Természetesen semmiképpen sem rossz hír, hogy a görög parlament elfogadta a megszorító csomagot és hozzálátott az ezzel kapcsolatos részleteket tartalmazó törvények megalkotásához. Ez ugyanis azt jelenti, nincs akadálya annak, hogy az ország újabb mentőövet kapjon, illetőleg növekedett a valószínűsége annak, hogy egyszer majd kikerül a kátyúból. Azonban talán ez a hír nem jelent akkora áttörést az ügyben, mint amilyenre a piaci reakciókból következtethetünk. A görög probléma ugyanis továbbra sem oldódott meg.
Egyrészt mert a kiút maga nem látszik világosan, csupán a lehetősége annak, hogy egyszer majd megtalálja azt az ország. Másrészt az, hogy a parlament a csomag elfogadása mellett szavazott, korántsem jelent valamiféle társadalmi konszenzust. Athénban komoly tüntetések és tiltakozó sztrájkok vannak, a görög közvéleményt tehát nagymértékben megosztja a döntés. Természetesen fontosak a kidolgozás alatt álló részletek is, de még fontosabb, hogy a helyzet megoldásának esélyét megadó lépéseket végre is lehessen hajtani. Ehhez egy picit többre van szükség a parlamenti döntésnél, valamiféle közakarat kell, de legalábbis − idővel − a helyzet ellenállás nélküli tudomásulvétele a társadalom részéről.
Azt is mondhatnánk tehát, hogy a hétfejű sárkánynak eddig egy fejét sikerült levágni, ami persze feltétlenül jó, ám nem szabad a másik hatról sem elfeledkezni. Ennek fényében kissé meghökkentő az az eufória, amellyel a piac reagált a hírre. Pontosabban arról árulkodik, hogy nemhogy félelmek, de komoly rettegés volt korábban a piacon, s így már ez a fontos, ám de még csak kezdeti eredmény is valóságos katarzist hozott.
A reménysugár tehát komoly örömtüzet gyújtott. A piaci folyamatokra lefordítva ez elsődlegesen az euró erősödésében nyilvánult meg, különös tekintettel a svájci frankhoz viszonyítva. Itt igen komoly mozgást láthattunk: a kurzus 1,19 környékéről 1,22-ig emelkedett. Ez ugyan jó a devizahiteleseknek, ám még mindig messze van az a szint, ahol megnyugtató helyzetről beszélhetnénk. Reálisan azonban aligha lehet várni, hogy a frankárfolyam forintban kifejezve egyhamar visszatérjen a 180-as szintre. Így tehát mindenképpen nagyon jó hírnek tekinthetjük a dolgot.
A forint is komolyan erősödött az euróhoz képest. Ennek oka ismét a kedvező görög fejleményre adott reakció. Itt is jól látható ezen reakció túlzott mértéke: az euróárfolyam szinte egy csapásra 270 forint közeléből a 265-266 forintos sávba került. A svájci frank és a forint viszonylatában mindez azt jelenti, hogy a frank duplán gyengült a forinthoz képest. Elvben persze van esély arra, hogy tovább tart mind az euró, mind pedig a forint szárnyalása, erre azonban most komoly okot találni igen nehéz. A visszarendeződésre már nagyobb valószínűséggel lehet számítani, hiszen szó sincs arról, hogy véglegesen megoldódott volna az eurózóna problémája.
Az állampapírpiacon mérsékelten hatott a hír, legalábbis a hazai csütörtöki kötvényaukciókkal kapcsolatban nehéz lenne eufóriáról beszélni. A három felkínált kötvénysorozatból az egyikkel, ráadásul a leghosszabb, azaz a tizenöt éves futamidejű papírral kifejezetten problémák voltak: a kibocsátó a mennyiség csökkentésével szabadította meg a piacot a gyenge kereslet nemkívánatos hatásaitól. Így 7,31 százalékos átlaghozam alakult ki. Ilyen helyzetben természetesen nem kompetitív értékesítés szóba sem került. A másik két sorozatból viszont volt átlagáras értékesítés is, s ezzel a változatlanul hagyott aukciós mennyiség mellett még hozzávetőlegesen 16 százalékkal lett nagyobb a tervezettnél a kibocsátott kötvénymennyiség. A hároméves papír hozamszintje 6,7, míg az ötévesé 7,11 százalék lett. Érdekes kötvénypiaci híre volt még a hétnek, hogy Kína magyar állampapírok vásárlását tervezi. Ennek részleteiről azonban nincs információ, ami a dolog komolyságát is megkérdőjelezi kissé.
