A kivitel beágyazódott a német gazdaságba

- Surányi György jegybankelnök nemrégiben azt mondta, hogy a beruházási javak importja dinamikusan növekszik. Mi viszont nem találunk olyan statisztikát, amely ezzel foglalkozna. Mekkora az importon belül a fogyasztási cikkek, illetve a beruházási gépek, eszközök aránya?
- Az importon belül a fogyasztási cikkek részaránya - előzetes számításaink szerint - 22,8 százalékot tett ki 1998-ban, ez szerény növekedés 1997-hez képest, de kismértékű csökkenés 1996-hoz képest, annak ellenére, hogy a fogyasztás valóban dinamikusan növekedett. A beruházási javak, gépek-berendezések importja viszont a fogyasztási javakénál is gyorsabban - 40 százalék körüli mértékben - emelkedett, emiatt csökkenhetett jelentős volumennövekedés mellett is a fogyasztási cikkek részaránya.
- Hogyan lehet ezt kibogarászni a statisztikából?
- Kisebb hibákkal. A termékek besorolásából ugyanis nem lehet egyértelműen következtetni a felhasználás céljára. Mi mindkét irányba tévedünk, így elég jó az eredmény. A számítógépeket beruházási javaknak tekintjük, holott a gépek egy része bizonyosan fogyasztási célokat szolgál, a személygépkocsikat viszont fogyasztási cikknek vesszük, pedig egy részével bizonyára taxiznak.
- Az 1997-es exportboomot az alapozta meg, hogy üzembe állt néhány multi egy-egy nagy gyártókapacitása. Vannak ilyen nagyberuházások mostanában, vagy azzal kell számolni, hogy lassul a kivitel növekedése? Kérdezzük ezt azért is, mert az orosz válság nyomán nyilván visszaesett a beruházási kedv.
- A jegybank konkrét beruházásokkal nem foglalkozik, a statisztikák viszont azt mutatják, hogy a beruházási kedv nem csökkent, sőt a harmadik negyedévben emelkedett. A beruházási döntések hosszabb előkészítéssel és főleg hosszabb időre szólnak, és a befektetők a jelek szerint kedvezően értékelik a hosszú távú értékesítési lehetőségeket.
- Mekkora mértékben van kitéve az export volumene a nyugat-európai konjunktúraciklusoknak? Főként azért, mivel a gépipar, illetve a számítástechnikai, szórakoztatóelektronikai termékek aránya az exporton belül kiugróan magas, és a recesszió elsősorban ezen termékek iránti kereslet visszaesésében mutatkozik meg.
- A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy főleg a német gazdaság állapota meghatározó a magyar export alakulásában. 1993-ban a problémáink javarészt abból adódtak, hogy a német gazdaság - az 1992. végi 2-3 százalékos, de hétről hétre lefelé módosított növekedési prognózis ellenére - visszaesett. Akkor ezt rendkívüli mértékben megérezte a magyar kivitel, ám szerintem azóta változott a helyzet, a magyar kivitel sokkal inkább beágyazódott a német gazdaságba.
- Ezt hogyan kell érteni?
- Akkoriban az exportban sokkal nagyobb volt a bérmunka és a kiegészítő gyártás aránya. Ma már nem arról van szó, hogy amikor van kereslet egy termékre, akkor Magyarországon gyártják a pótsorozatokat, hanem arról, hogy egy-egy termék gyártását teljes egészében idetelepítették. Audi TT-t például csak Magyarországon szerelnek össze és ez egészen más helyzet.
- A távol-keleti országok valutájának leértékelődése jelentős előnyt jelent az ottani exportőröknek. A harmadik országokkal folytatott verseny hogyan érinti a magyar kivitelt?
- A magyar termékek versenyképessége 1998-ban is javult, egyedül az említett országokkal szemben romlott. Ugyanakkor ezekkel az országokkal csak néhány szűk területen versenyzünk, úgyhogy makrogazdasági problémát ez nem jelent. Azokat a termelőket viszont bizonyára kellemetlenül érinti, akiknek valóban távol-keleti versenytársakkal kell szembenézniük.
- A folyó fizetési mérleg alakulása az idei év egyik kulcskérdése. A külkereskedelmet kitárgyaltuk, de mi a helyzet a tőkerepatriálással, illetve az osztalékági tőkekivitellel?
