Mi lehet a csomagban?

Nem valószínű, hogy a Chikán Attila gazdasági miniszter által kilátásba helyezett, a folyó fizetési mérleg hiányának elszaladását meggátolni hivatott csomag a vámpótlék ismételt bevezetésével operálna. Az 1995-ös és a mostani makrogazdasági helyzet között ugyanis lényegbevágó különbség, hogy jelenleg a versenyképességgel nincsenek komolyabb problémák, és a költségvetés bevételi oldalát sem kell extra bevételekkel megtámogatni.
Hasonló okok miatt nem valószínű az adórendszerbeli változtatások erőltetése, ráadásul egy áfa-emelés ellentétes lenne a EU-csatlakozás szempontjából megfelelő adópolitikával is. Az adórendszer-módosítások ellen szól az is, hogy ebben az esetben minden bizonnyal szigorítás lenne szükséges, ennek évközi bevezetése viszont alkotmányossági aggályokat vet fel.
Az intézkedések ilyen módon minden bizonnyal a fiskális és a monetáris politika jobb összehangolásának irányába mutatnak majd; a kormányzat csökkenteni fog néhány kiadási tételt. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank által kívánatosnak ítélt makropályák közötti apró különbségek legnagyobbika ugyanis éppen az, hogy a jegybank monetáris politikai irányelvei következetesen a bruttó hazai termék (GDP) 2 százalékát meghaladó elsődleges államháztartási többletet tartott szükségesnek, a költségvetést viszont 1,95 százalékkal fogadta el a parlament. A kiigazítás minden bizonnyal közelebb hozza a tényleges értéket a jegybanki javaslathoz.
A legnagyobb kérdés az, hogy milyen kiadási tételeket nyirbál meg a kormány. Kézenfekvő lenne, hogy a kurtítás béroldalon kezdődjön, ám ezt megnehezíti a szakszervezetek ellenállása. A költségvetési intézmények létszámcsökkentése már inkább szóba jöhet, hiszen a diplomások körében igen alacsony munkanélküliség miatt ez viszonylag fájdalommentesen vihető végbe.
Vannak azonban a költségvetési intézményeknél rosszabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplői is a közszférának. Ilyenek a helyi önkormányzatok, amelyek 1998-ban 62 milliárd forint hiányt halmoztak fel, ráadásul idén várják a gázközművagyon ellenértékének átadását; ez utóbbi a GDP 0,4-1 százalékát is elérheti. Mindenesetre feltehető, hogy a kormányzat igyekszik majd halogatni a gázközművek ellenértékének átadását.
Kézenfekvő intézkedés lenne a költségvetés legtöbb kiadási tételére érvényes 1,9 százalékos zárolás megerősítése, vagyis kiterjesztése az év egészére. Erről eredetileg félévkor döntött volna a kormányzat, de a folyó fizetési mérleg alakulása már most indokolttá teheti a lépést. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a zárolt összeget megemelik, hiszen számos szakértő korábban is kétségbe vonta, hogy a zárolt 40 milliárd forint a vártnál alacsonyabb GDP-növekedés mellett elég lenne a keletkező lyukak betömésére. A negatív forgatókönyv megvalósulni látszik, az EU és azon belül Németország idei növekedésére egyre rosszabb prognózisok látnak napvilágot.
Ugyancsak felvetődhet a központi beruházások és beruházási támogatások megnyirbálása. Néhány nagy tétel támogatását már megvonta kormányzat, de szakértők szerint még mindig nagyon sok pénz van az egyes intézményeknél beruházásra, gépek lecserélésére és fejlesztésre, általában felhalmozásra. A kormány a kiadások lefaragása mellett vélhetőleg javítani akar a közterhek behajtásán is, bár az eddigi intézkedések - számos kiskapu bezárása, adórendőrség, az APEH megerősítése - még nem mutatták meg tényleges hatásukat.
M. D.