A halászokat bevonják a rehabilitációba

A HOSZ és a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) közös állásfoglalását ismertetve Orosz Sándor úgy vélekedett, hogy a környezeti katasztrófa által érintett halász- és horgászszervezetek, illetve tagjaik a halpusztulás után bizonytalan ideig nem tudják végezni korábbi tevékenységüket, s működésüket, megélhetésüket fenyegető bevételkieséssel kell számolniuk. A szakmai érvek mellett ezért is fontos bevonásuk a kárfelmérési és a rehabilitációs munkákba, amit a foglalkoztatási alapokból támogatni kell.
A 200-400 érintett halász reorganizációba történő bevonása a ciánszennyezési ügy kormánybiztosa szerint szakmai szempontok alapján is elengedhetetlen. Gönczy János szerint a halászok foglalkoztatását azért is meg kell oldani, hogy ne szoruljanak segélyre. Egy család évi megélhetését mintegy 1,5 millió forint fedezi. A kormánybiztos ugyanakkor még csak reméli, hogy a reorganizációra szükséges összes forrás felhasználásáról dönthet.
Balázs László, a Halászati Terméktanács igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta: a múlt évi termelési adatok feldolgozása még folyamatban van, s egyelőre a tiszai cián- és nehézfémszennyezés halállományt érintő kárértékét is csak becsülni lehet.
Utóbbi értéke meghaladja az egymilliárd forintot, nem számolva a meg sem született generációkat. Annyi bizonyos, hogy a 24-25 ezer tonnás éves haltermelésből 7-7,3 ezer tonna - mintegy 30 százalék - származik természetes vízi halászatból, a horgászok zsákmányával együtt. Ebből a terméktanács 1,5-2 ezer tonnára - a természetes vízből kifogott halak 30-35 százalékára - becsüli a Tiszából és mellékfolyóiból származó halak mennyiségét.
L. L.