Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jegybanki stressztesztek során arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy erőteljes, de még plauzibilis makrogazdasági sokk milyen hatással lenne a bankrendszerre. A likviditási stressztesztben a hangsúly a rövid távú, 30 napos sokkellenálló-képességen van; célunk felmérni, hogy stressz esetén az intézmények képesek-e megfelelni kötelezettségeiknek. A tőkestresszteszt ezzel szemben kétéves, tartós stressz tőkehatásait számszerűsíti. Mostani vizsgálatainkat 2012 végére vonatkozóan végeztük el. A múlt év második felében a bankrendszer likviditási többlete az elvárt szintnél lényegesen magasabb volt, ugyanakkor a likviditási többlet többnyire forintban állt rendelkezésre. A devizalikviditási többlet a szeptemberig tartó növekedés után kissé csökkent, de pozitív tartományban van. A bankok stressz utáni likviditási többlete is meghaladja a szabályozói minimumot. A 30 napos előre tekintő, stressz utáni likviditási többlet 2012-ben emelkedett is. Stressz után viszont szinte csak forintlikviditás marad, a devizatöbblet nulla körül alakul bankrendszeri szinten. Ez kockázatot jelent, hiszen a swappiacra való erőteljes ráutaltságot jelenti.
A Likviditási Stressz Index azt mutatja, hogy a bankok likviditási puffere milyen mértékben marad el a mérlegfőösszeg-arányos 10 százalékos szabályozói limittől, illetve hány banknál tapasztalunk elmaradást. A szabályozói limittől vett eltérés mértékét is figyelembe véve, majd súlyozva a bankok mérlegfőösszegével az index értékére 6,4 százalékot kapunk. Ez azt jelenti, hogy a stresszforgatókönyv bekövetkezése esetén a bankrendszer csak elenyésző mértékben kerülne a szabályozói minimum alá. Kedvező hír, hogy egyetlen bank sem került nulla alá, tehát minden bank likvid maradna stresszhelyzetben is. A bankrendszer likviditási helyzete és sokkellenálló-képessége is pozitív képet mutatott összességében.
A szolvenciastresszteszt stresszpályáján jelentős gazdasági visszaeséssel, árfolyam- és kamatsokkal számolunk egyidejűleg. Emellett azt is feltesszük, hogy az ingatlanárak szignifikánsan csökkennek, ami miatt a bankoknak a meglevő nem teljesítő hitelek fedezettségét is meg kell emelniük. A hitelezési veszteségek előtti jövedelmezőség modellezésénél a makrokörülmények hatásai mellett azt is feltettük, hogy a bankok kisebb marzsokat lesznek képesek érvényesíteni. Vagyis azzal számolunk, hogy a múlt évben látott gyenge profitabilitás fennmarad a következő két évben is.
A stresszpályán jelentős értékvesztés-szükségletet várunk a hitelportfólió romlása miatt. A veszteségek azonban alacsonyabbak a 2011-ben megfigyelt értéknél. A 2011-es veszteséget egyszeri, kiugró értéknek tartjuk. A háztartási portfólió esetében a devizahiteleseket segítő programok enyhítően hathatnak az elkövetkező időszakban. Feltételezésümk szerint a deviza-jelzáloghitellel rendelkező még teljesítő adósok 50 százaléka léphet be az árfolyamgátba, így esetükben az előrejelzési horizonton nem kell árfolyamkockázattal számolni. Ezzel szignifikánsan csökken esetükben a csődvalószínűség (PD) és a várható veszteség.
A hazai bankok anyabankjai az elmúlt évben és idén ugyan jelentős tőkeinjekciót hajtottak végre itteni leányaiknál, de a 2012-es veszteségeket csak részben pótolták. A tőkehelyzetet ugyanakkor javította a hazai bankok hitelállományának csökkenése. A jövőre nézve egy februárban végrehajtott tőkeemelés és a bankrendszeri szinten várhatóan mérséklődő hitelezési veszteségek is javítják a helyzetet. Ezen hatások összességének köszönhetően az alappályán nincs pótlólagos tőkeszükséglet egyetlen banknál sem. A stresszperiódus első évében egy banknak lenne szüksége tőkebevonásra ahhoz, hogy teljesítse a szabályozói minimumelvárást. Tartós stressz eredményeként kétéves időhorizonton azonban már három jelentős intézménynek is tőkebevonásra lehet szüksége, ami kockázatot jelent. A növekvő tőkeigény és a jelentősebb bankok tőkehiánya miatt a Tőke Stressz Index is a korábbinál magasabb kockázatot jelez. Ez a szám összességében azonban csak 62 milliárd forintos tőkeigényt takar. Figyelembe véve az elmúlt időszakban látott anyabanki elkötelezettséget, ezt az igényt kezelhető mértékűnek tartjuk. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a 62 milliárd forintos tőkeigény egy erőteljes tartós stressz következményeként keletkezne, a legvalószínűbb forgatókönyv esetén nem látunk problémát. Összességében tehát a likviditási helyzet mellett a tőkehelyzetet is megfelelőnek értékeljük.
