Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az abszolút hozamú alapok definíciója első látásra egyszerű. Ahogy például a PSZÁF egy írásában megfogalmazza: "az abszolút hozamú alapok, mint ahogy elnevezésükből is kitűnik, alapvetően pozitív hozamra törekszenek, bármilyen piaci körülmények között is". A kevéssé tájékozott, ám józan paraszti ésszel megáldott befektető azonban egyből felvetheti: miért, van olyan befektetési alap, amely nem törekszik pozitív hozamra? Vagy nem bármely piaci körülmények között? Az esetek túlnyomó többségében az alapok kezelői természetesen annak örülnek, ha nyereséget érnek el, de van kivétel, például az indexalapok, amelyek létezésének értelme, hogy valamely tőzsde- vagy egyéb index teljesítményét hűen kövessék. Egy ilyen alapnál igencsak aláásná a bizalmat, ha emelkedésbe kezdene akkor, amikor a mögöttes index határozottan csökken. De ezen extrém példa mellett is sok olyan alap van, amely befektetési politikájában különböző szabályokat állított fel, és ezek keretei között kell maradnia, ami szükségképpen veszteségeket jelent. Ha például egy alap azt ígérte, hogy legalább 50 százalékban hazai tőzsdei részvényeket vásárol, és például a kockázatos határidős ügyletek kötését is kizárta, akkor bizony nincs mit tenni, általános tőzsdei részvényáresések idején ennek az alapnak szinte biztosan esni fog az egy jegyre jutó nettó eszközértéke (árfolyama), és ez így is van rendjén. Hasonló szituáció adódhat, adódik gyakran kötvényalapokkal, vegyes alapokkal, árupiaci alapokkal, ingatlanalapokkal is.
Az alapok, ha nem is vállalták pontos követését valamely indexnek, nagyon gyakran alkalmaznak olyan irányadó mutatót (benchmarkot), amellyel legalábbis saját teljesítményüket mérik, vagyis az a cél, hogy ezt felülteljesítsék. A hazai részvényalapok körében tipikusnak mondható példa, ha az alap benchmarkja 85 százalékban a BUX index, 15 százalékban pedig az RMAX rövid futamidejű állampapírindex. Ez tehát az egyszerű, hagyományos, klasszikus szemlélet az alapok kezelésénél, amit az említett célkitűzések miatt benchmarkkövető stratégiának is szoktak nevezni. Az abszolút hozamú alapokat pedig sokszor úgy szokták megfogalmazni, hogy azok azok, amelyek ezzel a klasszikus szemlélettel szakítanak: nincs kijelölt piac, amelyet feltétlenül követnének, és nem vállalják konkrét indexek vagy más irányadó mutatók követését. A lényeg a pozitív hozam, mindegy, hogyan, milyen piacon érik is el.
Nagyszerű, ez kell nekem, így nem érhet meglepetés, eshetnek a tőzsdék, én csak jól járok - gondolhatja a kisbefektető. Ennyire azonban nem egyszerű a dolog, ugyanis az, hogy valaki "pozitív hozamra törekszik", nem egyenlő azzal, hogy el is éri azt, még azzal sem, hogy képes azt elérni, lehet, hogy csak álmodozik. Felmerül a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani céljukat az abszolút hozamú alapok.
Amint az egyik alapkezelő írja termékéről, "stratégiájának lényege a kockázatmentes és kockázatos befektetések közötti váltások helyes időzítésének megvalósításában rejlik". Vagyis például akkor igyekszik kincstárjegyet, bankbetétet tartani, ha a részvénypiacok esnek, és akkor vesz részvényt, ha azok emelkedni fognak. Egy másik alapkezelő megfogalmazása szerint "mindig azokba az alternatívákba fektetnek, amelyek az alapkezelő véleménye szerint a legjobb hozam-kockázat párossal rendelkeznek". E stratégia jól hangzik, csak annyi vele a gond, hogy az alapkezelő vagy látnoki képességekkel kell rendelkezzen a jövőbelátás érdekében, vagy pedig legalábbis olyan tehetségesnek kell lennie, hogy az esetek nagyobb részében jó üzleteket kössön. Ha ez nincs meg, az abszolút hozamú stratégia is hozhat veszteséget (hosszú távról van szó, nem rövid távú kilengésekről). Egyáltalán, bár a pozitív hozam elérése a szándék, garanciát erre senki sem tud vállalni - nem is vállal - az ilyen alapoknál. (Ha piaci árfolyamoktól függő, mégis garantált minimumhozamú befektetésre vágyunk, akkor a tőkevédett vagy garantált alapokat kereshetjük.)
A megfelelő piacon a megfelelő befektetések kiválasztása azonban csak egy részét képezi az alapok módszereinek. Több más technikájuk is van, például a különböző piaci félreárazások, anomáliák kihasználása, azaz arbitrázs: ha például úgy gondolják, hogy két ország kockázata azonos, az egyikben mégis magasabbak a kötvényhozamok vagy a kamatok, akkor az egyik országban kötvényeket adhatnak el, a másikban vesznek, esetleg tőkeáttétellel, származékos ügyletekkel is. (Ilyesmivel foglalkozott milliárd dolláros nagyságrendben a Long-Term Capital Management, amely a nyolcvanas évek végén az alapvilág egyik legnagyobb bukását hozta össze.)
Az abszolút hozamú stratégia lényege, hogy akkor is legyen hozam, ha a piacok esnek. Ezt úgy is el lehet érni, hogy esések idejére részvény vagy más kockázatosabb eszköz helyett kincstárjegybe, bankbetétbe menekítik a tőkét (bár ez a stratégia nem sokkal kifinomultabb annál, mint amivel sok éve az egyszerű vegyes alapok egy része is próbálkozott). A modern eszköztárban egyre inkább az a jellemző, hogy ilyen esetben határidős eladásokkal vagy más származékos eszközökkel kifejezetten esésre játszik, hogy abból is profitáljon. Kérdés, hogy ezt csak kismértékben, a tőke egy részének erejéig teszi, vagy esetleg tőkeáttételt is vállal. Azaz, például egymilliárd forint tőkével elad határidőre kétmilliárd forintnyi részvényt. A határidős (és más származékos) ügyletek ugyanis eleve rendkívül kockázatosnak számítanak és a tőkeáttétellel ez a kockázat meredeken emelkedik. Így aztán ahány abszolút hozamúnak nevezett alap, annyi szokás: amelyik jelentős tőkeáttételt vehet fel és valóban széles befektetési spektrumban mozog, az a külföldi hedge fundokhoz hasonlítható, a részvényalapoknál esetleg többszörte kockázatosabb képződmény. De van olyan is a hazai palettán, amely abszolút hozamúnak nevezi magát, de lényegében csak néhány részvény-, kötvény- és ingatlanalap között osztja meg portfólióját (sőt a részvény jellegű befektetéseket 60 százalékban maximálja), a származékos ügyletek terén sem túl megengedő, így azután kockázata mérsékeltnek nevezhető a többihez képest. Az abszolút hozam kifejezés tehát nagyon sokféle alapot takarhat, de általában kockázatos termékekről van szó és nagyon meg kell néznünk, mibe is fektetjük pénzünket.
