Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult Európában a befektetési alapok mintegy 5200 milliárd eurós piaca, pontosabban a korábbi nemzeti piacokból mostanra nagyjából egy egységes pénzügyi övezet kezd kirajzolódni. Elsősorban a szabályozás egyszerűsödése, másfelől méretgazdaságossági indokok támogatják a nemzetköziesedést, aminek hatására egyre több befektető választhat határon átnyúló alapok termékeiből. Hüvelykujjszabály szerint azt az alapot tekintik határon átnyúló befektetésnek, amely eszközeinek legalább ötöde nem a hazai piacáról származik.
Ha a teljes eszközállományt nézzük, akkor ma már a kezelt vagyon nagyjából felét helyezték el ilyen típusú alapokban Európában, aminek méretgazdaságossági előnyeit ki is használják a szolgáltatók. Viszont a szolgáltatási díjakban egyelőre nem látszik meg a méretgazdaságosság, az éves jutalékok az elmúlt évtizedben inkább felfelé mozogtak, az európai alapkezelők szövetsége (EFAMA) adatai szerint a 90-es évek átlagos 135 bázispontjáról a mostani átlag 160 bázispontig.
Ha a kezelt állományt nézzük, 2001 és 2011 között 182 százalékos bővülés volt megfigyelhető a határokon átnyúló befektetési alapok esetében, vagyis 2011. végi állapotot nézve nagyjából 2250 milliárd eurónyi eszközt kezeltek ilyen alapokban, ami a teljes piaci kapitalizáció 43 százaléka. A hazai piacon működő alapok összes kezelt vagyona jelenleg 2980 milliárd euró körüli, ez alig 2,5 százalékkal haladja meg a 10 évvel ezelőtti állapotokat, vagyis lényegében az elmúlt 10 évben szinte kizárólag a határokon átívelő tevékenységgel bővítették a palettát a nagyobb alapok.
Ha az egyes alapok típusait, illetve a nettó eszközállomány változását nézzük, már nagyobb szórást tapasztalunk. Az utóbbi fél évben, nem meglepő módon, a részvényalapok teljesítették felül a kötvényalapokat, elsősorban az eszközárak relatív változásának köszönhetően. Ha a tavalyi utolsó negyedévet nézzük, akkor összességében 111 milliárd euróval nőtt az eszközérték, miközben a befektetési alapokból összesen 63 milliárd eurót vontak ki. Hozzá kell tenni, hogy a tőkekiáramlás üteme − valószínűleg a kedvező hozamok miatt − lassult, a megelőző negyedévben még 93 milliárd eurót vontak ki.
Az egyes nemzeti piacokon más és más a kedvelt befektetési forma, például Franciaországban és Olaszországban több a kötvényalap, ezekben az országokban hatodik negyedéve történik tőkekivonás, sőt ha a 2001-es bázishoz mérjük, akkor nominális értéken is csökkent a kezelt eszközérték. Ez a folyamat − részben a nemzetköziesedés miatt − más nemzeti piacon is megfigyelhető, így Spanyolországban, Németországban és Hollandiában is kevesebb vagyon van a hazai alapokban, mint 10 éve.
Ezzel szemben a részvényalapok főleg Svájcban, az Egyesült Királyságban és Svédországban felülreprezentáltak, itt jobban érződött az utolsó negyedév árfolyam-emelkedése is, ezért a nettó tőkeáramlási egyenleg is pozitív maradt, sőt várhatóan januárban is beáramlás volt. Ugyanez igaz a feltörekvő piacokra is, vagyis a közép-európai térségre, ahol az utóbbi évtizedben inkább áramlott be pénz a sok újonnan indított alapba. Nem így Magyarországon, ahol a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítása eleve hátrányosan érintette a befektetési iparágat.
Nem mindenhol áramlik ki a pénz a kötvényalapokból, az USA-ban például elég jelentős mennyiségű pénz csoportosult át hozzájuk. Csak januárban 51 milliárd dollárt helyeztek el itt befektetők, pedig a tavalyi egész éves beáramlás 100 milliárd dollár körül alakult, ráadásul a befektetők most a magasabb hozamú és kockázatosabb termékekbe szállnak át szívesen: a befektetési ajánlással nem rendelkező nagyobb hozamú termékekbe 23 milliárd dollár áramlott. A tavaly év eleji kedvenc, a kamatarbitrázsra játszó, változó kamatozású (floating-rate) alapokból viszont tetemes összeget, mintegy 70 milliárd dollárt vontak ki az év végén, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az alacsony kamatkörnyezet még sokáig fennmarad.
