Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tbsz-számlák megnyitásának nyilván akkor van értelme, ha valaki három vagy öt naptári éven - azaz mostantól számítva több mint három és fél, illetve öt és fél éven - keresztül félre tudja tenni a szóban forgó összeget. Első pillantásra logikusnak tűnhet, hogy ehhez igazodó, tehát 2014 vagy 2016 első napjaiban lejáró kötvényeket, állampapírokat, befektetési jegyeket vásároljon a polgár, legalábbis kényelmi szempontból, hiszen akkor nem kell törődnie befektetésével. Ez azonban inkább csak a látszat.
Mivel a tbsz-számlákon levő befektetések - legalábbis az adott számlavezető pénzintézet vagy brókercég által biztosított kínálaton belül - szabadon cserélhetők, tulajdonképpen csak a legkényelmesebbeknek van szükségük pont ilyen időtávú befektetésekre. Mások nyugodtan vásárolhatnak évente újabb és újabb egyéves kötvényt, vagy tölthetik ki egyéb különböző futamidejű papírokkal a szóban forgó éveket, sok esetben változatlanul követhetik eddigi - jellemzően rövidebb szemléletű - befektetési időhorizontjukat. Nekik megmarad az az előnyük is, hogy az időközben bekövetkező jelentősebb tőkepiaci változásokra rugalmasabban tudnak reagálni, márpedig változásokból az utóbbi években nem volt hiány.
Amint táblázatunkból is kiderül, gyakran a sokéves, elvileg kényelmes papíroknál sem menekülnek meg a befektetők attól, hogy a lejárat előtt törődjenek az újrabefektetés kényes feladatával, mivel a legtöbb kötvény vagy befektetési jegy időközben kamatot vagy hozamot is fizet, amit nem lenne jó parlagon hevertetni. Az új adószabályozás sok esetben inkább ürügy lehetett az eddigieknél hosszabb futamidejű értékpapírok bevezetésére a kibocsátóknak, ami szolgálhatja a pénzügyi szolgáltatók érdekeit is - hiszen tovább tudják kezelni az ügyfél pénzét -, de sok esetben az ügyfélét is. Gondoljunk például arra, hogy a részvénybefektetések ajánlott időtávja jellemzően inkább minimum 4-5 év, nem 2-3, így egy hosszabb garantált alapnál nagyobb lehet az esély a pozitív végeredményre, mint az eddig elterjedt rövidebbeknél.
A tbsz-hez nagy valószínűséggel a legrugalmasabban igazodó befektetést egyébként már több mint másfél évtizede ismerik a magyar piacon: a nyílt végű alapokat. Miután ezek folyamatosan visszaválthatók, a befektetés futamideje egyénileg szabható meg, és a visszaváltás napjáig kamatozik (pénzpiaci jellegű vagy ahhoz közel álló alapoknál), illetve termelhet hozamot. Ha pedig véletlenül pénzzavarba kerülnénk, és az egész tbsz-számlát fel kell számolnunk, akkor sem ér különösebb hozamveszteség. (Kivétel az elmondottak alól néhány speciális alapfajta, főleg az ingatlanalapok a visszaváltási, kifizetési határidők oldaláról és a nyílt végű garantált alapok a jellemzően eléggé magas forgalmi jutalékok miatt.) Az egyéb, például kétéves fix futamidejű befektetések után megmaradó hosszabb-rövidebb időszakokat is jól ki lehet tölteni például egy pénzpiaci alap vásárlásával.
Egyébként a fix kamatozású államkötvények között is van olyan, amely 2014 februárjában (2014/C) és 2016 februárjában (2016/C) jár le, és a Magyar Államkincstárnál is van - minden szolgáltatásában ingyenes, ám kizárólag állampapír-állományra korlátozódó - tbsz-számla.
