Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Indexnek elsősorban azokat a mutatókat nevezik, amelyek valamely befektetési eszközökből álló, meghatározott csoport (leggyakrabban részvények, kötvények, árupiaci termékek vagy ezek kombinációi) átlagos árfolyamváltozását ábrázolják. A legklasszikusabb példái ennek az egyes részvénytőzsdék legfontosabb részvényeinek átlagos árváltozásából képzett indexek, mint nálunk a BUX index is. Az indexek azonkívül, hogy rövid távú hangulatváltozást jeleznek, egyik napról vagy akár egyik percről a másikra, általában hosszú távon, hetek, hónapok, évek, évtizedek távlatában is sokat mondanak. A részvényindexek - köztük a BUX - végső soron egy bizonyos összetételű részvénycsomag (portfólió) értékének a változását jelzik, nem elvont számok csupán. (Az indexalapok valóban ki is alakítanak a mutatókkal azonos vagy csaknem azonos összetételű portfóliókat.) A BUX indexben például az OTP súlya 32, a Molé 24, a Richteré 20, a Magyar Telekomé 16 százalék volt néhány nappal ezelőtt, ezek tették ki az index mintegy 92 százalékát. A következőre, az Egisre 3,5 százalékos súly jutott. Így nálunk 4-6 papírral a BUX mozgását nagyon szépen követő portfóliót lehet kialakítani, bár ez inkább szomorú, mert az elegendő számú jelentős részvény hiányára utal.
A számítás módját általában az adott index kézikönyvében írják le, ami a számító szervezet (leggyakrabban tőzsde) honlapján megtalálható és szigorúan betartandó. Az indexek jelentős részére ugyanis lehet üzleteket kötni, határidős vagy opciós szerződéseket, amelyek fontos spekulációs és kockázatkezelő szerepet töltenek be. Másik szerepük a vagyonkezelői teljesítmények mérése: ma már a legtöbb befektetési alapnak van egy egy vagy több indexből álló benchmarkja, azaz olyan irányadó mutatója, amelynek túlszárnyalását vagy elérését célul tűzi ki. Sok esetben az alap kezelőjének díja (sikerdíja) is ettől függ. A tét tehát nem kicsi.
Fontos jellemzőjük a modern részvényindexeknek - köztük a BUX-nak is -, hogy csak piaci folyamatokat tükröznek, az esetleges technikai változtatásokat kiszűrik (korrekciós tényezővel). A kifizetett osztalékokat - mint a részvényesek valódi bevételeit - a BUX és sok más index tovább viszi magával, beépül a mutatóba, mintha az osztalékot is BUX-kosárba forgattuk volna vissza. A BUX közkézhányad-súlyozású index, ami azt jelenti, hogy nem egyszerűen a legnagyobb cégek vannak benne a legnagyobb súllyal, hanem azok, amelyeknek a legtöbb értékű papírja forog közkézen (azaz van kisebb tulajdonosok kezében). Magyarországon, ahol a tőzsdei forgalom zömét pár papír adja, más részvényindex nem terjedt el. Létezik még egy Bumix nevű mutató, amely a közepes nagyságú részvénytáraságok papírjainak árfolyamát hivatott mutatni, de alig használják. A RAX részvényalap-index a befektetési alapokra vonatkozó szabályok alapján súlyozott mutató, az alapok teljesítményének mérésére, de alig hallat magáról.
A kötvénypiacon létezik a MAX-indexcsalád, de mivel a kisbefektetők alig mozognak ebben az ágazatban, nem vonultak be a köztudatba, a szakmában viszont gyakori az alkalmazásuk. A MAX (Magyar Államkötvény Index) az egy éven túli kötvények, az RMAX (rövid MAX) a három hónap és egy év közötti papírok áralakulását mutatja, a CMAX (MAX Composite) pedig a kettő átlagát. A később bevezetett ZMAX a szuperrövid állampapír-befektetések értékmérője.
A kötvénypiacon azonban a referenciahozamokat emlegetik gyakrabban a sajtóban, mert módszertani problémáik ellenére ezek jelentése látványos és jól érthető. Árfolyamváltozások helyett hozamot mérnek a másodpiaci árjegyzésből kiragadott pillanat alapján, nem túl egzaktak, egyik napról a másikra néha keveset jelentenek, de a főbb piaci trendeket jelzik. Könnyű megérteni a jelentésüket: ha egy egyéves referenciahozam 9-ről 8 százalékra csökkent, akkor bizony az egy év körüli állampapírok hozama is pontosan így változott.
Ritkán emlegetik, de kisbefektetőknek szánt kötvényeknél is alkalmazzák a Bubor budapesti bankközi kamatlábmutatót. Ez a bankok közötti hitelek kamatát méri, és gyakran használják fel más hitelek, változó kamatozású kötvények irányadó mutatójaként, sőt befektetési alapoknál is találkozhatunk vele. Az állampapír-piaci referenciahozamokhoz hasonlóan nagyon egyszerű, hiszen éves kamatot mér százalékban. Régebben használtak egy DWIX nevű kincstárjegyindexet is, amely aukciókon kialakult átlaghozamot mért, de mára kiment a divatból. Az ingatlanalapok teljesítményének mérésére használják, eléggé szűk szakmai körben, a BIX indexet.
