Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fél év lezárása után negyvenöt napon belül féléves, a pénzügyi év lezárása után pedig százhúsz napon belül éves jelentést kötelesek az alapkezelők készíteni és közzétenni a szokásos publikálási helyeiken. Legkésőbb augusztus közepétől tehát megtudhatjuk, mi volt alapunkban június 30-án, illetve április vége körül azt, hogy mi volt az év végén. A kettő között a havi jelentésekből is lehet némileg tájékozódni, azok tartalma azonban lényegesen szűkebb, általában csak a főbb eszközcsoportok arányát tartalmazzák.
Lényegében tehát évente kétszer, e jelentések által lehet érdemben belelátni abba, hogy mit is csinált a gyakorlatban az alapunk, legalábbis hogy ezeken a fordulónapokon mi volt benne. A dokumentumok alaptól függően lehetnek érdekfeszítő olvasmányok és unalmasak is. Ha a szóban forgó konstrukció kockázatosabb területeken tevékenykedik és aktívan kezelik - vagyis az alapkezelő viszonylag szabadon dönthet a befektetésekről -, akkor eléggé érdekfeszítő lehet. Például nem mindegy, hogy egy származtatott alap nagyrészt kincstárjegyekben ült vagy tőkeáttételt is felvállalva vagyona másfélszeresét kockáztatta a határidős deviza- vagy részvénypiacokon. Kincstárjegyekre vagy bankbetétekre specializálódott konstrukciók esetén viszont eléggé unalmas lehet a jelentés, inkább az a meglepő, ha véletlenül mégsem az, a papírforma ellenére mégis találunk valamilyen kalandosabb vagy ritkább papírt az ilyen alapban.
A jelentések színvonala általában nagyon egyenetlen, van, aki szigorúan csak a törvény betűjének igyekszik eleget tenni a lehető legszűkszavúbb és legszárazabb formában, néha még egyes befektetések részarányát is magunknak kell zsebszámológéppel kiszámolnunk. Másutt viszont áttekinthetően és tetszetősen formázott, közérthető táblázatokkal, jól megfogalmazott szöveges értékelésekkel segítik az információkra éhes kisbefektetőt.
