Új teljesítményértékelési módszerek a vegyiparban

A különböző "zöld" mozgalmak bírálatai, támadásai és a társadalomban tapasztalható gyanakvás miatt a vegyipar egyre nagyobb gondot fordít a környezet kímélése érdekében megtett intézkedéseinek és azok hatásainak közvéleménnyel való megismertetésére. A megfelelni vágyás (kényszere) most arra sarkallta a vegyipar képviselőit, nagy társaságokat, hogy éves tevékenységüket ne csupán a hagyományos módon, pénzügyi szempontból értékeljék, hanem minősítsék a környezetvédelmi, valamint a szociális elvárások tükrében is, hiszen az utóbbiakhoz való viszonyuk ma már elevenbevágóan visszahathat a cég részvényei iránti érdeklődésre is. Az új eszköz a háromoldalú mérleg - triple bottom line -, azaz a fenntarthatósági szempontú éves jelentés. Ez arra irányuló próbálkozás, hogy egy társaság gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi-szociális szempontoknak való megfelelését, illetve annak mértékét egymással összefüggésben és összevontan értékeljék. A módszer, amely az eddig meglehetősen szubjektív értékítéletek kvantifikálására tesz kísérletet, egyelőre még nem teljesen kiforrott, ám már számos nagy cég felismerte a fontosságát és a gyakorlati alkalmazásával próbálkozik.
Az amerikai Dow Chemical - az úttörők, kísérletezők egyike - tavalyi beszámolóját már ebben a rendszerben készítette el. Környezetvédelmi, egészségügyi, valamint biztonsági aspektusai már a korábbi éves jelentéseknek is voltak, viszont az első alkalommal taglalták komplexen a gazdálkodás, a környezetvédelem és a szociális, társadalmi "beágyazódás" terén elért eredményeket és feladatokat.
Környezetvédelmi aspektusból például a Dow Chemicalt a 60-as évek végén s a 70-es évek elején még szinte páriának tekintették a vietnami háborúban alkalmazott, hírhedtté vált erdőlombtalanító készítményei, valamint a magas dioxinkibocsátása miatt, ma viszont szinte a nyitottság és a részvényeseivel való törődés szinonímájaként hat a cég neve - állítja a Sustainability tanácsadó cég szakértője.
A Dow az említett jelentésében a kilencvenes években végrehajtott radikális létszámleépítést - 63 ezerről 39 ezerre csökkentette a foglalkoztatottak számát - például a részvényeseik hosszú távú érdekeivel indokolják, valamint azzal, hogy azok pozíciója, akik megtarthatták a munkahelyeiket, ma sokkal stabilabb, mint korábban lehetett. Ezt az értékelést elemzők egyelőre még túlságosan szubjektív megközelítésnek tekintik, ami rávilágít a háromoldalú mérleg fogyatékosságaira.
A módszerben bízók most azon fáradoznak, hogy minél objektívebb adatok alapján álljon össze a jelentés, amely így módot nyújt majd a különböző cégek tárgyilagos összehasonlítására is. Eddig már 21 mérőszámot dolgoztak ki, közöttük a nyereségre, a természeti erőforrások kihasználására, a szennyezőgáz-emisszióra, a hulladékterhelésre, az alkalmazottak elégedettségére, a cég közvélemény általi elfogadottságára vonatkozókat, amelyeket egy ötös skálán lehet minősíteni. A különböző kategóriákba tartozó "érdemjegyek" átlagainak egy, az ideális helyzetet ábrázoló háromszögdiagramban való megjelenítése vizuálisan jó támpontot ad a vizsgált cég összteljesítményének a megítéléséhez. A különböző társaságok "fenttarthatóság" szempontjából való összehasonlítását segítő minősítési szabványok kidolgozását egyébként az ENSZ is szorgalmazza, mi több, a környezetvédelmi programjába integrálta is az idevágó kísérleteket.
A vegyipar egészét tekintve a komplex beszámoló három szempontja ma még nem érvényesül azonos mértékben. Elemzői becslések szerint egy egytől tízig terjedő skálán a pénzügyi kérdések taglalását 8-cal, a környezetvédelmi kérdésekét 3-mal, a szociális, etikai oldal értékelését maximum 2-vel lehetne jellemezni.
(NAPI)