegyipari területen az e-bróker mindenkinek ajánlhat bármilyen terméket, mindenkitől, mindenhová. Mintegy tizenkét ilyen szolgáltató ismert a vegyipari ágazatban, ezek is jobbára amerikaiak; ez a weboldal inkább egy szupermarkethez, mintsem tőzsdéhez hasonlít, azaz nem az áralku elsődleges.
Ezek a brókerek elvben minden szektort ki tudnak szolgálni, de jelenleg elsősorban agrokémiai területen, valamint a laboratóriumi anyagok és berendezések szállításában jutottak a legtöbbre. A negyedik csoport az úgynevezett közösség, ezek olyan portálok, amelyeken keresztül felhasználók csoportjai csatlakozhatnak a weboldalra. Ez hasonló a katalóguspiachoz, de sokkal inkább a hírekre és a független tanácsadók véleményére épít. Öt jelentősebb e-közösség ismert a vegyipari ágazatban, zömében amerikaiak, mindegyik különböző célcsoportokkal: közép- és felsővezetők, vegyipari mérnökök, kutatóvegyészek, farmerek (agrokémia) és műanyag-feldolgozók. Valószínűleg a legismertebb közülük a Chemical Online.
Arra a kérdésre, hogy az előbb felsorolt változatok közül alkalmas lesz-e valamelyik modell a vegyipari e-piac dominálására, valószínűleg nem a válasz. A bevételük jutalékból, hirdetési tarifákból vagy előfizetési díjakból származik. A felhasználói oldalon ezek költségek, amelyek vagy a vevő, vagy az eladó árrését terhelik. Tehát ellentétben azzal, amit gyakran állítanak, ez az e-piac nem teszi lehetővé a közvetítők "megspórolását", hanem inkább azoknak az újbóli bekapcsolását jelenti. Hogy hány vevő és eladó kíván harmadik félnek fizetni azért, hogy segítségére legyen az üzletek létrehozásában - nos valószínűleg ugyanannyi, mint jelenleg is. Ennélfogva ha valaki segíteni kívánja a vegyipart, akkor az online üzletek eszközeit kell kifejlesztenie, amelyek valóban jelentős költségmegtakarítást eredményezhetnek.
(ECN)