- Erről az oldalról is csak a természetes folyamatok látszanak. Repatriálásról igazából nem is lehet beszélni, mert a beruházásokat nem lehet kivinni, legfeljebb eladni, és az esetleges vevő többnyire csak egy másik külföldi lehet. Osztalékágon az látszik, hogy a befektetések és jövedelmezőségük növekedése nyomán a jövedelemkivitel nő, de a kivont osztalék aránya a visszaforgatotthoz képest 50 százalék körüli. Ráadásul továbbra is igaz, hogy a befektetett tőkére vetítve az osztalék kivitele jóval alacsonyabb, mint a kötvénykibocsátásból származó kamatok kivitele.
- Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy 1999-ben a működőtőke beáramlása fedezi a folyó fizetési mérleg hiányát?
- Úgy gondolom, igen. A működőtőke beáramlásának jelentős része a már meglévő kapacitások felújítását, fejlesztését szolgálja, és nyilván lesznek jövőre is zöldmezős beruházások, vagyis nyugodtan számolhatunk a korábbi években megszokott mértékű tőkebeáramlással.
- Az MNB kamatpolitikája milyen mértékben képes befolyásolni a gazdaság teljesítményét, versenyképességét, hogyan hathat például a fogyasztás alakulására?
- Személyesen az a véleményem, hogy a megtakarítási hányad és a kamatszint összefüggése nem szimmetrikus. A magasabb kamatokra a lakosság nem, vagy csak alig és főleg némi késéssel reagál a megtakarítási ráta növelésével, ugyanakkor a kamatszint csökkenése, különösen a negatív reálkamat a megtakarítások visszaesését eredményezné. A magasabb kamat akkor lenne igazán jó szabályozó erő, ha nagy lenne a hitelek szerepe a fogyasztásban. Erről azonban jelenleg nem lehet beszélni, mert bár gyorsan nő a fogyasztási hitelek állománya, a súlyuk még mindig nagyon kicsi. Az MNB kamatpolitikája így elsődlegesen a beruházási hiteleken keresztül befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. A magasabb forintkamatok érthetően visszavetik a beruházási kedvet, de ezzel összhangban kell lennie az árfolyam-politikának is. Amennyiben csupán a kamatokat növeljük és a csúszó leértékelés havi üteme változatlan, úgy az árfolyamkockázat ellenére is kedvezőkké válnak a devizahitelek. Ez a külső eladósodás növekedésével jár, ráadásul nem hűti le a gazdaságot.
Véleményem szerint ettől függetlenül a kamatpolitikának nem a vállalkozói szféra beruházási kedvét kellene elsősorban kordában tartani. A folyó fizetési mérleg akkor van egyensúlyban, ha a lakosság megtakarításainak növekménye fedezi a beruházások forrásigényét és az államháztartás hiányát. Ettől csupán a GDP 2-3 százalékáig szabad tartósan eltérni. Amennyiben jóval nagyobb igény mutatkozik a hitelekre, akkor a kormányzati kiadások lefaragásával kell elsősorban módot teremteni arra, hogy az egyensúly mégse boruljon fel.
- Az elmúlt időszakban látványosan megugrott a lakossági fogyasztás. Milyen mértékű az a növekedés, amely még nem hat károsan a gazdaság egészére?
- A lakossági fogyasztás ez idő tájt hozzávetőleg a GDP kétharmadát teszi ki, tehát eddig is meghatározó szerepe volt a gazdaság növekedésében. A magyar sajátosságokat figyelembe véve, amennyiben a fogyasztás éves szintű növekedése valamivel elmarad a GDP bővülésétől, addig nincs szükség a mesterséges keresletkorlátozásra. Előzetes számításaink szerint 1998-ban a fogyasztás növekedése nem érte el a 4 százalékot. Az éves átlag tehát megfelelő, de negyedévről negyedévre gyorsul a fogyasztás növekedése. Az egyensúlyt csak akkor lehet fenntartani, ha ez a gyorsulás nem folytatódik, és 1999 egészében valamivel 3 százalék alatt marad a fogyasztás növekedése.
- Az elfogadott költségvetési törvényt sokan úgy értékelik, hogy fellazult a fiskális szigor. Mi a véleménye erről?
