Normalizálódás - ezt mondhatnánk leginkább, ha a múlt hét fejleményeit vizsgáljuk. Nem voltak nagy árfolyamkilengések, ugyanakkor határozott tendenciák igen, mégpedig olyanok, amelyek a pánikállapot idején tapasztaltakkal ellentétesek. Nemzetközi szinten leginkább az euró dollárhoz képesti erősödése érdemel figyelmet, meg a félelmek hatására szédítő magasságokba emelkedett svájci frank lassú, de határozott gyengülése. Hazai viszonylatban ilyen körülmények között logikus, hogy forinterősödést tapasztalhattunk. A kötvénypiacon is pozitív tendenciák bontakoztak ki. Itt a nemzetközi fejlemények sorában a veszélyeztetett európai országok kibocsátásaira érdemes figyelni. Tulajdonképpen valószínűleg az itt tapasztalt pozitív tendenciák adták meg a lökést az euróárfolyam erősödésének is. Elkeltek a görög kincstárjegyek és erre figyelt a világ - nem pedig arra, hogy milyen hozammal vagy hogy az elkelt csomag messze nem elég a lejáró papírok visszafizetésére. (A különbözetet finanszírozza a nemzetközi segítség, így egyelőre nincs újabb csődveszély.) Spanyolországban és Portugáliában sem volt gond az államkötvény-aukciókon, aminek persze mondhatni normál "üzemmód"-nak kellene lennie, ám a megtépázott befektetői idegek mostanában "az a jó hír, ha nincs hír" alapon gondolkoznak. Ennek megfelelően a normál üzemmód jó hírnek számít, sőt talán még komoly pozitív piaci mozgásokat is képes indukálni, különösen ha kisebb a piac, mert sokan nyaralnak.
Márpedig ha ezen, mostanában csődközeli helyzetben lévőnek kikiáltott országok állampapírjait stabilan veszik a befektetők, magától értetődő, hogy az ezekhez képest (alappal vagy alap nélkül, de) bombabiztosnak tartott magyar államadósság iránt is van kereslet. A magyar állampapírpiac is jól teljesített tehát, olyannyira, hogy a leghosszabb kötvénysorozat aukcióján még mennyiségi emelésre is sor került. S noha ami hazánkat illeti, az államcsőd veszélye már jó ideje lekerült a napirendről, ez értelemszerűen erősíti az ezzel kapcsolatos megnyugvást. (Abba már kevesen gondolnak bele, hogy a kapcsolat kétirányú - bármely országra is gondolunk: nemcsak azért került távolabb az államcsőd veszélye, mert veszik a papírokat, hanem fordítva is igaz: azért veszik a papírokat, mert kisebb valószínűségűre taksálják a befektetők a csődveszélyt.) Ami a magyar hozamokat illeti: a hároméves papír 6,92, az ötéves 7,22, a tízéves pedig 7,36 százalékos átlaggal talált gazdára. Stabil piaci körülményeket jelez, hogy az aukciókon a maximumhozam egy ponttal haladta meg csupán az átlagot. A hozamok persze magasak, de ezeket nem lehet az euróhozamokkal összevetni (így aztán nem is kell azon gondolkoznunk, vajon a spanyol, a görög vagy a német hozamokkal is vessük-e össze...), hiszen a forint árfolyama az euróhoz képest hosszú távon korántsem nevezhető stabilnak, tehát a különbözetet az árfolyam bármikor korrigálhatja.
A forint erősödése miatt ismét megindultak a találgatások a jegybanki alapkamat további alakulását illetően, ugyanis korábban a kamatcsökkentések elmaradását legtöbben a gyenge forinttal magyarázták. Tény, hogy a forint erősödött mostanában, de az is, hogy volt honnan visszatérnie az árfolyamnak. Pusztán abból tehát, hogy (valamivel) 280 forint alá került az euró jegyzése, nem igazán lehet újabb kamatcsökkenésre következtetni, azonban egy esetleges további forinterősödésnél már megnő ennek a valószínűsége. A kommentátorok pedig általában mindig az aktuális tendencia folytatódását jósolják, márpedig most ez a forinterősödés - talán ezért is esik egyre több szó arról, hogy előbb-utóbb kamatvágás várható.
A nemzetközi szinten is optimista hangulat tényéhez egy apró észrevételt mindenképp érdemes hozzáfűzni: nyár van, sokan vannak szabadságon, ilyenkor az üzletmenet mindig szerényebb, az izgalmak általában elmaradnak. Nagy kérdés, hogyan ítélik meg a szabadságukról visszatérő befektetők az aktuális helyzetet, s ha újra beindul az igazi élet, a visszatérők esetleges eltérő várakozásai nem változtatják-e meg az átlagos várakozásokat, amelyek az árfolyamokat mozgatják.
