Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kilencvenes évek végén az állampapírok forgalma három éven keresztül, 1997-től 1999-ig meghaladta a részvényekét, ekkor a Budapesti Értéktőzsdét nemegyszer kezdék állampapírtőzsdének is nevezni. Ez azonban nem tartott sokáig, az állampapír-forgalom zöme 2000-től a tőzsdén kívüli kereskedelembe terelődött át és ott zajlik ma is. Tavaly az állampapírok csak mintegy öt százalékát tették ki a tőzsde összforgalmának. Mindez nehezíti az információáramlást és a transzparenciát, hiszen az állampapír-forgalomról csak egy szűk kör jut pontos, real time adatokhoz, a tőzsdén kívüli adatszolgáltatás nem mérhető a tőzsdei adatokhoz. Állampapírra kevesebb mint 1000 kötés született 2009-ben - 2007-ben például kevesebb mint 300 -, ami azt is jelzi, hogy a hazai kisbefektetők szinte teljesen hiányoznak a piacról, inkább a széles marzsú kincstári vagy banki árjegyzést kénytelenek igénybe venni.
A zárt végű befektetési jegyek forgalom alapján évtizedes távlatban is eléggé stabilan kibérelték maguknak az örökös utolsó helyet a BÉT azonnali piacán, bár a vállalati kötvényeknek és a kihalóban levő kárpótlási jegynek időnként sikerül alulmúlnia azokat. Az első értékpapíralapok 1992-es indulása után forgalmuk eleinte csak százmilliós nagyságrendű volt évente, majd pár milliárdra emelkedett, de a kilencvenes évek végére a megváltozott szja-kedvezmények miatt ez a kategória majdnem eltűnt. Évekig csak az állami privatizáció termékeként elhíresült Pillér-ingatlanalapok jelentettek némi forgalmat, amíg 2005 körül terjedni nem kezdtek a jelenleg népszerű tőkevédett (garantált) alapok. Ezek forgalma 2007-ben 19 milliárd forinton tetőzött, de 2008-ban már 15, tavaly 11 milliárdra csökkent, annak ellenére, hogy az alappiac tavaly nyártól alapvetően fellendülőben van.
