Az egészségügyi reformhoz tíz év kell

- Az utóbbi napokban több lapértesülés is napvilágot látott az Egészségügyi Minisztériumban készülő reformkoncepcióról. E szerint a jelenleginél kevesebb kórházat finanszírozna 100 százalékban a tb, emellett nagyobb teret engednének a vállalkozásoknak az alap-, valamint a járó- és fekvőbeteg-ellátásokban. A tervek szerint összesen 70-75 milliárd forintot költ a következő két évben a kormány az egészségügy átalakítására. Ismerhető már ezeknek a forrása?
- Fogalmam sincsen. Az ellátórendszer szakmai átalakítása egyébként is az egészségügyi miniszter feladata. Gyanúm szerint ismét azt történt, hogy meggondolatlan szakértők az ötleteiket előbb osztották meg a sajtóval, mint a döntéshozókkal.
- Ön szerint mennyi idő alatt valósítható meg egy átfogó egészségügyi reformkoncepció?
- Nagyjából tíz év alatt végrehajtható a struktúra átalakítása.
- Miért nem sikerült az elmúlt tíz évben végrehajtani egy átfogó reformot? Ilyen erősek a lobbiérdekek?
- A legfőbb ok, hogy egyelőre sehol a világon nincsenek jó válaszok az egészségügy kihívásaira. Azt az egyenletet kellene megoldani, hogy az öregedő népesség ellátását egy technológiai robbanást megélő egészségügyben a lehetőségeken belül növekvő gazdaság mellett hogyan lehet finanszírozni. Egyre több ember igényel egyre drágább ellátásokat, amivel a gazdaság növekedése nem tart lépést. A rendszerben természetesen jó nagy adag tehetetlenség is van, és nem tagadható a lobbiérdekek szerepe sem az egészségügyi rendszer átalakításának elodázásában.
- A koncepciót illetően nem lettünk okosabbak, ezért javaslom, térjünk át a jelenlegi rendszer finanszírozására. Hogyan kívánják rendezni az egészségügyben felhalmozódott adósságokat? Ön szerint az ágazatnak mekkora összegre van ehhez szüksége, és ebből reálisan mennyihez juthat hozzá a közeljövőben?
- A kórházak többféle típusú adóssággal küszködnek, ezek közül a kimutatható pénzügyi tartozásaik nem vészesek, mindössze néhány milliárd forintra rúgnak. Ezeket az adósságokat a menedzsment esetleges cseréjével egy-két év alatt fel tudják számolni az intézmények. A rejtett tartozásokról viszont kevés az adatunk. Ide tartozik például az elmaradt ügyeleti díjak rendezése.
Ez a tartozástömeg becslésem szerint a számlákkal ténylegesen igazolható tartozásokat nem túl nagy mértékben ugyan, de felülmúlja. Vannak továbbá olyan adósságok, amelyek a vagyon feléléséből adódnak, ezek nagyságáról azonban végképp nincsenek információink.
- Mikor pótolható ez a deficit a rendszerben?
- Azt gondolom, hogy az egyik részét viszonylag gyorsan fel lehetne számolni. A hotelfunkciók végzetes leromlásának a megakadályozása igazából nem igényel finanszírozhatatlan összegeket. Egy vizesblokk rendberakása például még ma is megoldható feladatot kell hogy jelentsen az intézményeknek. Egy teljes kórházrekonstrukció nyilván nagyságrendekkel nagyobb összeget igényelne, erre azonban szerintem a legtöbb intézményben nincsen szükség. Fontosabbnak tartom az eszközpótlást, ami a privatizáció kiterjedésével egyre égetőbbé válik. Ennek a forrásigényét szakértők 15 és 30 milliárd forint közé teszik.
Az egészségügy nem gátja az EU-csatlakozásnak
- Az EU-csatlakozást nem veszélyezteti a lerobbant ellátórendszer?
- Az uniós elvárások az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés elvének érvényesítésében csúcsosodnak ki. Ennek a feltételnek a magyar ellátórendszer megfelel, hiszen ma már bárki területi akadályok nélkül részesülhet egészségügyi ellátásban. Lemaradásunk egyedül a sürgősségi betegellátás terén volt, ám ennek a rendezése most történik.
