Két éven belül nem várható a kórházi finanszírozás átalakítása

Az EüM új koncepciója alapján ugyanúgy a finanszírozás megvonásával tisztítaná meg a fekvőbeteg-ellátás rendszerét a rosszul gazdálkodó kórházaktól, mint Frajna Imre, a Pénzügyminisztérium társadalombiztosítási alapokért felelős államtitkára. Frajna korábban kifejtett álláspontja az, hogy a kórházfinanszírozás átalakítása óhatatlanul a gyengén teljesítő, ezért külső forráshoz sem jutó intézmények megszűnéséhez vezet. A tárca nyílt pályázaton választana ki kórházakat, amelyek megkapnák a működésükhöz szükséges forrásokat az OEP-től. A kiválasztás feltételei azonban egyelőre nem világosak. A külső forrás bevonását annyiban könnyítené a minisztérium, hogy kibővítené a lakossági térítéssel megvásárolható ellátások körét a háziorvosi beutaló nélkül igénybe vehető járóbeteg-szakellátásban. Ez azonban a szakértők szerint nem hozna számottevő többletbevételt az intézményeknek.
A kórházszövetség szerint tíz év kell a tárca fekvőbeteg-ellátást érintő reformkoncepciójának megvalósításához. Varga Ferenc, a szövetség elnöke lapunknak elmondta, hogy minden olyan kezdeményezést örömmel fogadnak, ami változtathat a kórházak jelenlegi helyzetén. Az elnök - aki a sajtóból értesült a minisztérium elképzeléseiről - úgy véli, hogy a fekvőbeteg-ellátásban valóban kapacitásszűkítésre van szükség, azt azonban nem tudja elfogadni, hogy a finanszírozás megvonásával szelektáljanak a kórházak között. Megítélése szerint elsősorban a kisvárosokat fenyegetheti az a veszély, hogy a területi ellátást biztosító kórház OEP-finanszírozásának megvonása után ellátatlanul marad a körzet. A fővárosban és a nagyobb városokban a többi intézmény ugyanis ki tudja váltani ezeket a kórházakat. Más vélemények szerint az egészségügyi dolgozók egzisztenciája miatt sem lehet a ciklusból hátralévő két éven belül végrehajtani a tárca tervét. A koncepció ellentmondásosságát jelzi, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár lapunknak nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő illetékese sem tartotta tarthatónak az elképzeléseket.
A fekvőbeteg-intézmények jelenleg a szükségesnél több aktív, de kevesebb krónikus ellátást szolgáló kórházi ággyal rendelkeznek. Az átfogó reformhoz először a lakossági szükségleteket kellene felmérni, az alapellátástól a fekvőbeteg-ellátásig. A racionalizált rendszerben csökkenhetne a szükségtelenül kórházba utaltak száma. Ez az alap-, illetve a szakellátások mostaninál hatékonyabb működtetésével érhető el. A kórházak költségeit növelik a nem egészségügyi ellátásra szoruló, de a fekvőbeteg-intézményekbe utaltak is, akiket valójában a szociális rendszeren belül kellene ellátni.
(NAPI)