Dilemmák a fizetési deficit kezelése körül

Az 1998-as fizetési mérleg-folyamatok jelzik, hogy tavalyra elapadtak a nagy tömegű privatizációs bevételekből fakadó devizaforrások, amelyek 1995 után finanszírozták a fizetési mérleg hiányát, módot adtak a devizatartalékok feltöltésére, illetve a külföldi államadósság mérséklésére.
Működésbe léptek azok az exportkapacitások, amelyek révén megduplázódott az ország exportpotenciálja, ám mostantól a növekedés nyilvánvalóan lassúbb ütemre vált.
Szegő Márta, a Bank Austria makroelemzője úgy véli, hogy a Bokros-csomag kapcsán végrehajtott stabilizáció egyes hátrányai - bár látványosan javította a külső mérlegeinket - még mutatkoznak. Az exportvezérelt növekedés mellé ugyanis nem zárkózott fel a belföldi keresleti elem, amely a növekedést kevésbé tenné érzékennyé a külföldi exportpiacok változásaira. Szegő Márta szerint ezért kockázatos lenne, ha a folyó fizetési mérleg romló kilátásai miatt erőteljes belföldi keresletmegszorító politika venné kezdetét, ami biztosan recesszióba navigálná a gazdaságot. Ilyen helyzetben olyan "finomszabályozó" gazdaságpolitikára van szükség, ami nem hagyja, hogy az éledezőben lévő hazai iparágak újra padlóra kerüljenek. Így egy 3 milliárd dolláros deficit modernizációs hiányként is felfogható, és bár nem vonzó perspektíva az eladósodás, ekkora hiány akkor sem ugyanazt jelentené, mint az 1993-94-es évek csaknem 4 milliárd dollár hiánya, hisz' a fajlagos adósságmutatók jelenleg sokkal kedvezőbbek.
Török Attila, a Postabank Értékpapír Rt. elemzője viszont úgy véli, hogy Magyarország - lévén kicsi és nyitott gazdaság - a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg magának a belföldi kereslet jelentős élénkítését, bár a növekvő lakossági kereslet átmenetileg a gazdaság motorjává válhatna. Gazdasági növekedés egyensúlytalanság esetén azonban hosszabb ideig nem tartható fenn, ezért a cél sokkal inkább az, hogy a belföldi termelés lefedje a hazai igényeket, és a fogyasztás növekedése ne a behozatalt növelje. Így a belföldi piacra való termelés támogatásának kellene az elsődleges célkitűzéssé válnia. A külföldi működőtőke-beruházások ösztönzése továbbra is fontos, a befektetések ütemének lassulása azonban elkerülhetetlen, hisz' a további terjeszkedésnek rövidesen munkaerőkorlátai is lesznek. Török Attila szerint törekedni kell arra, hogy idén a folyó mérleg hiánya 3 milliárd dollár alatt maradjon, jövőre pedig ennél alacsonyabb legyen.
Vojnits Tamás, a Rabobank elemzője szerint úgy tűnik, hogy a külföldiek egyelőre csak a jó híreket hallják meg Magyarországgal kapcsolatban, mert a vártnál magasabb folyó mérleg-deficit és januári infláció ellenére a 10 éves állampapír hozama csökkent. A külföld számára 1999-ben valószínűleg elfogadható lenne 3 milliárd dollár nagyságrendű fizetési mérleghiány, ezt a következő években azonban "tűrhető", 2,5 milliárd dollár körüli értékre kell visszaszorítani.
A folyó fizetési mérleg romló egyensúlyában a növekvő külkereskedelmi hiány és a külföldi befektetők profitrepatriálása mellett nem kis szerepet játszott a külföldi tőke beáramlása a magyar állampapírpiacra. Éves átlagban 250-300 milliárd forint - 1,2-1,4 milliárd dollár - körüli állománnyal számolva a kamatátutalások önmagukban meghaladják a 200 millió dollárt, ami az 1998-as 2,264 milliárd dolláros hiány csaknem 10 százaléka.
SZEKÉR SZIMONETTA