Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2008 őszén kitört pénzügyi válság adósságaik leépítésére kényszerítette a korábbi években túladósodott gazdasági szereplőket. A globálisan és Magyarországon is végbemenő mérlegkiigazítás tartósan visszavetette a keresletet. Emellett a romló vállalati portfólióminőség nyomán a bankok hitelezési képessége, illetve hajlandósága is csökkent. A keresleti és hitelkínálati tényezők együttesen a beruházási aktivitás mérséklődéséhez vezettek. A vállalati tőkefelhalmozás érdemi lassulása pedig a gazdaságok növekedési potenciálját is negatívan érintette.
Hazánkban, más európai országokhoz hasonlóan, a gyenge kereslet és a hitelszűke különösen sújtotta a kis- és középvállalati (kkv) szektort. E vállalati kör döntően a belföldi piacra termel, így nem tudott profitálni az export helyreállásából, a fejlődő országok gyors növekedéséből. Emellett csak a legnagyobb vállalatok finanszírozzák magukat közvetlen tőkepiaci forrásbevonással, a kisebb cégek számára a banki hitelek jelentik a legfontosabb külső forrást.
A kisvállalatok előtt álló hitelfelvételi korlátok azzal a következménnyel is jártak, hogy a 2012 nyarán megindult kamatcsökkentési ciklus eddig nem volt képes élénkíteni a szektor hitelezését. A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa által elfogadott növekedési hitelprogram (nhp) az alacsony kamatozású finanszírozás biztosításával elősegítheti a kkv-szektor hitelezésének élénkülését és ezzel támogathatja a vállalkozások növekedését. Emellett, amennyiben a program a beruházások élénküléséhez, illetve a vállalati csődök mérséklődéséhez vezet, azzal a növekedési potenciál emeléséhez is hozzájárulhat.
A növekedési hitelprogram alapvetően két csatornán keresztül befolyásolja a kis- és közepes vállalatok hitelezését és ezen keresztül a reálgazdasági növekedést: a forinthitelek piacán jelenleg elérhetőnél olcsóbb banki finanszírozás élénkíti a hitelkeresletet, melyet a vállalatok új beruházások vagy a termelés forgóeszközigényének finanszírozására fordíthatnak. A beruházások bővítik a gazdaság kínálati potenciálját, így az árupiaci kereslet és kínálat egyszerre emelkedik. Az utóbbi esetben a termelő kapacitások nagysága nem változik, csupán az árupiaci kereslet emelkedése és a kapacitáskihasználtság javulása jelenik meg a hitelkereslet növekedésében.
A hitelprogram másik csatornája alapján az alacsonyabb törlesztőrészletek javítják a meglévő és a potenciális ügyfelek hitelképességét, ami a jelenleg szigorú hitelezési korlátok oldódásához, a hitelkínálat növekedéséhez vezethet. Várakozásaink szerint az új kihelyezések elsősorban olyan hitelképesebb vállalati ügyfeleket érintenek, amelyek már rendelkeznek bankhitellel, azonban elképzelhető, hogy a hitelprogram hatására a banki finanszírozásból eddig kiszoruló vállalatok egy része is hitelhez juthat.
Bizonytalansági tényezők
A fenti két mechanizmust számos bizonytalanság övezi. Ezek fényében az általunk legvalószínűbbnek tartottnál nagyobb vagy kisebb makrogazdasági hatások is elképzelhetők. A vállalati hitelkereslet oldaláról növeli a bizonytalanságot, hogy a vállalatok kapacitásbővítési szándéka a tőkeköltségtől függetlenül alacsony lehet a gyenge növekedési kilátások miatt. A hitelezési felmérésben a bankok huzamosabb ideje a hosszú lejáratú vállalati hitelek iránti kereslet csökkenéséről számolnak be. Másfelől az MFB friss felmérése szerint 2013-ban növekedhet a vállalatok hajlandósága az elmúlt években elmaradt, amortizációt pótló beruházások végrehajtására.
További bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a vállalatok az igénybe vett hitelt milyen arányban használják kapacitásbővítésre, forgóeszköz-vásárlásra vagy csupán jövedelmezőségük javítására. A növekedési hatás mindegyik esetben más lesz.
