Hatalmas emelkedést produkáltak a világ tőzsdéi az elmúlt másfél évben, ez a rally azonban igazából csak arra volt elég, hogy a 2008. őszi krachban elszenvedett veszteségeiket dolgozzák le a részvényárfolyamok. Pontosan három évvel ezelőtt érte el csúcsát a Dow Jones Ipari Átlag és az S&P-500-as index, a tavaly márciusi mélypont óta bemutatott, 50 százalékot meghaladó emelkedésük ellenére viszont előbbi 21, utóbbi 25 százalékkal marad el még mindig az előző bikapiacban elért értékétől.
Nem véletlen, hogy a mostani szinteken nehezen tudnak túljutni az árfolyamok a világ vezető tőzsdéjén. Egyrészt ezeken a szinteken már nullszaldósan tudnak eladni azok, akik a Lehman-csőd előtt beragadtak részvénypozícióikba. Másrészt ez a mínusz 25 százalék elég mágikus számnak tűnik. Nagyjából eddig jutott ugyanis a negatív példaként emlegetett japán tőzsde a 80-as évek végi összeomlást követő első medvepiaci rallyban (most akkori értékének harmadán áll a japán tőzsdeindex).
A BUX indexet három éve megvásárló befektető most 15 százalék veszteséget kénytelen elkönyvelni, ha eddig kitartott, igaz, az euróval és a dollárral szembeni mintegy 8-10 százalékos forintleértékelődés miatt a valódi veszteség ennél nagyobb. Valóban válságálló befektetésnek bizonyult a gyógyszeripar, hiszen az Egis forintban annyit ér, mint három éve, a Richteren pedig még tekintélyes, 28 százalékos nyereséget is elkönyvelhetett az akkori csúcsok mellett vásárló befektető.
Persze nem csak a BUX-on lehetett bukni, a vezető európai részvényindexek mindegyike mínuszos még 2007 őszéhez képest, a brit részvényindex teljesítménye pedig csak látszólag jó, hiszen a font rendkívüli mértékben leértékelődött három év alatt.
Siralmas teljesítményt tudnak csak felmutatni az alapkezelői legendák is. Bár akadnak a 2007-es csúcs óta pluszban lévő feltörekvő piaci tőzsdék, a minden portfóliómenedzser kedvenc marketingpiacának számító kínai nem az. Az összes jegyzett részvényt tömörítő Shanghai Composite index ugyanis alig felét éri annak, mint három évvel ezelőtt.
