Magyarország középtávon tőkebeáramlásra van ítélve

- Látja-e valószínűségét a gazdaságpolitika változásának a kormány átalakítása kapcsán?
- A jövő évi költségvetést az Országgyűlés elfogadta, és ezzel megszabta a gazdaságpolitika kereteit. A büdzsé előirányzatai teljesíthetőek, és ha a bérmegállapodások megfelelően alakulnak, az alapot ad az infláció csökkentésére is. Ami az MNB-t illeti, a jegybanktanács elfogadta a monetáris politika irányelveit, ez kijelöli a kamatpolitika kereteit, illetve a kormánnyal való együttműködés kondícióit az árfolyam-politikában.
- Nem tart attól, hogy néhány külső tag visszahívása döntésképtelenné teheti a jegybanktanácsot?
- Nem kell visszahívni a külső tagokat. A jegybanktörvény szerint a kinevezés pillanatában kell fennállnia annak a feltételnek, hogy a külső tagok száma eggyel meghaladja az alelnökökét, vagyis nem kell visszahívni senkit, jelenleg pedig döntésképes a testület.
- Azt hittük, a monetáris politika irányelveinek megszüntetésére irányuló kezdeményezése mögött is az állhat, hogy a testület esetleg nem tud hasonló dokumentumot elfogadni 2001-re.
- Erről szó sincs. A monetáris politika irányelveit mint műfajt még a tervgazdaság időszakából örököltük, mára elavult. A jegybank tevékenységéről és szándékairól sokkal több és részletesebb információt tartalmaznak a negyedéves inflációs jelentések, mi már ezeket tekintjük a jegybank "irányadó" kiadványának.
- Az árfolyamrendszer jövőjére vonatkozó kérdésekre adott válaszaiban rendszerint összeköti egymással az euróhoz rögzítést és az intervenciós sáv szélesítését. Ez azt jelenti, hogy eleve kizárja a sávszélesítést a csúszó leértékelés fenntartása mellett?
- Az egy időben végrehajtott rögzítés és sávszélesítés lenne az ideális forgatókönyv, természetesen amennyiben főbb kereskedelmi partnereinkkel szemben megfelelő szintre csökken az inflációkülönbség - figyelembe véve a termelékenység növekedési ütemének különbségét. Ez egyben azt is jelenti, hogy más szcenáriók sincsenek kizárva, de ideális esetben egyszerre történne a két lépés.
- Az IMF szakértői idén tavasszal korábbi sávszélesítés mellett szálltak síkra, mondván, hogy a rugalmasabb kamatpolitika hatásosan tudná semlegesíteni az árfolyam esetleges túlzott felértékelődésének káros hatásait, s egyben gyorsabb dezinflációt is lehetővé tenne.
- Erről a kérdésről azóta többször is beszéltünk a Valutaalap szakembereivel, és nekünk legalább olyan erős érveink vannak, mint nekik. Nem hiszem, hogy a gyors felértékelődésnek a versenyképességre gyakorolt káros hatásait a jegybank nagyobb mozgástere semlegesíteni tudná. Magyarország mint felzárkózó ország tőkebeáramlásra van ítélve, ezt pedig a szélesebb sáv átmenetileg tovább erősítené. A monetáris politikának a túlzott felértékelődés elkerülése érdekében a belföldi inflációhoz képest indokolatlanul alacsony kamatszintre kellene törekednie. A legolcsóbb megoldás ebben a helyzetben a szűk sáv és a sterilizáció, amelynek költségei a híresztelések ellenére nem magasak. Az MNB elemzése szerint 1997-ben, vagyis akkor, amikor a jegybanknak a legnagyobb sterilizációt kellett végrehajtania, ennek költsége a GDP 0,2-0,25 százaléka volt. Ezt azonban bőven visszanyertük az alacsonyabb hozamszinten, hiszen így a költségvetés finanszírozása sokkal kevesebbe került. Ezt a tényezőt is figyelembe véve a sterilizáció költsége közel állhat a nullához.
- Az utóbbi időben mintha nem lenne olyan erős a kamatindukált tőkebeáramlás. Lehetőséget ad ez jegybanknak arra, hogy olyan új szempontokat is figyelembe vegyen kamatpolitikai döntéseiben, mint a fogyasztási hitelek vagy a lakáshitelek növekedése?
- Az erőteljes kamatindukált tőkebeáramlás lehetősége továbbra is fennáll, hiszen a magyar országkockázati besorolás folyamatosan javul. A primér tőkebeáramlás mellett most is érzékelünk spekulatív célú mozgásokat, és biztos vagyok benne, hogy a jó hírek hatására jövőre is sok pénzt kell majd sterilizálni. Ennél lényegesen nagyobb gondot csak az okozna, ha nem befelé áramlana a tőke. A fogyasztási hitelek jelenleg nem igazán veszélyesek, mert növekedésük nagyon alacsony szintről indult. De azért nem árt az óvatosság.
- Piaci elemzők immár huzamosabb ideje állítják, hogy a KSH által közölt reálkereset-adatok nem konzisztensek a lakossági fogyasztás tényleges bővülésével, lényegesen alulbecsülik azt.
- A publikált nettó reálkereset-statisztika tényleg nem ad - mert nem is adhat - valós képet a jövedelmekről, hiszen például nem tartalmazhatja a gyermekneveléshez kötődő kedvezmények vagy az egyoldalú átutalások hatását. Éppen ezért érdemes korrigálni ezeket az adatokat. Ennek alapján idén a reáljövedelmek és a lakossági fogyasztás feltehetőleg egyaránt 4-4,5 százalékkal bővül.