Amennyiben a vállalatok EU-támogatások önrészének finanszírozására fordítják a hitelösszeget, akkor a hitelösszegnél lényegesen nagyobb beruházási célú forrásbevonásra is sor kerülhet. Ugyanakkor a 2007−2013-as EU-költségvetési ciklusban a vállalatok beruházásainak ösztönzésére szolgáló források jelentős részét már lehívták, így az EU-projektek társfinanszírozási lehetőségei korlátozottak lehetnek.
Hitelkínálati oldalról alapvető kérdés, hogy a program nyomán mennyire javul a korábban hitelezési korlátba ütköző vállalatok hitelekhez való hozzáférése. Amennyiben főleg a korábban a hitelezésből kiszoruló vállalatok tudnak megvalósítani hitelből finanszírozott új projekteket, a hitelezés növekedéséből származó gazdaságélénkítő hatás nagyobb lesz, mint ha a hitelekkel eddig is ellátott vállalatok használnák a programot kedvezőtlenebb feltételű hiteleik kiváltására.
A hitelhez való hozzáféréssel kapcsolatban ugyancsak fontos szempont, hogy a program milyen mértékben tudja csökkenteni a vállalati hitelek kockázatosságát. Mivel a fennálló forinthitelek átlagos felára némileg magasabb, mint a programban rögzített maximum 2,5 százalékpontos szint, az alacsonyabb kamatterhekből származó kockázatcsökkenés csak a potenciális hitelfelvevők egy része esetében ellensúlyozza az alacsony beszedhető kamatfelárat. A kockázatosabb ügyfeleknek a program keretében történő hitelnyújtás a bankok jövedelmezőségének romlásához vezetne, ami akár ellensúlyozhatja a portfólióminőség javulásából származó pozitív hatást. A negatív jövedelmezőségi hatást ellensúlyozhatja, ha a létrejövő ügyletekhez valamilyen állami garancianyújtás is társul.
Rendelkezésre álló modelljeinkkel mind a hitelkínálat, mind az aggregált kereslet oldaláról adhatunk becslést a nhp makrogazdasági hatásaira. A hitelkínálat oldaláról azt vizsgálhatjuk, hogy a banki hitelkihelyezés bővülése múltbeli tapasztalatok alapján milyen mértékben járult hozzá a GDP növekedéséhez. A hitelkereslet oldalán elsősorban azt számszerűsíthetjük, hogy az olcsóbb hitelekhez való hozzáférés mennyivel emeli a vállalatok beruházási keresletét. A kétféle megközelítés ugyanazt a hatást eltérő irányból becsli meg, így a számszerű értékek nem adhatók össze.
A növekedési hatás számszerűsítésénél alapvetően az első két pillérre fokuszáltunk, ugyanis a harmadik pillér csak áttételesen, modellekkel nehezebben megragadható módon hat a reálgazdaságra.
A kínálati oldal
A növekedési hitelprogram első pillére 425 milliárd forint kamatmentes refinanszírozási hitelt biztosít a bankok számára, melyek az igénybe vett összeget kkv-k hitelezésére fordíthatják, fix − maximum 2,5 százalékpontos − felár mellett. A piacon jelenleg elérhető alternatíváknál jelentősen olcsóbb banki finanszírozás egyrészt a vállalatok hitelképességének javításán és a hitelezési feltételek lazításán keresztül hozzájárulhat a hitelezés élénküléséhez, a hitelállomány bővüléséhez, másrészt transzfert jelent a banki finanszírozáshoz eddig is hozzáférő vállalatok számára, mivel azok kedvezőbb kondíciójú konstrukciókra tudják váltani meglévő hiteleiket.