- Vagyis az infrastruktúra színvonala nem akadályozhatja meg a csatlakozást?
- Az uniós tagországok egészségügyi rendszerei is egészen különböző színvonalon működnek. A szemrehányás az unió részéről számomra több szempontból sem érthető, hiszen az uniós országokban finoman fogalmazva nem haladtak annyit előre az egészségügy gazdaságosságának kikényszerítésében, mint Magyarországon. A német gyógyszertámogatási politika például még mindig csak két csoportba, 5, illetve 10 márkás térítési díjkategóriákba sorolja a termékeket. Ehhez képest mi megpróbáljuk a legmodernebb elvárásokat érvényesíteni a gyógyszerfronton a költséghatékonyság, a bizonyított hatások, a protokoll szerinti gyógyszerezés alkalmazásával. Úgy gondolom, hogy az ellátórendszer működése rengeteget ésszerűsödött, amit a gyakran hangoztatott vélemények ellenére a számok igazolnak.
- Említene néhányat ezen számok közül?
- Mostanában felkapott vélemény, hogy reálértéken felére csökkent az egészségügyre fordítható pénz. Ez egyszerűen nem igaz, mert a finanszírozás 60 százalékát kitevő bérek színvonala nem csökkent a felére, ezért a dologi kiadásoknak nominálisan kellett volna mérséklődniük ebben az időszakban. Én 20 százalékos reálérték-csökkenést tartok valósnak, ami egyébként szintén nem kevés. A bevont források értékvesztése ellenére az egészségügy hatékonyabb ellátást biztosít a 80-as évek végéhez képest.
- De hát ez az adósság halmozódik, nem? Egyre romló színvonalú műszerparkkal kell egyre jobb hatékonysági fokon működtetni az ellátórendszert, ami előbb-utóbb kezelhetetlenné válik.
- Nem látom katasztrofálisnak a gép-műszer állomány minőségromlását, bár az egyes területeken egészen eltérő színvonalú fejlesztések történtek az elmúlt években.
- A nemzetközi szervezetek által készített országjelentések az önkormányzatok mellett rendre az egészségügyet említik a sürgős átalakításra szoruló területek között. Ennyire másképpen látnák a külföldi elemzők a magyar egészségügy helyzetét?
- Úgy látom, hogy az elemzések készítői többnyire nem a kellő mélységig tájékozottak a magyar egészségügyet illetően. Az egyik fő problémaként szokták emlegetni, hogy az egészségbiztosítási alapban rendszeresen hiány keletkezik. Ezt persze ki lehetne védeni úgy, hogy az alap deficitjét a központi költségvetés mérlegébe vezetjük át, hiszen végül úgyis a büdzsé finanszírozza a hiányt. Az alap mérlege pedig a jelenleginél kedvezőbb képet mutatna a szakértőknek. Mindemellett a korábbi években, számomra érthetetlen okból, a bevételeket rendre felül-, a kiadásokat alultervezték, és ettől értelemszerűen terven felüli hiány keletkezett. A tavalyi mérleg a tervezettet némileg meghaladó hiánnyal együtt is jóval valósághűbb képet mutatott.
- Persze, viszont ehhez kellettek a tb-vagyonból származó egyszeri bevételek, amelyek az idén már jóval csekélyebb mértékben javíthatják a mérleget.
- A vagyonbevétel mintegy 10 milliárdos lyukat tömött be az egészségbiztosítási alap mérlegében, ami lényegében a rendszerben egyetlen problémás területként működő gyógyszerkassza többletkiadásait fedezte.
- Hogyan áll a tb-alapok vagyonának értékesítése? Miből mazsolázhatnak még a befektetők?
- A Human-részvénycsomagra kaptunk megfelelő ajánlatot, és remélhetőleg hamarosan megköttetik a szerződés. A Szikra Lapnyomdára kiírt pályázatunk érvénytelen volt, ezt ismét meghirdették. Az Autóker-csomagot az érvénytelen pályázat után hamarosan nyilvános liciten értékesítik. Ezek mellett néhány ingatlan eladása is folyamatban van.
