Rendkívül idegesek a nemzetközi piacok. Az adósságprobléma mind Európában, mind Amerikában egyre kevésbé kezelhető. Ezért törvényszerű, hogy a megriadt tőke stabil devizát keres. Csakhogy míg eddig rendszerint megtalálta a dollárt az euró ellenében, vagy fordítva, a világ két vezető devizája iránt egyidejűleg táplált bizalmatlanság egyértelműen a svájci frankot hozza helyzetbe. Márpedig a svájci frank már eddig is korábban hihetetlennek tűnő erősödést produkált, s ez a trend most újabb, elementáris erejűnek tűnő löketet kapott. Nem volt még olyan régen, amikor azon csodálkozhattunk, hogy a frank már többet ér, mint a dollár, most pedig reális közelségbe került, hogy az euró is így jár: a frank lekörözheti. Jelenleg egy euró már csak 1,07-1,08 frankot ér, s bár egy hétszázalékos árfolyamváltozás a devizapiacon alapesetben óriási, a svájci frank esetében mostanság egyáltalán nem tekinthető elképzelhetetlennek. A svájci frank euróhoz viszonyított jegyzése mostanában napon belül is több százalékpontot képes oda-vissza mozogni. A trend azonban egyértelmű, a frank jó ideje folyamatosan erősödik. A bizalom egyidejű megingása az euróban és a dollárban oda vezethet, hogy a két hatalmas méretű gazdaság helyett a parányi Svájc pénze töltheti be a világ egyik vezető devizájának szerepét. Nagy kérdés persze, hogy tartósan vagy csak átmenetileg.
A bizonytalan nemzetközi helyzet nem tett jót a forintnak sem. Az euró jegyzése 273 forint magasságába szökött, s a svájci frank euróval szembeni erősödésével megspékelve ez 254 forintos frankárfolyamot jelent. A svájcifrank-alapú hitelek nem csekély mennyiségben vannak jelen a gazdaságban, s erről eszünkbe juthat a régi mondás: ha száz dollárral tartozom a banknak, az az én bajom, ha százmillióval, az a banké.
Analóg módon elmondható a frankhitelállományról: ha néhányan svájcifrank-alapú hitelt vettek fel és a frank árfolyama 50 százalékkal felment, az a hitelfelvevők baja. Ha viszont tömegesen vettek fel frankhitelt, akkor már a bankok, illetve az ország bajáról beszélhetünk. Itt tartunk most − nem véletlen, hogy a forint árfolyamáról szóló hírekben elsősorban nem az euró/forint kurzust, hanem a frank/forint jegyzést említik, majd rögtön áttérnek a frankhitelesek helyzetére.
Mivel leginkább ingatlannal fedezett hitelekről van szó, a hatalmas mértékű frankerősödés egyenes következménye, hogy a fedezetként szolgáló ingatlan értéke (amely ráadásul még forintban számolva is könnyen csökkenhet manapság) a hitel értéke alá kerül. Azaz a hitelek tömegesen részben fedezetlenné válhatnak. Mivel tömegeket érintő problémáról van szó, sokan állami segítséget várnak, azonban nyilvánvaló, hogy az államháztartásnak nem lehet központi eleme a magánszféra tömeges veszteségeinek akárcsak részbeni átvállalása.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az állampapírpiac is elbizonytalanodni látszik. Egyelőre még nem tört ki a vihar, de az előszelek már látványosak. Ez már az igazán érzékenynek nem nevezhető három hónapos diszkontkincstárjegy aukciójának eredményén is meglátszott: a kibocsátó a mennyiség 40-ről 27 milliárdra való csökkentésére kényszerült. Az 5,72 százalékos átlaghozamnál beszédesebb, hogy a maximum ennél 12 ponttal magasabb volt − ekkora különbség a két érték között ennél a futamidőnél egyértelműen a kereslet vészes gyengeségét jelzi. Igaz, ehhez képest az egyéves papír aukciójával csupán annyi lehet a gond, hogy a 6,04 százalékos átlag picit magasnak tűnik. A piaci szempontból marginális jelentőségű változó kamatozású kötvény a szokásos gyászos nettó árfolyamon − most ez az átlagot tekintve 96,74 százalékot jelent − kelt el, a nem kompetitív tétellel együtt 7,9 milliárd névértékben. A másodpiacon péntek délelőttig csak enyhébb hozamemelkedések történtek, kereskedők szerint viszont komolyabb tételek értékesítése már nehézségekbe ütközik.