A növekedési hitelprogram második pillére a nyitott árfolyam-pozícióval rendelkező kkv-k megsegítését szolgálja, devizahiteleik forintra váltása révén. A program keretösszege 325 milliárd forint, egyéb fő feltételei (kamatkondíciók és célzottság) megegyeznek az első pillér kondícióival. A program második pillére is mindkét csatornán keresztül élénkítheti a gazdaságot, azonban kisebb mértékben: egyrészt ez a pillér hitelkiváltást céloz, így a hitelállomány bővülésére csak áttételesen hathat, másrészt a kedvezményes hitel kamatelőnye a kiváltandó euróhitelekhez képest alacsonyabb, vagyis a transzfer jóval kisebb. A devizahitelek kiváltása elsősorban a természetes fedezettel nem rendelkező (nem exportáló) vállalatok számára lehet kedvező. Esetükben a programban való részvétel csökkenti a nemteljesítési kockázatot, ami a hitelképesség javulásán keresztül további hitelezésélénkülést idézhet elő. Érdemes kiemelni azonban, hogy a programban való részvétel a nyitott devizapozícióval rendelkező vállalatok számára a hitel tőkerészén elszenvedett árfolyamveszteség realizációját jelenti, amit nem feltétlenül ellensúlyoznak az alacsonyabb hitelkamatok, hiszen devizahitelhez korábban is a forintnál jóval kedvezőbb kondíciók mellett juthattak a hitelfelvevők. A devizahitelek forintra váltása tehát nem minden hitelügylet esetében kedvező, illetve a döntésben az árfolyam-várakozások is jelentős szerepet játszhatnak.
A kínálati oldali becslésnél azt feltételeztük, hogy a program hatása megegyezik a hitelkínálat olyan bővülésével, ami a vállalati hitelállományt az első pillér 40 százalékának megfelelő összeggel növeli. Ez azt jelenti, hogy a maradék 60 százalék meglévő vagy amúgy is folyósítandó hitelek kiváltását szolgálja. Ez összhangban van korábbi, a kkv-szektort célzó kamattámogatási programok tapasztalataival.
A keresleti oldal
A nhp több csatornán keresztül élénkítheti az aggregált keresletet. A legfontosabb csatorna a beruházások élénkülése lehet. Emellett a vállalatok hiteltörlesztési terheinek csökkenése a jövedelmezőséget is javítja, ami kisebb mértékben a munkapiaci folyamatokat is érintheti.
A közgazdasági elmélet szerint a vállalati beruházásokat alapvetően befolyásolja a tőkeköltség (user cost) mértéke. A tőkeköltség a vállalat által befektetett eszközökből származó egységnyi tőkeszolgálat ára, ami a beruházások finanszírozásához felhasznált külső források költségétől is függ. A nhp a korábban felvett hitelek refinanszírozása és új hitelkihelyezés esetén is csökkenti a vállalatok átlagos forrásköltségét, ezáltal mérsékli a tőkeköltséget. Ez minden más feltétel változatlansága mellett a beruházási kereslet emelkedéséhez vezethet.
Másfelől a törlesztőteher csökkenése javítja a vállalatok belső felhalmozási képességét (cash flow-ját). A kedvezőbb jövedelmezőség hatására szintén emelkedhet a beruházási hajlandóság. Ugyanakkor nem nyilvánvaló, hogy ez a hitelezés élénkülésével párosul-e. Az elméleti és empirikus eredmények szerint a cashflow-helyzet a vállalat hitelképességét jelzi a bankok számára, ezért a cash flow javulása a banki hitelezési hajlandóság növekedéséhez vezethet. Más eredmények szerint azonban a nagyobb belső forrásfelhalmozás miatt a vállalatok kevesebb hitelre szorulnak rá beruházásaik finanszírozásához.
A kínálati és keresleti oldali becslésekből hasonló eredmények adódnak. Ezek alapján az általunk legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv szerint a növekedési hitelprogram hatására várhatóan 0,2−0,5 százalékkal emelkedhet a GDP szintje 2014 végéig. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a korábban említett bizonytalansági tényezők ennél kisebb, de akár nagyobb növekedési hatást is eredményezhetnek.
Az elkövetkező időszakban a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan elemzi a programara, illetve annak reálgazdasági növekedésre gyakorolt hatásával kapcsolatos információkat, hogy azok tanulságait a hitelezés élénkítését célzó további gazdaságpolitikai lépések kialakításához eredményesen tudja felhasználni.
Napi Gazdaság, Földi D. Attila
