Tavaly a vártnál nagyobb volt a települések helyiadó-bevétele

A helyhatóságok tavalyi helyi adóbevétele 57 milliárddal - 41,9 százalékkal - haladta meg az 1998-as bevételeket, ám az áprilisra elkészülő végleges bevételi adat valószínűleg még nagyobb emelkedést mutat. A települések tavaly a harmadik negyedév végén még összesen 164 milliárd forint éves helyi adóbevétellel számoltak, az 1999-es költségvetésben pedig 143 milliárdos bevételi terv szerepelt.
Az adóbevételek - s ezen belül is különösen az iparűzési adó - emelkedésére jótékony hatással volt a gazdaság dinamikus növekedése. Az iparűzési adó növekedésében közrejátszott az is, hogy egyre több az olyan önkormányzat, amelyik a kivethető legnagyobb kulccsal - mértéke 1998-ban 1,4, tavaly pedig 1,7 százalék volt - adóztatja a vállalkozókat.
A települések féltik a bevételeiket, míg két éve ugyanis az anyagköltség 33 százalékát írhatták le adóalapjukból a vállalkozások, tavaly már 66 százalékkal mérsékelhették az árbevételüket. Önkormányzati szakértők számításai szerint még a megemelt adókulcs sem kompenzálja minden településen az adóalap csökkentésével kieső bevételt.
Az iparűzési adóból származik a települések legnagyobb adóbevétele (tavaly az összes helyhatósági adóbevétel 88, egy évvel korábban 86 százaléka), ezért nem véletlen, hogy a kormány is ebből próbálja orvosolni az önkormányzatok eltérő jövedelmi helyzetéből fakadó feszültségeket. Külső forrás bevonása helyett az iparűzési adót csoportosítaná mind nagyobb arányban a szerény vállalkozói réteggel rendelkező, főleg kistelepüléseken működő önkormányzatokhoz. Értesülésünk szerint mind nagyobb az esélye annak, hogy e cél érdekében jövőre központosítják az iparűzési adót, vagyis ezentúl a településeknek kötelező lesz bevezetni ezt az adónemet. Tavaly a 3200 településből 1892 vetett ki iparűzési adót.
Az önkormányzati rendszer hajnalán a helyi adók az összes bevételnek még csak néhány százalékát tették ki, ám mostanra már a települések forrásainak több mint 10 százalékát biztosítják. Az önkormányzati költségvetési logika szerint ezeket a bevételeket a vagyon gyarapítására kellene fordítaniuk a településeknek. Ez a gyakorlatban jelenleg nem érvényesül maradéktalanul, mivel a helyhatóságok folyó kiadásainak forrásigénye nagyobb, mint amit a központi költségvetés az állami normatívákon keresztül az önkormányzatoknak biztosít. A kormányzati oldal viszont azt vallja, hogy a településeknek saját forrásaikból is hozzá kell járulniuk működésük finanszírozásához, mivel közfunkciót látnak el.
Azt azonban mindkét oldal elismeri, hogy a helyi adórendszer átalakítása elkerülhetetlen. Az egyik elgondolás szerint az önkormányzatok által ellátandó feladatokat az egyes településtípusok szerint állapítanák meg. Ennek a megvalósítása a kisvárosokra helyezne nagyobb súlyt, és a kistelepüléseket hozná könnyebb helyzetbe. Létezik olyan terv is, ami csökkentené a települések feladatainak számát, és a megmaradókat teljes mértékben az állam finanszírozná. Ebben az esetben a felszabaduló helyi adóbevételeket fejlesztésekre lehetne fordítani. Bármilyen irányt is vesz azonban a finanszírozási rendszer átalakítása, azt mindenképpen meg kell előznie az önkormányzati feladatrendszer felülvizsgálatának. A reform azonban veszélyeztetné a feladatokat meghatározó minisztériumok pozícióit, ezért nem meglepő, hogy a tárcák ellenállása miatt az erre irányuló kísérletek eddig rendre kudarcba fulladtak.
BAKA ZOLTÁN