Ismét erős a svájci frank, egy euró immár 1,25 frankot ért a hét közepén, igaz, a hét utolsó két napján némileg korrigált az árfolyam. A svájciak a napvilágot látott nyilatkozataik szerint immár letettek arról, hogy mesterségesen gyengítsék devizájukat. Úgy tűnik, a közelmúlt tapasztalatai alapján ezt az árral szemben úszás reménytelen kísérletének kategóriájába sorolták. Mindez persze komoly aggályokat is felvethet azokban az országokban, ahol magas szintű a frankalapú lakossági eladósodottság, mint hazánkban, azonban az erős frank most nem igazán nevezhető meg forintgyengülési okként. Paradox módon éppen az bizonytalanította el a forint jegyzését, hogy felröppentek hírek a devizahitelesek \"megsegítésével\" kapcsolatban. Egy esetleges effajta politikai döntés nyilván nem áll túl közel a piacgazdaságban megszokott dolgokhoz. A \"megsegítés\", már ha valóban az, nem lehet más, mint hogy a devizahitelt felvetteket vagy azok valamely csoportját valaki (önként jelentkező hiányában az állam) részben vagy egészben mentesíti utólag hibásnak bizonyult döntéseinek következményeitől. A lényegen nem változtat, legfeljebb jobban mutat, ha ennek valamiféle trükkös módját eszelik ki (például a segítő kezet nyújtó bankok adójának csökkentése). Mindennek olyan olvasata is lehet, hogy az adófizetők összessége vállalja át a − természetesen negatív − következményeket. Ezzel az a morális probléma, hogy ha a következmények pozitívak lettek volna − azaz a devizahitelesek törlesztőrészletei csökkennének −, aligha jutna bárkinek is eszébe a \"nyereség\" akárcsak részbeni elvonása is, sőt ennek komoly jogi akadályai lennének. A morális kockázat ellen legfeljebb tüneti kezelést jelenthet a devizahitelek \"betiltása\", hiszen a szemlélet a gazdaság bármely más területén is felütheti a fejét. Ugyanakkor a \"ha száz dollárral tartozom a banknak, az az én bajom, ha százmillióval, az a bank baja\" nagy igazságáról sem szabad megfeledkezni, és tudomásul kell vennünk, hogy emiatt a devizahitelesek baja az ország baja is, ezért nem lehet elvi alapon egyértelműen elutasítani a probléma megoldására tett kísérleteket.
A \"megsegítés\" ügyének hatása azonban az állampapírok piacára már nem gyűrűzött be. Feltűnően sok kötvényt tudott eladni a heti aukciókon az Államadósság Kezelő Központ. Szokás szerint három különböző futamidejű papír − ezúttal három-, öt- és tízéves − szerepelt a heti kínálatban. A komoly túlkereslet hatására mindhárom futamidőnél mennyiségemelést hajtottak végre, nem is csekély mértékűt. Az eredetileg tervezettnél ötven százalékkal többet értékesítettek mindegyik fajta papírból. Ezzel összesen 67,5 milliárd forint névértékű kötvény került piacra, és ez még csak az aukciós kibocsátást jelenti. Az aukciók után, az átlagáras, úgynevezett nem kompetitív értékesítés keretében az átlagáron felkínált tételt az ötévesből hajszál híján, a tízévesből teljes egészében elvitték, csupán a háromévesből maradt meg jelentősebb mennyiség, de még így is csaknem 7 milliárd gazdára talált ebből a sorozatból is. A nem kompetitív értékesítésben a három sorozatból összesen így további majdnem 20 milliárd névértékű kötvény talált gazdára. Ez a mennyiség, ha rekordot nem is jelent, kiemelkedő értékesítési mennyiséget mindenképpen. S egyben azt is, hogy állampapírpiacunk kiegyensúlyozott, a kötvényeket normális hozamszinten intenzíven vásárolják a befektetők, köztük minden bizonnyal külföldiek is szép számban. Ami a konkrét hozamokat illeti, az átlagok a futamidő szerint felfelé haladva 6,48, 6,86 és 7,02 százalékosak lettek. Az áralakulás kiegyensúlyozottságát jelzi, hogy az aukción a maximális hozamok csupán egy-két ponttal tértek el az átlagtól.
