Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Új adminisztráció lépett hivatalba, milyen változásokra számít ennek kapcsán az energiapolitikában?
- Amennyiben jól értjük a kormányzati programot, akkor a villamos energia árának a csökkentése fontos cél. Az MVM olyan javaslatokat készít, amelyekkel a fogyasztókat terhelő kiadások úgy csökkenthetőek, hogy az állami tulajdonú cégcsoport jövedelmezősége ne romoljon. A villamos energia jelenlegi fogyasztói árának mindössze körülbelül egyharmada a termék tényleges ára, a többi egyéb tételt takar. A mi javaslataink elsősorban ez utóbbi részre vonatkoznak. Látjuk azokat a strukturális problémákat, azokat a vitatható elemeket, mint például a szénfillért, a távhő-támogatást, az "ál-zöld" termelés támogatását (KÁT), és számos egyéb dolgot, amelyekhez hozzá kellene nyúlni.
- A Vértesi Erőmű ügye nagy nyilvánosságot kapott, és azt is lehetett tudni, hogy az MVM már évekkel ezelőtt a felszámolás mellett döntött volna.
- Ez az erőmű a hazai ellátási viszonyok között is kis jelentőségűnek számít, és nem kell energetikai szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: az ötven évvel ezelőtt épült műszaki berendezés ma már inkább ipari műemlékre hasonlít. Miközben az úgynevezett szénfillér kizárólag a Vértesi Erőmű támogatását szolgálja, az állam tízmilliárdos osztalékbevételtől esik el amiatt, amit az MVM szintén Vértesnek kénytelen nyújtani. Nagy kérdés, hogy miért pont a Vértesit támogatjuk, miért nem más, korszerű hazai termelőket.
- Föl tudták tenni ezt a kérdést a minisztériumnak?
- A mindenkori kormányzatnak az elmúlt tíz-tizenöt évben folyamatosan jeleztük ezeket a problémákat. Amikor azonban például két-három évvel ezelőtt szárnyalt a villamos energia ára, akkor a Vért vesztesége is kisebb volt, tehát jóval kevesebb dotációra volt szükség. A válság következményeként csökkenő villamosenergia-igények miatt viszont látványosan nőtt az erőmű támogatási igénye. A javaslatunk az, hogy egy tervezhető program keretében zárjuk be az erőművet, az ezáltal fölszabaduló pénzből és az MVM pluszforrásaiból pedig az ott dolgozó 1270 embert lássuk el más munkával.
- Nem titok, hogy az MVM szeretne kisebbségi részesedést szerezni az E.On Hungária irányítása alatt álló három áramszolgáltatóban; utóbbi cég pedig a szolgáltatók kisebbségi tulajdonának és a gönyűi erőmű résztulajdonának átadásáért cserébe részesedést szerezne az MVM-leányvállalatokban és a Dunamenti Erőműben.
- Az MVM stratégiájának egyik kulcseleme, hogy az 1995-ös privatizációban elveszített kis- és középfeszültségű áramhálózatokat legalább részben visszaszerezzük a nálunk maradt nagyfeszültségű hálózatok mellé. Már visszavásároltuk magunkat az áramszolgáltatók egy részébe, és ma úgy látom, hogy ez az év végéig az E.On esetében is jó eséllyel befejeződhet.
Fontos leszögezni, hogy a Magyar Villamos Művek a kezdetektől ellenezte a privatizációt. Azt gondolom, tizenöt év elég volt ahhoz, hogy nagyon sokan rájöjjenek: ez nem is volt szerencsés döntés. Friss tőke lényegében nem érkezett ezekbe a cégekbe; ami modernizációt, beruházást végrehajtottak, az kizárólag a szolgáltatói saját cash flow-ból történt, és az erőműveknél ugyanez volt a helyzet. A nyereség jellemzően osztalék formájában külföldre távozott - márpedig rendkívül jövedelmező cégekről beszélünk.
- Az előző kormányzat idején végzett vizsgálat azt találta, hogy az MVM egyike azon kevés állami tulajdonban lévő társaságnak, amely viszonylag könnyen tőzsdeképessé tehető. Tőzsdei cég lesznek?
- Amikor az előző kormány azt a döntést hozta, hogy az MVM-et és a Mavirt tőzsdére viszi, akkor az egy tulajdonosi utasítás volt, és az MVM-csoport nagy vehemenciával meg is kezdte a fölkészülést. Számos olyan átalakítás történt a csoporton belül a belső szabályozásban, a társaságirányítás területén, amelyek a tőzsdeképességhez vezetnek. A felkészülést körülbelül fél évvel ezelőtt sikeresen lezártuk, vagyis ha a tulajdonos úgy kívánná, az MVM-csoport három-négy hónapon belül bevezethető lenne a tőzsdére. Ennyi idő kell a részvénykibocsátás technikai, jogi levezényléséhez. Egy kisebb, 9-10 százalékos pakett bevezetése megítélésem szerint hasznos lenne a cég szempontjából. A nyugat-európai példák azt igazolják, hogy ez működőképes megoldás lehetne. Az MVM-nél azonban értjük az idők szavát, és jelenleg nem erre koncentrálunk.
- Miért változtak meg utóbbi években a piacnyitással kapcsolatos álláspontok?
- A liberalizációs dogma rádöbbentette az európai regulátorokat és fogyasztókat arra, hogy a piacnyitás nem ad választ minden kérdésre. A liberalizáció üdvös, ha fokozza a fogyasztóért folyó versenyt, ami az árak csökkenését és a szolgáltatás minőségének emelkedését hozhatja. Viszont ellenkezik szinte minden helyi érdekkel, amikor szinte automatikusan megjelennek az árhullámok és a volatilitás, amikor azért nem épülnek új berendezések, mert nem lehet közép- és hosszú távra tervezni vagy amikor a hosszú távú megállapodások hiányában drágábban jutnak hitelhez a cégek. Az erőltetett liberalizációval szemben erős érv éppen a versenyszempont lehet. Amikor egy-másfél évtizede elindult a folyamat, az európai országokban, így a régióban is voltak nemzeti cégek, sőt a nagyobb tagállamokban tartományi szereplők is. Ehhez képest a valódi verseny helyett tizenöt év alatt kifejlődött három olyan mamutcég, amely maga alá gyűrte fél Európát. Az erőltetett liberalizáció tehát a szándékokkal éppen ellentétes hatást váltott ki.
