1999

Az infláció megtréfált
Határtalan optimizmussal szemlélte piac és kormány egyaránt év elején az inflációt. Surányi György jegybankelnök még azt is megpendítette, hogy decemberre 8 százalékra esik az infláció, de nem sokkal várt magasabb értéket több piaci elemző sem. A gyógyszer- és olajárak azután félév körül lehűtötték a kedélyeket, a csökkenő trend a vártnál élesebb fordulatot vett, és az emelkedés év végéig tartósnak bizonyult. Hiába félték az elemzők az élelmiszerárakat, azok évközben csak nem akartak drámai növekedésnek indulni, és kellemes meglepetést okoztak a szolgáltatások is, amelyek árai az év utolsó hónapjaiban szinte megszűntek emelkedni, holott e téren jóval a fogyasztói árindex feletti növekedési ütemmel számolt a piac.
Végül jó lesz a fizetési mérleg
Az első negyedévben a várakozásokat jóval meghaladó, csaknem 600 millió dollár lett a fizetési mérleg hiánya, ám a piac akkor - egész évre - kibékült volna ennek négyszeresével. Az első félévben mért 1,218 milliárd dollár hiány már 300 millióval haladta meg az előző év azonos időszakának szintjét, ekkor a profitrepatriálás várakozásoktól elmaradó mértékéből merítettek optimizmust az elemzők. Az év vége felé közeledve azonban az éves hiányra adott piaci becslések egyre inkább közeledtek a kormányzat és a jegybank által hangoztatott értékekhez. Az egyre javuló várakozásokat jelzi lapunk legfrissebb konszenzusa (NAPI Gazdaság, 1999. december 30., 1-3. oldal), amely szerint a mérleg éves hiánya alig valamivel haladná meg a 2 milliárd dollárt, bár a november végi 1,48 milliárdos adat még ezt is lejjebb húzhatta, de a végső érték a becsülhetetlen decemberi profitkivitelen múlik.
Kedvező jelenség volt a fizetési mérlegben az idegenforgalmi bevételek gyarapodása; a koszovói háború csak kevéssé vetette vissza a turizmust, a főszezonban pedig - a szezonális hatásokon túl - a napfogyatkozás rátett egy lapáttal a forgalomra.
Augusztustól ismét két számjegyű ipari növekedés
Az ipari termelés idei alakulása hűen tükrözte a külpiaci folyamatok alakulását, lévén az ipari termelés hajtóereje idén is a kivitel volt. Az év elején a Gazdasági Minisztérium 10 százalékos ipari termelésnövekedéssel számolt. Ezen belül az exportértékesítések növekedési ütemének lassulásával kalkuláltak, viszont arra számítottak, hogy a belföldi eladások élénkülése részben kompenzálja a lanyhuló exportot. Ez a várakozás nem jött be, az ipar belföldi értékesítéseinek volumene tízhavi átlagban év/év alapon gyakorlatilag stagnált, s az első félévben - amikor az export lassuló ütemben nőtt - ennek meg is volt az eredménye: az első negyedév átlagában év/év alapon mért 7 százalékra apadt növekedési ütem. Az ipar év/év alapú teljesítménye májusban érte el mélypontját, a növekedés üteme 4 százalékra süllyedt. Az egyre sötétedő piaci hangulatot jól jellemezte a Consensus Ecomonics Inc. húsz elemző megkérdezése alapján készített felmérése, ami az ipari termelés idei növekedését májusban már csupán 8,6 százalékra tette, a két hónappal korábbi 10,2 százalékos konszenzus után.
Augusztusban a nyolchavi átlagban év/év alapon számolt ipari termelés 7,7 százalékkal emelkedett, s az elemzők akkor az egész évre hasonló - 7-8 százalékos - növekedési ütemet jeleztek. Ugyanakkor a második félév ipari fellendülésére utalt a feldolgozóipari rendelésállomány alakulása, amely júniusban még 4,8 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakának szintjétől, viszont az abban a hónapban beérkezett új rendelések volumene év/év alapon már 40 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés volumenének növekedési üteme év/év alapon októberre 15,3 százalékra gyorsult.
Szépen javult a versenyképesség
Az ipari termelékenység az első félévben év/év alapon 6,1 százalékkal emelkedett. Féléves átlagban drasztikus hatékonyságromlás következett be a vegyiparban, de az élelmiszeripar pozíciói is jócskán romlottak. A következő negyedévvel együtt nézve - vagyis háromnegyed éves átlagban - mind a vegy-, mind pedig az élelmiszer-ipari termelés növekedése javított valamelyest az ágazatok termelékenységén. Az ipari termelékenység háromnegyed éves átlagban év/év alapon 8,1 százalékkal javult, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a termelés gyorsuló ütemű növekedését nem rontotta le a létszámbővülés és a keresetnövekedés. Az iparban a bruttó keresetek csaknem 16 százalékos növekedésével a termékegységre jutó bérköltség 7,2 százalékkal emelkedett a harmadik negyedévben év/év alapon számolva, ebből a termelői árindexszel történő kiigazítás után 2,6 százalékos reálnövekedés maradt.
Államháztartás
Nem indult jól az év a költségvetés szempontjából. A hiány gyorsan növekedett, az áfabevétel jócskán alulmúlta a szokásos havi szintet, és látszott már a kamatkiadások elszállása is. Ekkor sokan - a NAPI Gazdaság hasábjain is - megkongatták a vészharangot a büdzsé felett.
A bruttó hazai termék (GDP) 4 százalékára rúgó hiány mindezek ellenére teljesült, nem is marad el a kormányzati melldöngetés. A fűnyíróelvű és előre beharangozott kiadáscsökkentésre méltán büszke lehet a kabinet, hiszen némiképp tehermentesítette a költségvetést, de nem akadályozta meg a második félévi kibontakozást.
Mindazonáltal a cél elérését nagyban segítették a tervezett és nem tervezett egyszeri bevételek is. A tb-alapok vagyonának értékesítéséből jóval több folyt be a büdzsébe a tervezettnél, és ugyanez igaz a mobiltenderre is. Nem várt pénzek érkeztek az ÁPV Rt.-től is, amely osztalékának megemelésével és honvédségi ingatlanok, illetve készletek megvásárlásával vált a második legnagyobb magyar fegyverarzenál és gyakorlóruha-készlet birtokosává.
Ilyen módon az államháztartási cél, ha kacifántos módon is, de teljesült, a második féléves teljesítmény pedig már a folyó bevételeket tekintve is jónak mondható. A költségvetés csaknem egyharmadát adó áfabevételek az év utolsó hónapjaiban 35-50 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, ami azt jelenti, hogy a büdzsé biztos folyó bevételekkel lép be 2000-be. Alaposan megemelkedett decemberben a társasági adóbevétel is, ami ugyancsak biztató a jövőre nézvést, az szja pedig szokás szerint jól teljesített.