- Idén az első háromnegyed évben folyamatosan csökkent a lakosság pénzügyi megtakarítási rátája, a jövő évi monetáris politikai irányelvekben viszont az áll, hogy 2000-ben a háztartások pénzügyi megtakarításainak stabilizálódására számítanak. Mitől olyan biztos ebben a jegybank?
- Biztossá természetesen csak az év végén válnak a számok. 1998-ban kiugróan magasak voltak a lakossági megtakarítások. Idén annyi történt, hogy visszatértünk az 1996-97-ben megszokott mértékhez, illetve talán valamivel az alá. Reményeink szerint a következő évben is a hosszú távú trendnek megfelelően alakulnak a lakosság megtakarításai.
- Tart-e a jegybank attól, hogy az ingatlanpiacon árbuborék alakul ki, veszélybe sodorva a hitelező bankokat?
- Az ingatlanpiaci helyzet reális megítéléséhez érdemes számba venni, hogy 1994 és 1996 között az akkori magas infláció mellett is viszonylag lassan emelkedtek az árak. Így az utóbbi egy-másfél év látványos áremelkedése egyfajta korrekciónak is tekinthető, ráadásul még mindig messze vagyunk az OECD-országok árszintjétől. A jegybank pedig folyamatosan figyeli, hogy a bankok milyen kockázatokat vállalnak az ingatlanszektorban. Egy, a közelmúltban készített összesítés alapján azt mondhatjuk, hogy jelenleg nincs jele a magyar bankok túlzott kockázatvállalásának.
- A világban egyre nagyobb népszerűségnek örvend az inflációs célkitűzés mint monetáris politikai stratégia, fejlett és feltörekvő országok egyaránt alkalmazzák. Például ezt az utat követi térségünkben Lengyelország és a Cseh Köztársaság. Magyarország miért nem veszi át ezt a rendszert?
- Az inflációs célkitűzés sikeres alkalmazásához többek között szilárd és fejlett pénzügyi rendszerre, stabil pénzkeresleti függvényre és évtizedekre visszatekintő, megbízható idősorokra, jól kialakult összefüggésrendszerre van szükség. Ezek a feltételek Magyarországon nincsenek meg. Ami a két konkrét példát illeti: a csehek tavaly és idén is kicsúsztak (lefelé) a célként megadott inflációs intervallumból, s a lengyelek szinte biztosan ugyanezt teszik idén - felfelé. A cél tetemes eltévesztése nehezen gyógyítható sebet ejt az inflációs célkitűzést választó monetáris politika hitelességén. Meggyőződésem, hogy Magyarország az inflációs célkitűzés alkalmazásához szükséges feltételek közül többet teljesít, mint más régióbeli országok, de az előbb említett kockázatot egyelőre magasnak találjuk, és egyébként sem időszerű a monetáris politika cél- és eszközrendszerének teljes átalakítása.
- Miért vállalják más országok ezt a kockázatot?
- A monetáris politika sem mentes a divathullámoktól. Magyarországnak azonban fenntartható inflációcsökkentésre kell törekednie, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdaság egészsége érdekében célszerű józan egyensúlyt teremteni a makrogazdasági célok között. Egy erőltetett inflációcsökkentés csak átmeneti és sok szempontból káros hatású lett volna a magyar gazdaság számára.
- Idén meglehetősen kuszán alakultak a makrogazdasági folyamatok, az első félév pesszimizmusát most mintha valamiféle hurráoptimizmus váltaná fel. Indokoltnak látja ezt a jegybank?
- Nem vonva kétségbe más műhelyek hozzáértését, azt mondhatjuk, hogy számos kérdésben saját számainkra és elemzéseinkre hagyatkoztunk, és ezek elősegítették a döntések megfelelő megalapozását. A közvélemény - és itt a szűkebb szakmai közvélemény többségére is gondolok - idén a harmadik negyedévben érzékelte először, hogy a gyors gazdasági növekedés exportexpanzióra épül, ezért nem feltétlenül jár együtt a külső egyensúly romlásával. Elemzéseink viszont - és a jegybank már tavasszal ezek fényében hozott döntéseket - arra utaltak, hogy a magyar gazdaság 1998 végén, illetve 1999 elején maga mögött hagyta a külső sokkok utáni legkedvezőtlenebb időszakot.
- Mit tart az MNB jelenleg a legnagyobb világgazdasági kockázati tényezőnek?
- Ugyanazt, amit az elemzők többsége. Fontos, hogy az Egyesült Államok gazdasága fokozatosan lassuljon, azaz teljesüljön a "soft landing" forgatókönyve. Ugyancsak sok múlik Japán fellendülésének folytatódásán is. Itt az a fő gond, hogy a gazdaság élénkítése közben Japán nagyon alacsony kamatszint mellett rendkívüli mértékben eladósodott. Egyelőre senki sem látja tisztán, hogy a gazdaság felpörgésével párhuzamosan emelkedő kamatszint milyen finanszírozási nehézségeket okoz az országban.
- Nemzetközi vita tárgya manapság, hogy a jegybankok mit hozzanak nyilvánosságra döntéseik hátteréről, motivációiról és a döntések megszületéséről. Nem kellene Magyarországon is közzétenni a jegybanktanács jegyzőkönyveit?
- Nemzetközi összehasonlításban a magyar a nyitottabb jegybankok közé tartozik. Ezzel együtt figyelemmel kísérjük a nemzetközi tapasztalatokat, és készek vagyunk átvenni mindent, ami tartósan sikeresnek bizonyul. Néhány kedvezőtlen példa azonban - így a Bank of England monetáris jegyzőkönyveinek közzététele - óvatosságra int.
M. D. - M. GY.