A kocka el van vetve

Az idén - a tb-kasszák közül utolsóként - a gyógyszerkassza is bezárult, gyógyszerár-támogatásra 1999-ben legfeljebb 122,9 milliárd forintot fordíthat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az egészségügyi tárca indoklása szerint a finanszírozási alapok átjárhatóságának káros következménye, hogy a zárt kasszák rendszeresen áthárítják kiadásaikat a nyíltakra. Több szakértő ezzel szemben állítja, hogy a gyógyszeralap befagyasztása önmagában nem vezet alacsonyabb kiadási szinthez, sőt nagy valószínűséggel pótköltségvetést von maga után.
A kormány és az országgyűlés nem utolsósorban azért döntött mégis a gyógyszerköltségvetési korlátok megszigorítása mellett, hogy végre rákényszerítse a tárcát az új támogatási rendszer kidolgozására. Ennek keretében Magyarországon most először adódott annak lehetősége, hogy a gyógyszerár-támogatási rendszer a Nyugat-Európában már ismert és kipróbált eljárásra, a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslásra (Evidence-Based Medicine, EBM) épüljön fel. Az új rendező elv értelmében az OEP júliustól már csak az igazoltan költséghatékony készítményeket részesítené emelt támogatásban.
Az Egészségügyi Minisztérium (EüM) elképzelése szerint a jövőben piacra lépő gyógyszerek költséghatékonysági vizsgálata a gyártók kötelessége lenne. Több, egészség-gazdaságtannal foglalkozó szakértő szerint viszont négy és fél hónap nem elegendő a módszer meghonosítására, egyebek mellett azért, mert a külföldi tanulmányok eredményeit az eltérő költségviszonyok miatt nem lehet közvetlenül importálni, a Magyarországon érvényes terápiás költségek megítéléséhez viszont az OEP nem rendelkezik a megfelelő adatsorokkal. Az EBM hátránya, hogy a tudományos igazolás kényszere akár évekre is kitolhatja a legkorszerűbb gyógyszerek törzskönyvezését és piacra jutását, ami Magyarországon gátolja a gyógyszerelési technikáknak a fejlett nyugati gyakorlathoz való felzárkózását.
Ami a szakemberek szerint rövid távon is megvalósítható, az a fix támogatások körének hatástani csoportokra történő kiterjesztése (NAPI Gazdaság, 1999. február 8., 3. oldal). A rendszer hátránya egyébként - különösen, ha a biztosító szigorúan a legolcsóbb szer támogatásához köti az összes többi készítmény támogatását, mint ahogy az OEP is teszi -, hogy a minimális fix támogatáson felüli árrészt a betegnek kell megfizetnie, ami csökkenti a fogyasztást vagy eltolja azt az olcsóbb - és esetleg kevésbé hatékony - szerek irányába. A nem megfelelő gyógyszerfogyasztás implicit költségei később az egészségügyi ellátó rendszer más helyein köszönnek vissza, s egyebek mellett a megnövekedett kórházi kiadásokban öltenek testet. Más szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az ésszerű csoportképzéshez a jelenleginél lényegesen többféle gyógyszernek kellene forgalomban lennie.
Nem alkalmazható közvetlenül a magyar gyártók által szorgalmazott, úgynevezett ár-volumen megállapodások módszere sem. Ennek keretében az OEP a felhasználásnak csak bizonyos - a gyártó által kialkudott - szintjéig biztosítana támogatást az adott készítményre.
TÓTH KRISZTINA