Kulcskérdés a piacra jutás segítése

A kis- és közepes vállalkozások adják a fejlett piacgazdaságú OECD-országok vállalatainak 85 százalékát és a teljes foglalkoztatás 65 százalékát, Magyarországon viszont az általában sikeres átalakulás gyenge pontjaként szokták említeni e szektor helyzetét. Az elemzők gyakorta felszólítják a kormányt e vállalkozások támogatására, és bár számos próbálkozás akadt, a tanulmány készítői szkeptikusan értékelik az általános megközelítéseket, így például az ágazati szempontú vállalkozásfejlesztést, az olcsó hitelek nyújtását, a kamarák közjogi-hatósági szerepvállalásának erősítését, a számviteli bevallások egységesített és számítógépesített rendszerének kötelező előírását, utóbb ennek adókedvezménnyel való serkentését (ami ellentétes az EU szabályozási elveivel és a tagállamok adógyakorlatával).
Azokban az országokban, ahol magas - vagy akár csak mérsékelt - szinten beragadt az infláció, áttekinthetetlen a szabályozás, ahol az adóztatás nem semleges, hanem az alanyai és a tevékenységfajták közti megkülönböztetésekre épül, ott semmiféle kormányzati vállalkozásfejlesztő program nem vezethet eredményre.
Magyarországon elsősorban a közterhek magas szintjét kell enyhíteni, hiszen elrettentően hat az önfoglalkoztatásra. Az összesített közteherszint csökkentése hozhat csak eredményt, hiszen ha az egyik közteherelem csökkentését a másik adónem növelésével próbálják ellensúlyozni (ahogy a nyolcvanas években bevett gyakorlat volt), a vállalkozói kedvet semmiképpen sem serkentik, hiszen a teljes közteherszint a mérvadó.
Kulcsfontosságú a kisvállalkozások támogatása szempontjából a piacra jutás jelenlegi magas korlátainak lebontása. A munkaerőpiac túlszabályozottsága az egész EU-ban is súlyos gondok forrása - Anglia és Hollandia kivételével. A szabályok enyhítése további munkalehetőséget teremthet, különösen a munkajogi törvénykezés által átlagon felül sújtott kis- és közepes vállalkozásokban. Nem utolsósorban - a társadalombiztosítási terhek mérsékléséhez társulva - épp ez csökkentené a fekete- és a szürkegazdaságban való, azaz illegális alkalmazás vonzerejét a törvényes, bejelentett munkavállaláshoz képest.
Fontos lenne a hitelezői pozíció erősítése. Ha az ingatlanokat a hitelezők valós piaci értéken elfogadnák jelzálogként, életképes vállalkozásfinanszírozási eszköz lehetne, ami nyugaton a kis cégek forráshoz jutásának egyik legkézenfekvőbb módja.
A tanulmány a képzést, a kutatást mindenképpen előtérbe helyezi, mint vállalkozásfejlesztési eszközt, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a "gyorstalpalók" elterjedésével, az egyetemek színvonalvesztésével könnyen "a ló túlsó oldalára" eshetünk, csak az OECD-országok magas diplomás munkanélküli arányára kell gondolni. Ami persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség a felsőfokú - vagy bármilyen - képzésre, csak sokkal célirányosabban, még inkább a gyakorlatot szem előtt tartva kellene fejleszteni az oktatási rendszert.
A fejletlenebb területeken, ahol nagyon magas a munkanélküliek aránya vállalkozóképző programokat lehetne indítani a helyi önkormányzatok szervezésében, a helyi adottságokhoz illeszkedve.
A kisvállalkozások fejlesztésének fontos eleme a hatékony és jól áttekinthető közigazgatás helyreállítása lehetne. A tanulmány szerzői által kikérdezett vállalkozók nem is annyira az adóterhek szintjét kifogásolják, mint kivetésük és beszedésük áttekinthetetlen és önkényes gyakorlatát.
A vállalkozásélénkítés másik kifogásolt rendszere a "felülről" támogatás. Nem minisztériumi szinten lehetne ezt megoldani, hanem helyi képviseletekkel, a helyi adottságokhoz, lehetőségekhez mérten. Sokan a takarékszövetkezetek között kialakuló üzleti hálózati kapcsolatok révén látják elérhetőnek ezt a célt. A szövetkezeti hitelintézetek mellett - elvileg - a költséghatékonyság és a rugalmasság szól. A kisvállalkozási hitelnyújtásnak óriási gátja a bankok számára nem kielégítő információszerzés, amit a helyi szövetkezetek könnyebben megoldhatnának. (A helyi hitelelbírálók a személyes tapasztalat révén jobban meg tudják ítélni, mennyire komoly a hiteligénylő üzletvitele, sőt akár azt is, hogy családi pénzügyei ziláltak-e és mennyire szolgálnak fedezetül sikertelen üzlet esetén).
A tanulmány szerzői az uniós csatlakozástól hosszú távon a piac tisztulását és a kisebb cégek piacra jutási feltételeinek javulását várják és tartják a majdani csatlakozás legfontosabb eredményének, nem pedig a bizonytalan sorsú és hatékonyságú juttatásokat.
A foglalkoztatottak legnagyobb részének megélhetését nyújtó vállalkozói kör helyzetének javítása az egyedi mérlegelésen alapuló döntések korlátozását, a törvények uralmának betartását igényli az igazgatás és a közpénzek elköltésében egyaránt. A kiszámítható, világos elveket és célokat követő, szavahihető kormányzati magatartást nem pótolja a lázas programgyártás, a gyűlésezés és a pótcselekvés száz más formája sem. Tekintve, hogy a túlszabályozás terhe a kis cégeket aránytalanul sújtja, az általános deregulálás e cégek piacra jutásának alapvető feltétele.
(NAPI)