A jegybank tegnapi közleménye szerint a tartalékszabályozás átalakításának célja a különböző típusú forrásgyűjtésből adódó strukturális aránytalanságok megszüntetése, egyben közeledés az EU-normák szerinti tartalékrendszerhez. Első lépésben 2000. július 1-jétől tartalékkötelessé válik a külföldről származó egy éven belüli források 50 százaléka, majd egy évvel később - az Európai Központi Bank (ECB) gyakorlatának megfelelően - minden két éven belüli külföldi devizaforrásra jegybanki tartalékot kell képezni. (Az ECB tartalékráta-rendszerében a két éven túli lejáratú, külföldről származó források tartalékmentesek.)
Az MNB mind az idei, mind a jövő évi változtatásokat úgy kívánja megoldani, hogy azok az effektív tartalékrátát ne érintsék. Ez év júliusától például a jelenleg 12 százalékos nominális ráta - aminek értéke az EU-ban 2 százalék - mindössze 1 százalékponttal csökken, és a belföldi források utáni tartalékolás sem módosul lényegesen. Az átalakítással a jegybanknak nem áll szándékában a rövid devizaforrások megdrágítása, ámbár megfigyelők szerint a forint- és a devizaforrások közötti választásra egyéb tényezők - például a forint kamatprémiumának alakulása - erőteljesebben hatnak.
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő elemzője szerint a jegybank lépése technikai jellegű volt. Az éven belüli devizaforrásokra bevezetett 50 százalékos tartalékolási kötelezettségnek ugyanakkor megvan az a bankok szempontjából kellemetlen mellékhatása, hogy az alacsonyabb devizakamatok és a magasabb MNB kamatok közötti különbségből lecsippent egy keveset, kevésbé vonzóvá téve ezzel a kamatkülönbözetet lefölöző arbitrázst.
(NAPI)
**** KERETBEN ****
A kötelező tartalékszabályozás a jegybankpénz iránti kereslet egyik eleme. A tartalékrendszer átlagolási mechanizmusa a kereskedelmi bankok likviditás-menedzselési szempontjából egyfajta likviditási pufferként szolgál, "simítja" a bankközi kamatokat.
A kötelező tartalékszabályozás a jegybankpénz iránti kereslet egyik eleme. A tartalékrendszer átlagolási mechanizmusa a kereskedelmi bankok likviditás-menedzselési szempontjából egyfajta likviditási pufferként szolgál, "simítja" a bankközi kamatokat.