Hamarosan kezdődik a malomipari koncentráció

A malomipar és a sütőipar évente egyaránt 5-5 százalékát állítja elő az élelmiszeripar termelési értékének. A Rabobank számításai szerint a 65 milliárd forint körüli 1999-es termelési értékkel számolva ezek az iparágak az élelmiszeripar középmezőnyébe tartoznak.
A malomiparban már néhány hónapon belül koncentrációs hullám megindulásával, illetve a kapacitások leépítésével, a kisebb malmok bezárásával számolnak, miután a szakágazat veszteségei - a bank számításai szerint - az 1997-es 900 millió és a 98-as 1 milliárd forint után tavaly meghaladták a 1,5 milliárd forintot. Ennek fő oka, hogy a malomipari privatizáció nyomán létrejött kilencven tulajdonos révén a jegyzett tőke alapján 70 százalékban magyar kézben lévő, jelenleg működő 140 malom minden szempontból sok. A malomipar összes kapacitása 10 500 tonna naponta, ennek azonban csupán 40 százalékát használják ki. Az EU élvonalát jellemző méretnek és technológiai színvonalnak mindössze két-három malom felel meg.
A jövedelmezőség az elmúlt években a sütőiparban romlott a legnagyobb mértékben az élelmiszer-ipari szakágazatok közül. A likviditás javulását a rövid lejáratú hitelek állományának 2 százalékos csökkentése tette lehetővé, eközben azonban a hosszú lejáratú kölcsönök csaknem megháromszorozódtak. Ennek oka a Rabobank szerint a látványpékség-alakulási hullám, ami persze az adósságszolgálati mutató romlásával járt.
A jegyzett tőke alapján 72 százalékban belföldi tulajdonú sütőipari kapacitásoknak a privatizáció, illetve a belföldi piac stagnálása következtében ma átlagosan alig 50 százalékát használják ki, s a Rabobank szerint tízéves távlatban szükségszerű a piaci szereplők számának csökkenése.
L. L.