Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tavaly május 13-tól idén május 13-ig 23 százalékkal, a 2009. március 6-i mélypontról pedig 39,5 százalékkal emelkedett az egy évnél hosszabb futamidejű állampapírok árváltozását ábrázoló MAX index értéke, az utóbbi éves szinten is 32 százalék felett van. Ez azt jelenti, hogy aki egy átlagos, az indexszel megegyező összetételű (a piacon ténylegesen kint levő állampapírok mennyiségével súlyozott) kötvényportfóliót tartott, az ekkora hozamot ért el.
Ez jól jelzi, hogy a kötvények világa nem is olyan unalmas, a piacon nagy nyereségek és nagy veszteségek is előfordulnak, ha általában nem is akkorák, mint a részvénypiacon. Ugyanakkor az állampapírokról azt mondják, hogy azok a legbiztonságosabb befektetések, sőt ezekhez mérik a legtöbb más befektetés hozamát is. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás az elég komoly árfolyammozgások és a nagynak mondott biztonság között?
Egyrészt a kötvények óriási előnye a részvényekkel szemben, hogy lejárnak, illetve kamatot fizetnek (már amelyik olyan típusú). Ez azt jelenti, hogy hacsak a kibocsátójuk nem válik fizetésképtelenné, tulajdonosuk pénzt fog látni belőlük az előre megszabott időpontban. Ha a futamidő közben ingadozik is az árfolyamuk, az nem egy tragédia - inkább csak kellemetlen érzés - tulajdonosuk számára akkor, ha papírját mindenképpen lejáratig szeretné megtartani. Ebben az esetben igaz az az államkötvénynél, hogy igen biztonságos befektetés, mert nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az állam a lejáratkor ne tudná kifizetni, azaz kicsi a visszafizetési vagy nemfizetési kockázata. Bár, amint a Görögországgal kapcsolatos problémák és más korábbi példák is jelzik, korántsem nulla ez a kockázat, még az állampapíroknál sem.
A másik tényező, ami az említett szemrevaló nyereségeket és hasonló veszteséget okozhatja, az árfolyamkockázat. Egy fix kamatozású kötvénynek annál alacsonyabb lesz az árfolyama, minél inkább emelkedik a piacon az elvárt hozam, és fordítva. Ha például tízezer forinton kibocsátottak egy kötvényt egy évre, ezerforintos kamattal, akkor annak nyilván tíz százalék volt a hozama. Ha viszont a piac gyorsan megváltozik, és már csak 15 százalékos hozammal hajlandóak megvásárolni papírunkat, akkor az ára leesik 9565 forintra, mert ennek 15 százalékkal növelt értéke lesz egy év múlva 11 ezer forint (9565x1,15=11 000). Ezzel a példával talán a kamat és a hozam közötti különbséget is sikerült megvilágítani: a kamat, amit a kibocsátó kifizet, a hozam pedig a mi árfolyamtól is függő hasznunk, akár kamatból, akár árfolyamnyereségből származik. (Végső soron nekünk mindegy, melyikből, kivéve ha eltér a kétféle bevétel adózása.)
Ha ránézünk egy BUX és egy MAX indexre, azok, legalábbis az utóbbi másfél-két évben, sokszor meglepő együttmozgásokra voltak képesek. Ugyanúgy volt egy-egy nagy mélypont 2008 őszén és 2009 márciusában, azóta pedig ugyanúgy egy nagy, szépen felívelő szakasz, amely az utóbbi hetekben megtörni látszik. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a két szektor kockázata, jövedelmezősége akár csak közelítőleg is megegyező lenne. A kötvények lejárnak, és addig is ketyeg, halmozódik a kamat. Ez például a MAX indexbe is folyamatosan beépül, de pénztárcánkban is megjelenik majd, vagy mondjuk egy kötvényalap nettó eszközértékébe is folyamatosan beleszámolják. Az államkötvényindexnek emiatt előbb-utóbb növekednie kell, kivéve az államcsőd említett, kis esélyű bekövetkeztét.
Részvényeknél nincs ilyen mechanizmus, vagy csak nagyon hosszú távon - évtizedekre - lehet kimutatni, hogy áruk előbb-utóbb nagy valószínűséggel emelkedni fog. A grafikonokon az is látszik, hogy a kötvényindex alapvetően sokkal stabilabb, rövidebb időszakokban néha egyáltalán nem ingadozik együtt a részvényekkel (például idén januárban alig rezdült meg). A kötvényindex és a részvényindex együttmozgása egyébként általában logikus jelenség: a globális befektetői hangulat, a nagy külföldi alapok stratégiája és pénzellátottsága, hazánk pénzügyi helyzete, a devizaárfolyamok változása mindkettőre meghatározó mértékben hat. De elő lehet rángatni egy olyan tankönyvi összefüggést is, hogy ha a kamatszint csökken - a kötvényárak ettől máris emelkednek -, az növeli a részvényvásárlási kedvet és ezáltal a részvényárakat, valamint fordítva. Miután azonban tőkepiacunk nagyon kiszolgáltatott a külföldi befektetők viselkedésének, ha működik is ez az összefüggés, alighanem inkább külföldön érdemes vizsgálni.
