A 2001−2011-ig terjedő időszak a magyar nyugdíjpolitika fekete korszaka volt − mondta Simonovits András nyugdíjszakértő az MSZOSZ nyugdíjkonferenciáján, hozzátéve, először felelőtlen osztogatás, utána kíméletlen fosztogatás folyt e téren. A közeljövőre vonatkozóan sem lát túl sok biztató jelet, a szakember szerint nehéz lesz kimászni a saját magunk állított csapdából. Simonovits úgy látja, a magyar nyugdíjrendszer problémája, hogy a GDP 9-10 százalékát elfogyasztjuk rövid távon, szerény havi nyugdíjak mellett, illetve magas a helyettesítés aránya és a járulékkulcsok, ami gátolhatja a foglalkoztatást. Hosszabb távon öregedő népességgel kell szembenézni, amelynek következtében feszítetté válnak az egészségügyi kiadások, egyelőre stagnál a gazdaság és kérdéses, hogy mi lesz a kiút − tette hozzá.
A nyugdíjszakértő − az elmúlt kormányok nyugdíjrendszert érintő döntéseit is kritizálva − a jelenlegi kormány egyes nyugdíjügyben tett intézkedéseit látványpolitizálásnak nevezte, amelyek között hibás döntések is vannak. A \"nagyon rossz\" lépések között említette a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását, amellyel évi 360 milliárd forintos költségvetési kiadást szüntettek meg jó időre. A látványpolitika folytatásának nevezte Simonovits az adójóváírás kivezetése miatti vállalati bérkompenzációt, amelyet a munkáltatói tb-járulékból lehet levonni. Ez az intézkedés a nyugdíjkassza egyenlegét mintegy 130 milliárd forinttal rontja évente.