- A költségvetési törvényben jóváhagyott elsődleges egyenleg ismeretében nem lehet arról beszélni, hogy lazult a fiskális politika, sőt inkább bizonyos szigorítások figyelhetők meg. Fellazulásról szerintem csak azok beszélhetnek, akik azt feltételezik, hogy nem teljesülnek a költségvetési bevételek, a hiány nagyobb lesz a számítottnál. A Nemzetközi Valutaalap és az OECD tanulmányai szerint a kormány által felvázolt makropálya reális, és emiatt tarthatóak a költségvetési törvényben megfogalmazott elképzelések.
- Azért néhány kockázati tényezőt különösebb erőlködés nélkül mi is tudnánk említeni.
- Valóban, mi is óvatosságra intünk. Utólag már látszik, hogy a korábbi években a tervezett és a végül megvalósult makropálya eltérése miatt mindig volt némi tartalék a költségvetésben. Hol a tervezettnél magasabb infláció, hol a vártnál gyorsabb növekedés emelte a bevételeket, de az eltérések szorzata évek óta inkább javítja, semmint rontja a költségvetés helyzetét. Idén ilyen tartalékkal nem lehet számolni. A másik problémánk, hogy a költségvetés összeállításakor a PM számolt az adóbeszedés hatékonyságának növelésével, illetve az adófizetési morál javulásával. A számítás jelentős része olyan strukturális tényezőkön - mint például a kiskereskedelmi forgalom bevásárlóközpontokba koncentrálódásán - alapszik, amelyek minden bizonnyal bekövetkeznek, ezekkel nincs probléma. Van azonban egy - egyébként valóban szerény - rész, amit az APEH feljavításától, vagy az adómorál javulásától várnak. Természetesen nem vitatnám ennek jogosságát, de erre egész évben figyelni kell, és ha az adatok nem igazolják a várakozásokat, akkor minél hamarabb korrigálni kell a költségvetést.
- Azt mondta, hogy a vártnál lassabb infláció is negatívan befolyásolhatja a költségvetést. Sokak szerint elkerülhetetlen az alacsony infláció, hiszen eleve a tervezett átlagos infláció körüli értékkel indult az új év. Az év első hónapjaiban pedig a tavalyinál alacsonyabb hatósági áremelések miatt csökkenés lesz, vagy ebben tévednék?
- A múlt év egészében számításaink szerint 13,3 százalékos hatósági áremelés történt, szemben az idei 12 százalékossal. Bár nem tudjuk, hogy ennek mekkora része valósul meg az év elején, feltételezhetjük, hogy a januári árindex alatta marad az 1998. januári 3 százaléknak. Ehhez hozzájárul az is, hogy az élelmiszer-ipari érdekszövetségek sugallatára évről évre nagymértékű áremeléseket vezettek be január elején. Tavaly viszont néhány hónap elteltével már arra kényszerültek, hogy különböző akciók keretében mérsékeljék az áraikat, mivel számottevően megcsappant a termékeik iránti kereslet. Így a múlt évi tapasztalatok alapján várhatóan szerényebbek lesznek az ilyen típusú áremelések. Ennek megfelelően az infláció csökkenésében a későbbiekben is főszerep jut annak, hogy a vállalkozói szféra szereplői higgyenek az előrejelzésekben. Az elmúlt év tapasztalatai nagyban hozzájárultak ehhez. A korábbi években ugyancsak megszokott volt, hogy éves átlagban nominálisan 20 százalékkal növekedtek a bérek. Idén jó esély van arra, hogy a jövedelmek emelkedése ne érje el a 15 százalékot, és ez jelentős áttörés lenne.
- Az inflációval kapcsolatos optimizmus tényleg határtalan, de nem ronthatják-e el a kedvünket a külső hatások, az energia és az élelmiszerek áralakulása?
- Ebben a kérdésben nemzetközi elemzők prognózisaira hagyatkozunk. Márpedig ezek nem számolnak az energia, a nyersanyagok vagy az élelmiszerek árának érdemi emelkedésével. Ez utóbbival inkább az a baj, hogy a belföldi termelőknek nagyon alacsony jövedelmet biztosít, bár ezen a téren azért van még tere a költségcsökkentésnek is. Hosszabb távon azonban úgy vélem, hogy az élelmiszerárak az inflációnál gyorsabban nőnek, de ettől jövőre még nem kell tartani.
M. D.-W. P.