Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Meglehetősen válságállónak bizonyult a hazai befektetésialap-kezelői üzletág tavaly: az egy évvel korábbi 55 milliárd forintról számításaink szerint ugyan 10,8 százalékkal, 49 milliárdra csökkent a cégek árbevétele, a nyereség viszont 9,4 százalékkal emelkedni tudott. Egyenként fél-másfél milliárd közötti eredménynövekedést ért el néhány nagy banki és biztosítói alapkezelő, ugyanakkor gyakori volt a százmilliós nagyságrendű nyereség-visszaesés is a mezőnyben. Több nagymúltú cég piacot veszített, ha az árbevételt vizsgáljuk, közben az újak között igen látványos feltörésre is volt példa. A nyereségnövekedés nagyrészt a viszonylag új AXA Alapkezelőnek, az Aegonnak és a K&H-nak köszönhető, ez a három cég 3,2 milliárddal növelte eredményét, miközben az összes cég összesített eredménye csak kétmilliárddal bővült.
A K&H cégének esete sajátos, mivel nyereségének emelkedése az árbevétel drasztikus esésével párosult, ám ez inkább technikai eltérés. Amint a könyvvizsgáló írja, az árbevétel korábban magában foglalta az alapokra terhelt forgalmazási, letétkezelési, könyvvizsgálati és könyvelési költségeket is (amelyek nem az alapkezelőt illették), ezeket azonban 2009 januárjától fokozatosan közvetlenül az alapokra terhelték át, és nem jelentek meg az alapkezelő mérlegében. Az ebből adódó eltérés több, mint 3,4 milliárd forint, és ha ennek hatását kiszűrjük az összesített számokból, akkor azt kapjuk, hogy az alapkezelők árbevétele mindössze öt százalékkal esett tavaly 10,8 helyett (a K&H Alapkezelőé pedig 11 százalékkal nőtt, nem pedig csökkent). Hasonló, kevésbé feltűnő számviteli eltérések persze másutt is előfordulhatnak.
A nagy cégek közül sok csontig kifizette adózott eredményét osztalékként, sőt az Aegon azon felül is jócskán (a korábbi évek eredménye terhére). Mivel, jórészt ennek köszönhetően, az osztaléktömeg jobban nőtt, mint az eredmény, a cégek saját tőkéje is mérséklődött 12 százalékkal. Az eredmény zöme egyébként üzemi eredményből származik majdnem mindenütt, a pénzügyi tételek általában alatta maradnak az alaptevékenység nyereségének.
Az Erste alapkezelője kivétel, üzemi szinten veszteségessé vált, amit a pénzügyi eredmény kompenzált.
Alig volt veszteséges társaság, még az új, tavaly vagy tavalyelőtt indult cégek többsége is hamar nyereségessé tudott válni. Mínuszosak igazából csak a legkisebb, 100 millió körüli vagy alatti saját tőkéjű, pár tíz milliós árbevételből gazdálkodó cégek voltak. Olyan is volt köztük, amelynek piaci részesedése még az egy ezreléket sem közelítette meg tavaly, másutt a saját tőke már mélyen az alaptőke alatt van, és nagy valószínűséggel feltőkésítésre szorulnak (hacsak ez már meg nem történt). Nyilván egy bizonyos, vélhetően legalább 200-300 millió forintos éves árbevétel alatt nemigen éri meg alapkezelő társaságot üzemeltetni, ha mégis fennmaradnak ezek a cégek - némelyik igencsak régóta -, az inkább az adott cégcsoport egyéb, nyereségesebb üzletágainak, a szolgáltatáspaletta komplex kezelésének tudható be.
Az alapkezelő társaságok adatairól persze tudni kell, hogy azok nem adnak teljes képet az üzletág jövedelmezőségéről. Az egymással összefonódó banki tevékenységek esetében bizonyos mértékig üzleti döntés kérdése, mennyi nyereség - vagy mennyi ráfordítás - képződjön egy-egy cégnél. Például van, ahol esetleg az alapkezelői díjak alacsonyabbak, ám a bakfiókokban végzett forgalmazás díjai magasabbak; másutt a költségek kisebbek, ám a bank a portfólió jelentős részét kitevő betétekre (pénzpiaci, likviditási alapoknál) alacsonyabb kamatot fizet. Részvényalapoknál a felszámított brókerjutalékoknál lehetnek eltérések, ingatlanalapoknál pedig például az üzemeltetés, adminisztráció egyes költségeit vállalhatja több szereplő is. Másrészt megjegyzendő, hogy egyes vállalkozások bevételeinek jelentős része biztosítói díjtartalékokból, pénztári vagyonokból, egyéb portfóliókból származik (vagyonkezelők), másutt esetleg nincs vagy alig van ilyen.
