Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Utoljára 2009 januárjának végén állt ilyen alacsonyan a sanghaji kompozit index: bár szeptember végén egyszer már benézett 2000 pont alá, tegnap 1991,2 ponton zárt, amivel tovább közelített 2008. végi, 1820 pontos mélypontjához. Érdekes módon a hongkongi Hang Seng index − részben ugyanazon cégek részvényeivel − tegnap éves csúcsa közelében, 21 844 ponton állt. A sanghaji index szerepelt idén a legrosszabbul egész Ázsiában, 9,5 százalékos esésével világszerte kevés tőzsde versenyezhet − ráadásul a legnagyobb kínai belföldi részvénykosár értéke 24 százalékot bukott tavaly, 2010 mérlege pedig 13,5 százalékos esés volt. A Hang Seng viszont 18,5 százalékot száguldott felfelé. Az év első felében még nagyjából együtt mozgott a két index, ám ekkor látványosan elváltak útjaik. A Bloombergnek nyilatkozó elemzők szerint a forgalom még a 2008-as mélyponttól is elmarad a sanghaji piacon.
Hiába van komoly átfedés a két részvénypiac között, teljesen más típusú befektetőket vonz a két tőzsde − magyarázta az eltérést Móró Tamás, a Concorde részvénypiaci stratégája. A külföldi befektetők jellemzően Hongkongot választják, ha Kínában akarnak befektetni, mivel az itteni jogi és gazdasági kormányzási környezetet jóval kiszámíthatóbbnak látják, a pénzmozgás szabad, és például lehet a részvényeket shortolni is. A nyár óta jóval optimistábbá váló globális befektetői hangulatban akadálytalanul áramolhatott a tőke az alulértékeltnek tűnő hongkongi tőzsdére. Sanghajban viszont 80 százalék körüli a belföldi befektetők aránya − már csak azért is, mert a kínai hatóságok csak a QFII (Qualified Foreign Institutional Investor) program keretében, óriási minimális befektetési kvóta mellett engedik ide a külföldieket. Bár a programot megpróbálták rugalmasabbá tenni, a külföldi intézményiek továbbra is csak nagy nehézségek árán vonhatják ki pénzüket és a tranzakciók is drágábbak a globális tőzsdékhez képest. A kínai belföldi szereplők eközben szinte kockázatmentesen 4-5 százalékot hozó hazai kötvényalapokból válogathatnak, miközben a részvénypiac évek óta esik − ami érthetően el is vette kedvüket a tőzsdézéstől.
Reuters
Török Bálint, a Buda-Cash vezető elemzője szerint a piacszerkezeti okok mellett a jüan nyár óta 3-4 százalékos erősödése is szerepet játszhatott a hongkongi tőzsdeindex felülteljesítésében: a kínai vállalatok bevétele értelemszerűen többet ér azóta hongkongi dollárban kifejezve. Ha a piaci szereplők arra számítanak, hogy az új kínai gazdaságpolitika hosszabb távon is engedni fogja a jüan erősödését, akkor az árfolyamhatás beépülhet várakozásaikba is, és ez egy újabb érv lehet Hongkong mellett. A két index közötti különbséget ezeken túl Török és Móró szerint a részvénykosarak összetétele is indokolhatja: Hongkongban nagyobb súlyt képvisel a rövid távú hangulatra érzékenyebb pénzügyi szektor (itt eleve A- és H-részvényekre osztják a piacot, utóbbiak a kínai belföldi papírok), Sanghajban pedig az utóbbi időben sokat szenvedő nyersanyagtermelő ágazat.
Napi grafikonok
A befektetők mindenesetre nagyon pesszimistává váltak a hosszú vesszőfutás után, ami egyértelműen kivehető az árazásból: a sanghaji kompozit 9,5-ös előre tekintő P/E mutatója alapján kirívóan olcsóak a részvények (a Hongkongban kereskedhető kínai belföldi részvények indexe, a HSCEI még ennél is alacsonyabb szorzók mellett, 8,7-es P/E-n forog). A Bloomberg adatai szerint 2006 óta átlagosan 17,7 volt a P/E Sanghajban. Moró szerint elképzelhető, hogy a kínai belföldi szereplők a hivatalos − a legtöbb megfigyelő szerint sok esetben erősen manipulált − adatokból kirajzolódó képnél élesebben látják, hogy mi történik körülöttük a reálgazdaságban. Az eluralkodó pesszimizmus idővel vételi lehetőséget teremthet, de azért érdemes lehet kivárni, amíg a piac nem lokális mélypontokon zár; a november eleji visszapattanást például épp a múlt héten követte újabb súlyos árfolyamesés. Ezért Móró szerint taktikusabb arra spekulálni, hogy a kínai befektetői hangulat javulása öngerjesztővé válik. Ehhez viszont szükség lehet valamilyen gazdaságpolitikai jelzésre, például hogy az új pekingi vezetés, a Hszi Csin-ping-kabinet valamilyen új fiskális élénkítőprogramról számoljon be − egyelőre azonban úgy tűnik, az utóbbi időben bejelentett intézkedések kevésnek bizonyulnak ehhez.
