Sajnos a befektetők és gyakran a befektetési alapokat értékesítő banki szakemberek is jellemzően és szinte kizárólag a múltbeli hozamokból indulnak ki, amikor új befektetési lehetőséget keresnek. Pedig a részvénypiacok, esetleg a kötvények vagy a devizák adott időszaki jó teljesítménye még nem jelenti automatikusan, hogy azokat érdemes választani a jövőben is. Persze nézzük meg a múltbeli hozamokat, különösen a hosszú távú múltbeli hozamokat, de ne kizárólag azok alapján döntsünk − javasolja Tuli Péter, az Aegon Alapkezelő vezető termékmenedzsere.
A korábbi hozamokból kiindulás talán az abszolút hozamú alapoknál valamennyire indokolt lehet, a benchmarkolt, vagyis meghatározott termékbe (például részvényekbe, kötvényekbe) fektető alapnál biztosan nem − teszi hozzá Zsiday Viktor, a Plotinus Nyrt. elnöke. Ilyenkor ugyanis óhatatlanul olyan eszközosztályt vesznek meg a befektetők, amely jól teljesített, vagyis már drága. Az egyéves hozamot még nem, az ötévest viszont már mindig az határozza meg, hogy mi olcsó és mi drága, vagyis az értékeltség. Mindenki mondja ugyan, hogy visszatekintő hozam alapján nem szabad befektetni, de a tapasztalatok szerint senki nem tartja be, pedig ezzel a szemlélettel sok veszteséget el lehet kerülni − tette hozzá.
Ha valaki nem ért hozzá, hallgasson meg több embert, ne az első ügynök jól hangzó ajánlatába ugorjon bele − hívja fel a figyelmet Vasas Norbert, a Budapest Alapkezelő értékesítési szakértője. A diverzifikáció nemcsak a befektetések, hanem a tanácsadók esetén is fontos, a döntés előtt inkább kérdezzünk meg még egy embert. Gyakori hiba, hogy a befektető egy lapra tesz fel mindent, és egy valakitől várja a "tuti ötletet", pedig általánosságban is igaz, hogy nem feltétlenül kell hallgatni a "biztos" tippekre.
Befektetési időtáv
A legsúlyosabb probléma, ha valaki nincs tisztában a céljaival, nem eszerint alakít ki egy portfóliót. Ha megvan a cél, például kocsit venni három év múlva, vagy a nyugdíjra félretenni, akkor a befektető nem esik abba a hibába, hogy naponta nézegeti az árfolyamot − tette hozzá Vasas. Nagy hiba a bizalom az állami nyugdíjban. A magyar lakosság egyfajta bizánci mentalitástól szenved. Abban bízik, hogy majd valaki megoldja helyette a problémáit. Bármennyire is nem szeretjük az államot, elvárjuk tőle, hogy majd elintézi. Tuli Péter szerint is az egyik leggyakoribb hiba, hogy nem a befektetési időtávnak és a kockázati szintnek megfelelő terméket választják ki az emberek. Amint egy pici árfolyamkilengés mutatkozik, izzanak a vonalak. Nem kellemes a negatív hozamokat nézni, de erre való a javasolt befektetési időtáv, melynek letelte után döntsük el, hogy helyes döntést hoztunk-e − javasolja. Emellett sokan nem diverzifikálnak kellőképpen, azaz sokszor nem osztják meg a megtakarításukat lejárat és több kockázati szint között. Tipikusan túl kockázatos alapba (pl. részvényalapba) tesznek rövid távú megtakarításokat, miközben igazán hosszú távon (10-15-20 év) nem elég magas a részvény jellegű befektetések aránya, mely növelni tudná az infláció feletti reáljövedelmet. Ha nyugdíjról van szó, igenis merjünk kockázatot vállalni − javasolja ezzel kapcsolatban Vasas. Zsiday is az időtáv fontosságára hívja fel a figyelmet: a befektetők persze mondják, hogy hosszú távon gondolkoznak, meg tűrik a kockázatot, de ha van 2-3 havi rossz periódusa az alapnak, akkor rögtön meggondolják magukat.
Ez valóban megfigyelhető viselkedés, illetve az is, hogy amint "nullában vannak", azonnal kiszállnak az alapokból − teszi hozzá Tuli Péter. Ezt ki lehet védeni a több belépési pont választásával, azaz tanácsos időben elosztva vásárolni a magas kockázatú alapokból.
A megfelelő termék
Ahelyett hogy egyszerre tenné be a megtakarítását egy termékbe, a befektetőnek ajánlatos az egyes termékekből portfóliót építeni. Zsiday Viktor szerint a legjobb megoldás egy diverzifikált, benchmarkolt (konkrét eszközökbe fektető) alapokból összeállított portfólió, amit évente újra kell súlyozni, vagyis az arányokat módosítani. Persze a legjobb döntés az lenne,ha a befektetők megvennének valamit, ami olcsó. Ha valami évekig ment 25 százalékot, az nem lesz jó. Amit még tanácsolni lehet: "ha vér folyik az utcán", abba belevenni. Ha a csapból is az folyik, hogy komoly recesszió van, akkor érdemes részvényalapot venni, mert mire kiderül, hogy vége a válságnak, addigra a részvényekkel már jól lehetett keresni. De ilyen típusú befektetésnél fel kell készülni esetleges további veszteségekre is. Például ha a Lehman-csőd után vett valaki, akkor már nagyon jól járt. Amikor viszont mindenhol azt lehet olvasni, hogy olyan jó a gazdasági helyzet, hogy jobb már nem is lehetne, akkor biztonságos eszközbe kell fektetni − mondta Zsiday. A részvényalapokon belül is van különbség, ezért érdemes megismerni az alapkezelőt, a hozzáállását. Vannak olyanok, akik érték alapon fektetnek be, mások a növekedési sztorikat keresik. Indulásnak jó lehet egy 30 százalék részvényt és 70 százalék kötvényt tartalmazó portfólió, amit évente újra kell súlyozni. Ha recesszió van, akkor pedig fölemelni a részvényarányt − tette hozzá a Plotinus elnöke.
A szomszéd tuti tippje
Ez egy időigényes folyamat, folyamatosan figyelni érdemes a piacokat, a makrogazdasági változásokat és azokból következtetéseket levonva − picit szkeptikusan hozzáállva a kérdéshez − meghozni a befektetési döntéseket− mondja Tuli Péter. Természetesen meg lehet hallgatni rokonaink és barátaink "befektetési sikersztorijait", de emellett érdemes utánaolvasni a kiválasztott befektetési alapnak, például a "havi hírlevelet" és "kiemelt befektetési információt" a vagyonkezelő honlapján. Nem szabad bedőlni a mindenkori befektetési divattrendeknek − tette hozzá az Aegon munkatársa. A közepes kockázatvállalású, úgynevezett abszolút hozamú befektetési alapok igen széles befektetői kört tudnak megcélozni és hosszú távon stabilan a banki betétek felett törekszenek reálhozamot elérni. Természetesen ezeknél az alapoknál is vannak jobb és rosszabb időszakok − tette hozzá Tuli.
Szerző: Molnár Gergely
