Az utóbbi időszakban megnőtt a forint volatilitása a devizapiacon, ami sok esetben megnehezíti a kereskedést. Ezért nagyon óvatosan érdemes üzletelnie annak, aki úgy dönt, kipróbálja magát ezen a piacon. A devizapiac önmagában is nehéz terep, nem kezdő befektetőknek való, ráadásul a túlzottan nagy ingadozás miatt a forintnak különös szerepe van. Annak azonban, aki mégis nekifut, fontos tisztábban lennie a carry-trade fogalmával. Ezt azt jelenti, hogy minden devizapárnál figyelemmel kell lenni a kamatkülönbségre, vagyis arra: melyik devizához milyen kamatszint kapcsolódik. Az alacsonyabb kamatú deviza esetében ugyanis fizetni kell a pozícióért − mégpedig a két kamat közötti különbséget. Ha forintot veszünk, minden nap pénzt kapunk a pozíciónk után, ha viszont forint ellenében veszünk dollárt vagy eurót, akkor fizetnünk kell. Az már brókercégenként eltérő, hogy ezt miként érvényesítik. Vannak, akik ténylegesen levonják, illetve jóváírják ezeket az összegeket a számlán, mások a kezdő árfolyamértéket módosítják felfelé vagy lefelé, attól függően, melyik oldalon állunk. Így tehát már akkor is bukhatunk, vagy nyerhetünk, ha semmit sem mozdul a devizapár. Ráadásul azok a devizák, amelyeknél magas a kamat és sokan kereskednek vele, a kamatkülönbség miatt különösen érzékenyek lehetnek egy-egy kamatváltozás bejelentésére. Ezért fontos tudni, mikor várhatók kamatdöntő jegybanki ülések.
Vannak olyan devizapárok, amelyek esetében a jegybanki beavatkozás is elképzelhető. (Jelenleg a lengyel zloty, a török líra és az orosz rubel esetében nagyon gyakoriak ezek a lépések.) Ezekre azért érdemes odafigyelni, mert egy drasztikusabb beavatkozás után nagyon nagy ugrásokat tud a devizapár produkálni: egy-egy ügyleten nemcsak a befektetett pénzt, hanem annál sokkal többet is el lehet veszíteni. A devizapiac egyik legnagyobb veszélyforrása éppen az, hogy − a részvényvásárlással szemben − itt nem csak a befektetett pénzt bukhatjuk el. A devizapároknál ugyanis hatalmas tőkeáttételekkel lehet kereskedni: százezer forinttal akár több tízmillió forintnyi üzletet köthetünk. Ilyenkor a számlára betett pénz csupán a fedezetet jelenti egy-egy megbízásnál, vagyis, ha 100 ezer forintot teszünk be és 10 millió forint értékben nyitunk egy euró/forint pozíciót, akkor már egyszázalékos elmozdulásnál elvesztettük, vagy megdupláztuk a pénzünket. Például 310 forintos euróárfolyam esetén 3 forintos elmozdulással a teljes vagyon elúszhat, márpedig az elmúlt napok kereskedésében gyakoriak voltak az 5 forintos mozgások. A veszteségek limitálásához a stop alkalmazása elengedhetetlen, vagyis már a pozíció nyitásánál meg kell határozni, mekkora az a veszteség, aminél többet semmiképp nem engedünk meg.
Nagyon fontos a jól megválasztott belépési pont, annak érdekében, hogy minél szűkebb stopot lehessen beállítani hozzá. Ezért nem szabad túl gyakran kereskedni, meg kell várni a jó belépési pontokat: sikert csak akkor lehet elérni ezen a piacon, ha a nyertes pozíciók többet hoznak, mint amennyit a veszteségesek visznek, így ugyanis elég 50 százalékos találati pontossággal kereskedni.
Szerző: Deák Bálint