- Mekkora összeg folyhat be idén a vagyoneladásból? Megismételhető a tavalyi értékesítés sikere, amikor a tényleges bevétel 40 százalékkal nagyobb lett a tervezettnél?
- Ehhez nagyon kedvező üzleteket kellene kötni, de ezzel együtt sem tartom valószínűnek, hogy a vagyonbevétel idén meghaladja az előirányzott 12 milliárdot.
Új tb-ág születőben
- Hol tart az előkészítő munka az önálló balesetbiztosítási ág bevezetésével kapcsolatban?
- Elkészültek a szakértői koncepciók. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között gyakorlatilag teljes az egyetértés e téren. Az önálló balesetbiztosítás előnye, hogy jól átlátható, és a pénzügyi eredmények magában a rendszerben csapódnak le. Ha valakit minél hosszabb ideig tudunk a munkaerőpiacon tartani, az annál több bevételt jelent a balesetbiztosító számára. Ez a biztosítási forma azért speciális, mert csak a munkavállalókra vonatkozik, a foglalkozási megbetegedésekre és a rehabilitációra. A rendszer munkáltatói befizetésekből működik, ebből fedezi az egészségügyi ellátáson és rehabilitáción túl a baleseti rokkantsági nyugdíjat is. Most folynak a hatásszámítások, hogy hány kockázati csoport legyen, mekkora díjkülönbséggel, illetve ha bonus-malus rendszert vezetünk be a foglalkoztatott részére, akkor az mekkora terhelést jelentsen.
- Az új tb-ág jövő évi indulását járulékemelésből kívánják finanszírozni?
- Nem, ez már szerepel az egészségügyi járulékban.
- Mekkora lesz ez a kassza?
- Még nem készültek el a számítások, de a másik két tb-alaphoz képest (az egészségügyi és a nyugdíjalap 900-1000 milliárd forinttal működik - a szerk.) jóval kisebb összeggel gazdálkodik majd.
Rejtett aknák
- A Pénzügyminisztérium egyik illetékese úgy nyilatkozott, hogy az alapok kiszámíthatatlan tényezőt jelentenek az államháztartáson belül, és idén is fel kell készülni arra, hogy valamilyen meglepetést okoznak. Ön szerint milyen meglepetést rejthet magában az alapok idei költségvetése?
- Egy váratlan járvány megemelheti a táppénz- és a gyógyszerkiadásokat, egyébként nem látok veszélyforrásokat a tb-büdzsében.
- Az egészségügyi alap egyik sebezhető pontja a gyógyszerkassza. A gyógyszerköltés korábban is megzabolázhatatlan volt, ehhez képest az idei keret 6 milliárddal kisebb a tavalyinál. Hogyan lehet féken tartani a gyógyszerkiadásokat?
- Három intézkedéscsomaggal próbáljuk ésszerűsíteni a gyógyszerkiadásokat. A központi gyógyszerbeszerzés kiterjesztésének eredménye már kézzelfogható. A tavaly még külön keretből vásárolt készítményeknél sikerült először az előirányzaton belül maradni úgy, hogy bővült a szolgáltatások köre, és a legtöbb gyógyszernél sikerült megszüntetni a várólistákat. Az ártárgyalások eredményeként jó pár készítményt az 1997-es árakon tudtunk beszerezni. A költségek csökkenését várjuk még az áremelések korlátozásától, valamint a háziorvosi gyógyszerfelírások praktikusabb és hatékonyabb irányba terelésétől.
- Sokan riogatnak az utóbbi hetekben a hatósági árak bevezetésével. Végső soron mi kell ahhoz a gyógyszergyártók és a forgalmazók részéről, hogy a kormány alkalmazza ezt az eszközt?
- A tb-támogatotti körben már nincs olyan készítmény, amihez a nyugat-európai árak felett jutnánk hozzá, ez azonban nem igaz a nem támogatott gyógyszerkörre. Idén ezen termékek egy részének - köztük nagy forgalmú készítményeknek - az árát a várható infláció felett emelték a gyártók. Egy-két hónapon belül mindenképpen valamilyen megállapodásra kell jutnunk e kérdésben.
BAKA ZOLTÁN