Továbbra is a Dunántúl viszi a prímet

A közép-magyarországi térség csökkenő részaránya a GKI szerint azzal magyarázható, hogy az ipari tevékenység - szükségszerűen - kitelepül a fővárosból, ez azonban nem jelenti a budapesti régió gazdasági súlyának csökkenését, hiszen a térségben más jövedelmező és korszerű gazdasági tevékenységekre - például a távközlésre, illetve egyéb szolgáltatásokra - helyeződik a súly.
A közép-magyarországi régió egyik legerősebb területe közé tartozik a vegyipar - tavaly itt kapott munkát az ágazat foglalkoztatottainak 36 százaléka -, a fa-, papír- és nyomdaipar - 33 százalékos részaránnyal - és a gépipar, 26 százalékkal. A régió ipari értékesítéseiből az elmúlt évben 34,5 százalékkal részesedett az export, s iparvállalatainak átlagos termelékenysége csaknem 8 százalékot javult egy év alatt.
A közép-dunántúli térségen belül a gépipar a legnagyobb súlyú ágazat, a gépipari foglalkoztatottak 21 százaléka dolgozott e területen 1997-ben, foglalkoztatási szempontból azonban a kohászat és fémfeldolgozás ágazat, a bányászat, valamint a nemfém ásványi termékek ágazatok viszik a prímet egyaránt 24 százalékos részaránnyal. A régió összes ipari értékesítéséből 61,3 százalékkal volt az export.
A Nyugat-Dunántúlon előbb indult meg az ipari növekedés, mint az ország többi régiójában, ebben kedvező földrajzi elhelyezkedése nagy szerepet játszott. Foglalkoztatási szempontból a legnagyobb súlyt a textilipar és az egyéb feldolgozóipar képviseli - az ágazat foglalkoztatottainak 22 százaléka dolgozik e területen -, a gépipar 18 százalékos részaránya azonban jelentősebb termelési értékkel bír. A térség ipari értékesítésein belül az export 64,1 százalékos részt képvisel, a nyugat-dunántúli vállalatok átlagos termelékenységnövekedése tavaly 23,8 százalékot tett ki.
A Dunántúl legkevésbé kedvező helyzetű térsége a Dél-Dunántúl, erre utal az is, hogy az ipari értékesítéseken belül az export 32,9 százalékos arányt képvisel, s a régió vállalatainak termelékenysége csupán 4,6 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. Az észak-magyarországi térség ipara a válság mélypontján ugyan már túljutott, a GKI szerint azonban a korszerűtlen iparszerkezet átalakítása még hagy kívánnivalót maga után. Ebből adódóan a tőke- és energiaigényes ágazatok súlya még most is meghatározó a térség iparán belül, s emiatt a vállalkozások java része ki van téve a konjunkturális hatásoknak és az aktuális gazdaságpolitika változásainak. A régió értékesítéseiből az export 32,9 százalékban részesedik; az észak-magyarországi vállalatok termelékenysége átlagosan 15,1 százalékkal javult tavaly. Foglalkoztatási szempontból a legnagyobb szerepe a térségnek a bányászatban van, az ágazati dolgozók 39 százalékának adva munkát.
Az észak-alföldi régió nem nevezhető kifejezetten iparinak, a térség infrastrukturális fejletlensége nem teremt kedvező feltételeket a nagyipari termelés számára. Ez alól kivétel lehet Debrecen és Nyíregyháza térsége, ahol jelentős beruházásbővülést lehetett tapasztalni. Az észak-alföldi térségben foglalkoztatták tavaly az élelmiszer-ipari és a fa-, papír- és nyomdaipari munkavállók 18-18 százalékát. A régió értékesítéseiből az export 34,9 százalékban részesedik, az itt üzemelő vállalatok termelékenysége átlagosan 8 százalékkal emelkedett tavaly.
Az országban a leglassabban a dél-alföldi régió ipara fejlődik, nagyjából észak-alföldi paraméterek jellemzőek itt is. Az orosz válság hatása visszaveti a térség élelmiszeriparát, ami abból a szempontból is érzékeny veszteség, hogy az élelmiszeriparban foglalkoztatottak 21 százaléka kap - kapott - munkát e térségben. A régió értékesítéseinek 36,4 százalékát exportálta 1997-ben, termelékenysége 2,9 százalékkal javult ebben az évben.
D. GY.