Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„A magyar magántőkealap NEM magántőkealap” – olvasható Zsiday Viktor befektetési guru friss blogbejegyzésében, aki szerint a
NER egyik klasszikus fogása az volt, hogy vett egy létező nevet/formát, behozta azt Magyarországra, de úgy átalakította, hogy az jogilag/értelmét tekintve már más volt, ám a név erejénél fogva a közszereplők/újságírók nem bírtak más fogalmi keretben beszélni róla, mint amire az elnevezés determinálta őket, pedig ezáltal kicsit vakvágányra futottak.
Zsiday felidézi, eredeti értelmét tekintve a magántőkealapok arra vannak, hogy vagyonos magánszemélyek és intézmények egy speciális befektetési alapban egyesítsék a tőkeerejüket és tőzsdén kívüli befektetéseket valósítsanak meg belőle (például infrastruktúraberuházások) vagy tőzsdei cégeket vásároljanak meg és vezessék ki őket a tőzsdéről.
A lényeg, hogy sok befektető adja össze a pénzét egy nagyobb, jellemzően tőzsdén kívüli befektetésben való részvétel céljából. A végbefektetők ismertek, és a befektetési döntést valóban a magántőkealap kezelője hozza, aki jellemzően ezzel a területtel foglalkozó szakember/cég.
Ezzel szemben a magyarországi „magántőkealapok” célja jellemzően egy-két ember vagyonának elrejtése, ugyanis a végső tulajdonosok neve szándékosan inkognitóban marad, a törvényi szabályozás direkt így lett kialakítva; a befektetési döntéseket valójában ők hozzák, nem az alapkezelők; nincs tőkeegyesítés, nem az a cél; viszont van adómentesség, ami cél. A befektetés lehet tőzsdei vagy tőzsdén kívüli is.
A hazai magántőkealap tehát elrejti a tulajdonost, sőt lehetővé teszi, hogy a tulajdonok egyik embertől a másikig teljesen átláthatatlanul vándoroljanak, megkerüli az adózást, és bármilyen befektetést lehetővé tesz. Ismeretlen, rejtőzködő tulajdonos, adófizetés nélkül.
Hol láttunk ilyet? Nos, a 90-es, 2000-es évek elejének divatja volt ez: a kissé rosszarcúbb magyar befektetők bújtak akkoriban offshore cégek mögé. A magántőkealapoknak nevezett hazai képződmények valójában a régi offshore cégek magyar jogrendszerre módosított, legalizált, államilag elősegített formái. Ezek nem magántőkealapok, és azáltal, hogy annak nevezzük, beleesünk abba a csapdába, amit a NER ásott: a nevezéktan erejénél fogva koncepcionálisan máshogyan látjuk ezeket, mint amik – véli Zsiday Viktor.
A magyarországi magántőkealap tehát nem magántőkealap, csupán legalizált offshore.
