Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Federal Reserve elnöke, Ben Bernanke keddi szenátusi meghallgatásán továbbra sem tett utalást a QE3-ra, ezért nyomás alatt maradnak az árupiacok − állítja az elemzők többsége. A jegybanki akcióra általában az arany reagál a legérzékenyebben, amely gyakorlatilag az elmúlt egy hónapban egy 100 dollár széles sávban kereste a kijáratot; a sáv közepe 1530 dollár körül volt. Ahogy a makrogazdasági fundamentumok egyre jobban indokolnának egy újabb monetáris élénkítést, úgy indul meg a jegyzés a sáv felső szélének a tesztelésére. Miközben az eurózóna válsága miatt a dollárba menekülő befektetők rendre a sáv közepére vagy aljára rántják vissza a nemesfémet, a héten az arany árfolyama 1550 dollárról vette célba az 1600 dolláros ellenállást, amit akkor fog áttörni, ha a piacon elhiszik, hogy hamarosan valóban beindul egy újabb kötvényvásárlási program.
A QE3-mal kapcsolatos várakozások fokozódása miatt erősödik a fordított korreláció az amerikai fizetőeszköz és az arany árfolyama között: jelenleg a kétéves lokális csúcsáról − ahova az európai válság küldte a dollárt − gyengült vissza a jegyzés. A dollár egyébként szintén a gyenge gazdasági adatok és a várható pénzpumpa miatt veszít értékéből, a dollárindex hétfő óta 0,2 százalékpontot esett, és jelzi, hogy az arany is jó eséllyel fölfelé fog kitörni. A sávon belüli menetet ugyanakkor a távol-keleti fizikai vásárlások is hajtják, de ez a lendület általában csak 1600 dollárig tart ki − nyilatkozta a Reutersnek a Philip Futures elemzője, aki szerint ez alatt oldalazás várható szórványos kitörési próbálkozásokkal.
Reuters
A dollár gyengülése és Bernanke későbbi jelzése még hajthatja a kőolaj és az agrártermékek árát, igaz, mindkettő esetében környezeti és geopolitikai erők is meghúzódnak a háttérben. A kőolaj árfolyamában továbbra is fundamentális tényező az iráni export kiesése, amit meglepően lassan sikerül helyettesíteni a Távol-Keleten. Emiatt a Brent jegyzése ismét 100 dollár körül horgonyoz, ott, ahol a szaúdiak szerint megéri − akár az OPEC felé tett kvótavállalásaik fölött is − maximalizálni a kitermelést. Az agrártermékek árait − legalábbis a kukoricáét, a búzáét és a szójababét − az Amerikát sújtó példátlan aszály nyomja a rekord közeli szintek közelébe. A mezőgazdasági áremelkedés ráadásul olyan erős, hogy magával rántja az összes árupiaci indexet. A Dow Jones UBS árupiaci indexe egymás után kétszer is 1 százalékpontot meghaladó emelkedést tudott maga mögött, míg az S&P GSCI agrármutatója 3,5 százalék körüli pluszba került a hét elejére.
Nem véletlen, hogy a nyersanyagrallyból a csak long pozíciókat felvevő hedge fundok profitálnak sokat − kommentálta több elemző is −, ám ez nagymértékben az árupiacok felfelé ívelő szuperciklusának volt eddig köszönhető. A szuperciklust alapvetően fundamentális hatások idézik elő: így a feltörekvő országok nagy nyersanyagéhsége, illetve a 80-as és 90-es években − a hirtelen árfolyamkilengések miatt − elmaradt infrastrukturális beruházások, amelyek miatt gyenge a kitermelés biztonsága. A ciklus egyik legjobb példája az energiahordozók árfolyama: a 90-es évek 18,5 dolláros átlagos kőolajárához képest 2008-ban 147 dolláron állított fel rekordot a jegyzés, és ma sem került nagyon távol ettől. De igaz ez az ipari fémekre és a mezőgazdasági termékekre is, például a nyersvas tonnája 15 dollárba került két évtizede, ma 135 dollárt kérnek érte, a rekordot pedig 200 dollár körül állította fel. A szójabab esetében az évtizedes ciklus előtti átlagár bushelenként 7 dollár volt, ma viszont 16,7 dolláron van az árfolyam.
Az árupiaci szuperciklus meglehetősen szorosan követi a világgazdaság állapotát. Egyesek emiatt erős korrekciót várnak a most kezdődő recessziótól, mások szerint a nyersanyagok − sajátos befektetési jellegük miatt − a válságban is jól állták a sarat, ezért nem ér véget a szuperciklus, legfeljebb az emelkedés ereje tompul.
