Központosítás vagy költségvetési pontosítás?

Sokan központosítást kiáltanak, amikor időről időre híre megy, hogy a PM a költségvetésbe akarja integrálni az egészségbiztosítást.
A szó szoros értelmében vett központosítási kísérletről ugyanakkor egyelőre nem lehet beszélni, eddig egyetlen orgánum sem számolt be olyan elképzelésről, amely adóvá degradálná a járulékokat és egyszerű költségvetési fejezetté tenné a biztosítót. A tervek ezzel szemben arról szólnak, hogy a PM végig akarja vinni a kincstári reformot. (Központosítási hajlamot a helyi önkormányzatok finanszírozásában lehet tetten érni, bár a PM egyelőre határozottan cáfolja, hogy az iparűzési adó elvonása az egyedül üdvözítő elképzelés a jövő évi módosítási tervek között.)
Az egészségbiztosítást ez annyiban érinti, hogy a kifizetéseket az OEP helyett a Kincstár és a Tákiszok bázisán létrejövő - munkanevén - Államháztartási Hivatal (ÁHH) folyósítja majd, az eddig az OEP által kifizetett, de a költségvetésből származó ellátások pedig ezentúl kizárólag a költségvetésben jelennek meg.
Az ÁHH végső soron a központi költségvetés pénzügyi feladatainak végrehajtó szervezetévé válik, nem kevés ellenőrzési joggal felruházva.
Az egészségbiztosító mint intézmény megmarad, ez köt szerződéseket az egészségügyi ellátó rendszerben működő intézményekkel és ez tervezi azokat a kereteket, amelyek alapján azután az ÁHH finanszírozza az intézményeket.
A finanszírozás értesüléseink szerint nem hagyja érintetlenül az intézmények saját bevételeit sem. A költségvetési törvény évek óta nem tud mit kezdeni azzal a problémával, hogy az intézmények a kormányzat által kívánatosnak tartott bértömeget saját bevételeikből egészítik ki (erre utalt kedden Matolcsy György gazdasági miniszter is a költségvetési bizottságban).
Az intézményi bevételek megregulázása ugyanakkor bizonyos szempontból idejét múltnak tűnik, a költségvetési szervek gazdálkodása tavaly sokkal fegyelmezettebbnek bizonyult, mint egy évvel korábban. Az intézményi saját bevételek tavaly 120 százalékra teljesültek, míg egy évvel korábban ez az arány 150 százalék volt.
Az intézményi bevételek tervezésének szándéka legalábbis kérdőjelessé teszi a tervezett reform megvalósítását. A költségvetési szervek ellenérdekeltsége megnehezíti a feladatok és az abból származó valós, illetve potenciális bevételek számbavételét, amint azt a tavalyi, csúfos kudarccal végződött kérdőíves lekérdezés bizonyítja. Akkor az intézményektől visszakapott válaszokkal a tárca lényegében semmit sem kezdett.
MÁTÉ DÁNIEL