Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Átmenetileg megoldja a bankrendszer likviditási helyzetét, hogy az amerikai jegybank után az Európai Központi Bank (ECB) is óriási mennyiségű olcsó forrást pumpált a piacokra. Elemzők szerint most kellő mennyiségű pénz áll rendelkezésre ahhoz, hogy helyreálljon a hitelpiaci egyensúly, ám ennek a pénznek az eloszlása közel sem egyenletes, a jegybanki eszköztár ezen nem tud segíteni. Csak az idő dönti el, hogy likviditási csapda alakul ki vagy stabilizálódik a hitelpiac. Bizonyos piaci szegmensekben kifejezetten likviditásbőség van kialakulóban, vagyis a túl sok beáramló tőke miatt kockázatos árfelhajtó mechanizmus képződött, míg más piacokon továbbra sem látszik, hogy hosszú távon kialakulna egy egyensúlyi kereslet-kínálati állapot. Általában a kockázatosabb eszközökbe gyorsabban szivárog be az olcsó pénz, emiatt szöktek föl például az árupiaci vagy részvényárak − a hitelezés legalsó láncszemét, a reálgazdaság szempontjából fontos lakossági és vállalati hitelpiacot viszont láthatóan nem érik el a jegybankok.
Nehéz likviditási egyensúlyt becsülni, mert más adat jön ki, ha például dollárban vagy aranyban fejezzük ki az optimális tőkemennyiséget. Nem könnyű összehasonlítani az egyes piacok szempontjából sem, hiszen míg a részvénypiac kapitalizációja könnyen mérhető, a devizák, a kötvények vagy a származékos termékek piacán nincs központi elszámolás. Hiába tudjuk tehát, hogy egyes piacokról mennyi tőke tűnt el a 2008-as válság idején, nem világos, hogy ebből mekkora mennyiség vándorolt át más területekre. A részvénypiacokat alapul véve a 2011-es, durván 47 ezer milliárd dolláros globális kapitalizáció még nem érte el a válság előtti (2007-es) 51 ezer milliárd dollárt. Sőt, a különbség nagyobb, mint amennyivel a globális nagybankok összesen növelték mérlegfőösszegüket. Ugyanakkor a World Federation of Exchanges által összesített adatok szerint az egyéb tőzsdén kereskedett termékek, így a kötvények, ETF-ek és egyéb származékos piaci termékek esetében a válság óta jelentős bővülés volt megfigyelhető, adott esetben az éven belüli forgalom 25−35 százalékkal is nőtt − tehát a tőzsdén kívüli kereskedésben is jelentős volt a tőkenövekedés.
A jegybanki mozgásteret ugyanakkor behatárolja, hogy sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem működik a transzmissziós mechanizmus, vagyis bármennyi pénzt nyomnak a jegybankok a pénzügyi közvetítő rendszerbe, az alig érezteti hatását a lakossági hitelkeresletben, legfeljebb a bankrendszerben forog körbe − mondja Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője. Ezt támasztja alá, hogy a monetáris ösztönzők ellenére óriási mennyiségű pénzt parkoltatnak a bankok a központi banknál, az ECB legfrissebb adatai szerint az egynapos betétállomány minden idők legmagasabb, 777 milliárd eurós szintjén áll.
Blahó szerint ezért nem az a kérdés, hogy elégséges pénz van-e a rendszerben, sokkal fontosabb, hogy ennek eloszlása megfelelő-e. Ilyen értelemben a jegybanki élénkítések nem érnek teljesen célba, bár a pénzmennyiség a Fed és az ECB politikájának köszönhetően normális szintre tért vissza, a magánszektorban és az állami adóssághegyek leépítése miatt elsősorban keresleti oldalon most nincs aktivitás. A jegybankok nem tehetnek már sokat, hiszen aki olcsó forráshoz akart jutni, az már megtette. Ugyanakkor kínálati oldalon sincs minden rendben, hiszen a vállalatok és a bankok óriási készpénzállománnyal rendelkeznek, viszont elsősorban bizalmi okok miatt ez csak mérsékelt ütemben szivárog át a reálgazdaságba beruházáson vagy a fogyasztáson keresztül.
Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója szerint viszont nincs probléma a pénz eloszlásával. Sőt, a bankokhoz került bő 1000 milliárd euró jó ideig megoldja a fizetésképtelenséghez kapcsolódó aggályokat és enyhíti az állampapír-piaci félelmeket is. Bár egyes piacokon valóban felmerülhet a buborékok kialakulásának kockázata, ám az euróövezetben a magánszféra és az állam alkalmazkodásának ütemét jegybanki segítséggel optimalizálni lehet. A cél a korábbi lufik leeresztése úgy, hogy annak minél kisebb káros hatása legyen a gazdaságra. A sokkszerű, gyors alkalmazkodás helyett egy puhább földet érés jöhet, amit megerősít, hogy az elmúlt hetekben ismét konvergálnak az eurózóna kötvényhozamai.
Az olcsó forrás jelentősen javítja a bankok profitabilitását is, ami rövid távon szintén segítette a piaci bizalom helyreállítását − mondja Forián, aki szerint a pénzügyi szektornak az időnyerésre nem szabad a problémák szőnyeg alá söprésével reagálnia. Egyelőre még korai azt latolgatni, lesz-e szükség újabb likviditási programokra, de ha a bankok közötti bizalmi válság kiújulna, a jegybankoknak ismét reagálniuk kell.
