Kritikus szinten a növekedési kilátások

Nem valami rózsás, ráadásul egyre romlik az elemzők véleménye az EU és ezen belül Németország idei gazdasági növekedését illetően. A brüsszeli bizottság szerdán jelentette be, hogy növekedési prognózisát az őszi 2,4 százalékról valószínűleg lefelé módosítja, elemzők szerint 2,0 százalékos vagy annál is alacsonyabb értékre.
Ezzel az EU saját hivatalos prognózisa még mindig felülmúlja a piaci elemzők várakozásait - a Goldman Sachs például 1,9 százalékra csökkentette prognózisát -, persze az EU-bürokraták nem a bónuszukkal játszanak. Németországban a kormányzat prognózisát november 4-én szállították le 2,8-ról 2 százalékra, de a Deutsche Bank már csak 1,6, a DIW gazdaságkutató pedig 1,7 százalékos növekedéssel számolt már azelőtt, hogy a harmadik negyedéves - 2,3 százalékos visszaesést regisztráló - GDP-adatok napvilágot láttak volna.
A kétszázalékos érték a magyar gazdaság szempontjából kritikus lehet, a jegybankelnök és a pénzügyminiszter - az összehangoltság mostanában meggyőző súlyával - korábban egyaránt úgy fogalmazott, hogy 2-2,5 százalékos EU-növekedés mellett tartható a központi költségvetés és a külkereskedelmi mérleg tervezett egyenlege.
A helyzet hasonlít az 1993. év végi, 1994. eleji állapothoz, amikor is novemberben még 2-3 százalékos német gazdasági növekedésről beszéltek és a prognózisok még az első félévben is pozitív növekedésről szóltak, végül pedig visszaesés következett be, ami a magyar gazdaságot rendkívül érzékenyen érintette. A német gazdasági folyamatoknak nagy szerepük volt abban, hogy 1994 folyamán a külkereskedelmi egyensúly és a folyó fizetési mérleg rendkívül gyorsan felborult, ami azután a Bokros-csomaghoz vezetett.
Elemzők egyetértenek abban, hogy az EU és Németország növekedésének lassulása egyre inkább veszélyezteti a külkereskedelmi mérleg alakulását. Az export alakulásáról megoszlanak a vélemények, de alapvetően két fő kérdésre keresik a választ: javul-e a versenyképesség és elegendő új termelő kapacitás áll-e munkába ahhoz, hogy fenntartsa a tavalyi növekedést. Az első kérdésre viszonylag egységes a válasz. A magyar termékek EU-beli versenyképessége várhatóan nem javul a korábbi években megszokott ütemben, sőt egyesek szerint az egységbérköltség a reálbérek gyors növekedése miatt a gazdaság egészében emelkedik. Ugyanez nem feltétlenül igaz az export jelentős részét adó iparban, ahol a termelékenység tovább javul. Az iparra is igaz lehet ugyanakkor, hogy a magyar termelékenység gyors javulása lassul és azt megközelíti az európai szint. A válság miatt ugyanis az unióban elhalkultak a szakszervezetek, miközben a magyar érdekképviseletek - az eddigi korporativista egyezkedésből kilépő kormány miatt - most próbálgatják szárnyaikat.
A termelő kapacitások alakulását nem könnyű számba venni, e tekintetben bizonytalanok az elemzők is. Márpedig ezek alakulása sokkal gyorsabban - egy elemző megfogalmazása szerint szögletesen - érintheti az export dinamikáját. Az 1997-ben és 1998-ban munkába állt nagy exportkapacitások látványosan emelték az exportdinamikát, egy-egy hónapban magas bázist teremtve ezzel. Amennyiben 1999 hasonló hónapjaiban nem állnak be pótlólagos kapacitások, akkor látványosan visszaeshet az export dinamikája. Optimista elemzők ezt azzal egészítik ki, hogy a multik nagy importigénnyel dolgoznak, vagyis az export dinamikájának visszaesésével párhuzamosan viselkedik az import növekedési üteme is. Mások a növekvő lakossági fogyasztás miatt ezt a jelenséget a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg romlásával párosítják, és úgy vélik, előbb-utóbb fiskális szigorításra lesz szükség, mert a monetáris eszközök nem elég hatékonyak a felboruló külső egyensúllyal szemben.
M. D.