Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokszor ijesztő lehet a kisbefektetők, főleg a kezdők számára, ha azt látják, hogy befektetési jegyeik egy jegyre jutó nettó eszközértéke, azaz árfolyama erősen ingadozik. Kockázatosabb termékeknél, például részvényalapoknál, származtatott alapoknál akár egy nap alatt is változhat annyit (4-6 ezreléket) az árfolyam, mint egy egész havi banki kamat, sőt turbulensebb időszakokban ennél többet is. A pénzpiaci alapoknál, rövid kötvényalapoknál, az ingatlanalapok egy részénél viszont elég nagy stabilitást látunk, csak különlegesen nagy piaci felfordulás, mint a pénzügyi válság 2008. őszi-2009. tavaszi mélypontjai környékén fordulnak elő érdemleges mozgások.
Hogy mi az oka a kockázatosabb alapok erősebb mozgásainak, azt könnyű belátni, ha megfigyeljük például a BUX index napi változásait. Egy nap alatt pár ezrelékes változások teljesen normálisnak számítanak, az egy százalék körüli elmozdulás is gyakori, még egy olyan időszakban is, mint mostanában, amikor az index hetek óta viszonylag szűk csatornában mozog, nincs egyértelmű trend. De még 2-3 százalékos napi elmozdulás sem számít extrémnek. Egy olyan alapnál pedig, amely nagyrészt részvényeket tart, a hasonló mozgások teljesen érthetőek. A másik végletet a betétalapnak is nevezhető, pénzüket bankbetétben tartó likviditási alapok jelentik, ahol a nettó eszközértéket szinte vonalzóval húzzák, alig mutat ingadozást, csak a napi kamatok értékével növöget.
A mozgások technikai háttere a nettó eszközérték számítása, amelyre a tőkepiacról szóló törvény azt a fő szabályt fogalmazza meg, hogy "az alap eszközeire vonatkozó lehető legfrissebb piaci árfolyam-információk alapján" kell elvégezni. A részleteket gyakorlatilag az egyes alapok saját szabályzataira bízza, minden bizonnyal azért, mert az, hogy melyik fajta befektetésnek melyik a főbb piaca, melyik a legmegbízhatóbb árfolyam-információ, gyakran változik, nem célszerű törvényben rögzíteni. Például, habár a tőzsde erre lenne hivatott, nem mindenütt a tőzsdei forgalom irányadó. A hazai állampapírpiac erre jó példa, ahol a forgalom zöme a tőzsdén kívüli úgynevezett elsődleges forgalmazói rendszerben bonyolódik, így az alapkezelők szívesen használják fel e rendszer árfolyam-információit. De ahol tőzsdei forgalmat kötnek ki, ott is előfordulhat, hogy az elapad, és sokáig nem születik kötés - ekkor nem árt egy B terv, amikor többnyire szintén a tőzsdén kívüli információkhoz nyúlnak vissza, ha pedig az sincs, jobbára a beszerzési árhoz.
Bár nem általánosan elterjedt, de egyre népszerűbb befektetési forma a származtatott, hedge fund-szerű alapok világa. Ezek gyakran tőkeáttételes származtatott üzleteket is kötnek, ami jelentős mértékben növeli az ingadozást. Ha egy ilyen alap tőkéjének kétszeresét kitevő részvénypozíciót vállal, egyszázalékos részvényár-elmozdulás esetén durván két százalékkal változik a vagyona. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb is lehet, a határidős vagy opciós ár változása ugyanis egyes időtávokon jelentősen el is szakadhat az azonnali részvényár mozgásától. A tőzsdén kívüli származékos termékek árazása pedig egy külön tudomány, jelenérték-számítással, bonyolult matematikai képletekkel (mint a híres Black-Sholes-formula), ahol az ár függ a szóban forgó termék árán kívül az aktuális kamatszinttől, illetve a piaci volatilitástól is.
Hogyan lehet védekezni alapunk nettó eszközértékének áringadozása ellen, hogyan lehet túlélni azt? Az egyik módszer lényegében az, hogy - nem nézzük. Vagy úgy, hogy nem választunk olyan rizikós terméket, amely nem felel meg kockázatvállalási készségünknek vagy az időtávra vonatkozó elképzelésünknek (a kockázatosabb alapokat többnyire hosszabb időtávra, több évre ajánlják). Vagy pedig úgy, hogy nem követjük naponta egy többéves időtávra ajánlott termék minden apró döccenését, megértjük, hogy a hosszú távú teljesítmény számít, még ha ezt nehéz is megállni. Egy harmadik módszer, hogy diverzifikáljuk portfóliónkat - a magas ingadozású terméket egyéb befektetéseinkkel, kötvényalappal, pénzpiaci alappal, bankbetéttel együtt, portfólióként értékelve sokkal kevésbé látszik majd veszélyesnek az ingadozás. (Legalábbis ha a különböző portfólióelemek ára nem együtt mozog, nem részvényalapokat kombinálunk részvényalapokkal.)
