Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év közepéig érdemes várni új stratégia kiépítésével, addig ugyanis nagy valószínűséggel még a tavalyi trendhatások érvényesülnek. Ha a nagyobb globális piacokat nézzük, akkor mindez az USA felülteljesítését jelenti a részvényszegmensben, amitől némileg lemaradva, de még a pozitív tartományban találjuk a nagyobb európai piacokat, míg az alulteljesítők táborában Kína és az inkább oldalazó Japán foglal helyet.
Az idei év a politikáról fog szólni, több fontos választás is lesz, és nem elhanyagolható a jegybanki politikák szerepe sem − mondta a Napi Gazdaságnak Blahó Levente, a Raiffeisen részvényelemzője. Ha a relatív teljesítményeket nézzük, akkor Amerika erős maradhat, bár a Wall Street-i bankok európai perifériakitettsége komoly kockázati tényező. Az eurózónát pedig a két lépés előre, egy hátra illusztrálja, és kétségtelen, hogy most a \"hátra\" miatt nőtt a bizonytalanság a közös térség jövőjét illetően, de a szétesés azért nem valószínű − tette hozzá Blahó. Az elemző szerint jövőre be fog indulni az európai fellendülés, addig pedig mérsékelt, 1 százalék körüli reálgazdasági visszaeséssel kell számolni.
Az év nagy talánya Kínához kapcsolódik, ahol a jelenleg zajló gazdasági fordulatot hatalomátadás is bonyolítja, ami piaci szempontból annyiban érdekes, hogy még az eddigieknél is óvatosabb politikát folytat majd a pekingi gazdasági vezetés. Ez nem veszélytelen, hiszen itt korábban túlságosan is jól működött a transzmissziós mechanizmus, tehát a jegybanki élénkítés a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül elérte a reálgazdaságot − vállalati és önkormányzati projektek finanszírozásával −, ami egy érzékelhető ingatlanpiaci lufiban és a múlt év közepén még akutnak tűnő inflációban végződött. A kínai jegybank, hogy tompítsa az eszközárrobbanást és segítse a bankok portfóliótisztítását, tavaly hozzákezdett a kilépési stratégia végrehajtásához, vagyis kamatot emelt és fékezni próbálta a pénzmennyiség további növekedését. Időközben viszont fordulat vette kezdetét a külpiacain, ami miatt okafogyottá vált a monetáris hűtés.
A piacok eddig a jegybankra vártak, amely idén még nem eszközölt kamatvágást, ám a kereskedelmi bankok betéttartalékolási rátájának csökkentésével reagálhat az új helyzetre − véli Blahó Levente. A szakember szerint az eurózónában is meg kell várni a fejleményeket, ám mivel a piac le van maradva az USA-tól, itt lehet az idén jó beszállásokat találni. Várhatóan az év második felében létrejön a megegyezés a pénzügyi válságmechanizmusról és közben az ECB is képes lehet a saját likviditási programjával biztosítani a hozamokat a kötvénypiacon. Ez esetben újra két lépést lehet haladni az integrációban, ami nagyban segítene helyreállítani a piacok bizalmát. Blahó szerint ez leginkább azokban az iparágakban éreztetheti hatását, amelyek külpiacra termelnek, például az autóiparban, ezeket egyébként a gyenge euró is támogatja.
A bankok esetében továbbra is indokolt az óvatosság, nagy feltőkésítési kényszerre nem számít az elemző, ám a hitelintézetek − az ECB segítsége ellenére − nem lesznek képesek az idén bámulatos mutatványra. Fontos helyzetértékelő prognózist a csütörtöki kamatmeghatározó ülésén tehet közzé az ECB, az alaprátához valószínűleg nem nyúlnak − véli Blahó. A kínai és az európai lassulást az USA ellensúlyozhatja, ami főleg az ázsiai mozgásokra érzékeny nyersanyagtermelőknek lenne fontos. Az USA-ban kommunikációs fronton fog nyitni a jegybank, amely megpróbálja kemény eszközök bevetése nélkül \"lejjebb beszélni\" a forrásköltségeket, ami jó eséllyel sikerülhet is, hiszen inflációs veszély nincs a láthatáron, ez pedig bátoríthatja a vállalati aktivitást. Ráadásul a kommunikációs offenzíva azt is jelenti, hogy nagyobb pénzkivonásra még belátható ideig nem kell számítani. Már csak azért sem, mert a dollár őrzi világpénz szerepét. Amerikára két irányból hat nyomás: az említett európai kitettség fékezheti az itteni hitelpiaci fellendülést, míg az ezermilliárd dolláros államháztartási hiánnyal előbb-utóbb kezdeni kell valamit. A dollár értékőrző szerepe ezért nem a reálgazdasági fundamentumokat tükrözi vissza, hanem a globális elbizonytalanodás és az alternatív menedék eszközök hiányának szerencsétlen kombinációját.
