BUX 132484.92 -1,33 %
OTP 41660 -2,16 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Feszítettnek ígérkezik az európai PVC-piac

Majdnem egy évtizedes hullámvölgy után ma már Európában valamelyest derűsebbek a poli-vinil-klorid (PVC)-gyártók kilátásai. A jelek szerint a kereslet gyorsabb ütemben növekszik, mint a kapacitások, s ebből következően az üzemek csak teljes terhelés mellett tudják kielégíteni még a helyi igényeket is.

2000. március 23. csütörtök, 00:00

A ma már szinte mindenütt megtalálható hőre lágyuló műanyag a polimerek csoportjának legkevéssé kedvelt tagjának pozíciójából napjainkra ismét a pénzügyi és szakmai befektetők számára érdekes, sőt vonzó termékké emelkedett - állítják a Chem Systems tanácsadó cég szakértői.
Az elmúlt években az alacsony árak következtében a PVC-gyártásban meglehetősen beszűkült a termelői árrés, s ez szerkezetátalakításra késztette az ágazatot. Az új beruházásokat világszerte nagyon visszafogták, s emiatt szinte mindenütt, de különösen Európában emelkedtek a kapacitáskihasználtsági mutatók. A megfigyelők arra számítanak, hogy 2003-ban már kapacitásaik teljes leterhelésével kell dolgozniuk az üzemeknek, s ezzel együtt is minden bizonnyal importra szorulnak, annak ellenére, hogy 2010-ig az Európai Uniót illetően végül is csak szerény, évi 2 százalék alatti keresletnövekedéssel számolnak. Ezen időszak legjobb éveiben a legnagyobb európai termelők - saját klórbázissal, ám külső etilénszállítóval - akár 16 százalékos tőkemegtérülési mutatóra is számíthatnak, jobbra, mint például 1989 legszebb napjaiban.
Nagyobb beruházásokra ebben az ágazatban középtávon nincs ismert szándék, kisebb fejlesztések azonban már most is folyamatban vannak - igaz, néhány régebbi üzemet az elkövetkező években viszont valószínűleg leállítanak. Az egymást nagyjából kiegyenlítő kapacitásbővítések és üzemlezárások mellett ebben az ágazatban is tapasztalható az egész vegyiparban jellemző koncentrációs hullám, amely során jelentős változások mennek végbe a tulajdonosi szerkezetben is. Ezeknek a törekvéseknek a célja végül is a költségek csökkentése, a racionalizálás. Az egyik legközismertebb ilyen fejlemény ezen a téren a Solvay és a BASF közös vállalataként alapított Solvin.
Egyébként 1985 óta Európában kilenc cég hagyott fel a PVC-gyártással, s így már csak tizenegy maradt, ám ez még mindig sok ahhoz képest, hogy az Egyesült Államokban mindössze négy nagy társaság uralja a piacot. A három legkisebb nyugat-európai gyártó, a görög Eko, a portugál Cires, valamint a spanyol Aragonesas - jóval évi 200 ezer tonna alatti kapacitással - feltehetően hamarosan "feloldódik" a legnagyobbakban - minden valószínűség szerint az EVC vagy a Solvay érdekeltségébe kerülnek.
Mindent összevetve a PVC-piacot most ígéretesebbnek tartják, mint az elmúlt években, azonban az ágazaton belül még mindig jelentős racionalizálásra, szerkezetátalakításra van szükség ahhoz, hogy a teljes megerősödéséhez szükséges tőke biztosításához a már élénkülő befektetői érdeklődést továbbra is ébren tartsák.
(NAPI)

Ez is érdekelhet